Rejtőzködve | Kállai R. Gábor: Helikoni látományok

D. Magyari Imre |

Pompás Kállai R. Gábor könyvének címe és remek a borítója! Az utóbbi Kállai-Tóth Anett fotójának felhasználásával készült, egy sziluettet, árnyképet látunk – ez a műfaj a 18. század óta létezik, a rákövetkezőben jött igazán divatba. Egy nő sminkel, a negyedik oldalról tudjuk meg, hogy Czifra Krisztina színésznőt látjuk (illetve nem látjuk), amint A Vámkisasszony előadására készül, a monodrámát elő is adták 2015-ben Zsámbékon, Harangi Mária rendezésében.

Sem ők, sem a fotós nem tartozik a mainstreamhez, ahogy az 1953-ban született szerző sem, akinek pedig ez a tizennegyedik szépirodalmi kötete. Kállai R. Gábor jogot és filozófiát végzett, írt regényt, ifjúsági regényt, novellákat, nemkülönben esszéket, publicisztikákat és tanulmányokat, az utóbbiakat Franz Kafkáról. Továbbá színműveket. Ezek olvashatóak ebben a kötetben. „Ne nevezzük drámáknak őket – írja higgadt mértéktartással a szerkesztő, Pelczer Gabriella –, hiszen a klasszikus, arisztotelészi értelemben nem azok, ám drámai, mondhatni konfliktushelyzetek akadnak bennük bőven, olykor csak látensen, érzékeltetve csupán a lehetséges kitörési pontokat.”

A cím, amiben talán joggal érzékelek némi öniróniát is, akkurátus poetai harmonisticában a fotóval, szintén a múltat idézi kissé. A Helikon-hegység az ógörög mitológiában a múzsák lakhelye, de Festetics György is így nevezte az általa életre hívott keszthelyi irodalmi ünnepségeket a 19. század második évtizedében, ezeken – összesen ötöt rendeztek – részt vett Berzsenyi Dániel és feleségének unokahúga, Dukai Takács Judit is. (Az utóbbihoz, felesége unokahúgához Dani uraság – Nagy Lászlónál szerepel így – verses episztolát is intézett.) A tizenkilencedik századias látományok szó pedig öt dokumentumjátékra utal, a Helikoni udvarházra, a Klapka-marsra, az Egy váltócédulára, az Ezüstlakodalomra és a Néha kizárnak, néha bezárnak címűre. Mindegyiküket előadták, az elsőt a Petőfi Irodalmi Múzeumban 2001-ben, a harmadikat a Merlinben a Criticai Lapok estjén 1997-ben, a többi hármat a balatonfüredi Jókai-villában 1998-ban, 2000-ben és 1999-ben. Mindegyik dokumentumjáték a PIM tavaly elhunyt, egykori munkatársának, Petrányi Ilonának a felkérésére készült. Őt sem ismerték sokan, pedig például ő tárta fel – értőn és empatikusan – Füst Milán és titokzatos múzsája, Jaulusz Erzsébet közel hat évtizeden át tartó kapcsolatát. Ő találta ki a PIM Felolvasó Színpadát is, amin közönség elé kerültek például Valachi Anna nagyszerű dokumentumjátékai is József Attiláról, József Jolánról és másokról.

Tegyük hozzá mindehhez, hogy az előadásoknak olyan művészek adták meg a rangját, mint Csomós Mari, Dengyel Iván, Jordán Tamás, Kézdy György, Kubik Anna, Molnár Piroska, Papp Zoltán, Végvári Tamás. És említsük meg azokat is, akik szintén nem tartoznak a mainstreamhez: Kalmár Tamás, Kupcsok Zoltán, Orosz Róbert.

A kötet két „rendes” egyfelvonásossal indul, a Kafkománia fejezetcím fogja őket egybe. Kállai R. Gábor nagy rajongója, ismerője és főleg értője a német-cseh-zsidó írónak, akiről 2018-ban önálló kötete is megjelent Franz Kafka rejtőzködő filozófiája címmel.

• Olvass bele!

Az első egyfelvonásos, a Hivatal szereplői egy kivételével tárgyak, ha a színpadon emberek személyesítik is meg őket. Akta, Kartoték, Íróasztal, Fogas, Kávéfőző, de az iroda, amit látunk, a „ma szokásos módon” van berendezve, tehát láthatunk számítógépet is, Gusztáv akár egy mobilt is elővehet. Aki kapott már hivatalos levelet – és ki ne kapott volna –, rögtön értheti, miről beszél Kállai R. Gábor. Elolvashatja persze a Kafka-könyvben említett két „hivatalregény”-t, A pert és A kastélyt, esetleg csak A hivatal, illetve A jog című rövid fejezeteket, s ha sok ideje van, a Kállai R. által is említett Musiltól A tulajdonságok nélküli embert (hosszú!). De kiindulásnak elég, ha a mondott hivatalos levélre gondolunk. Felidézhetjük általa azt a kedélyes fenyegetettséget, amiben élünk, s ami olykor minden kedélyesség nélkül mutatkozik meg számunkra, mintegy mindennapjainkat bearanyozó epifániaként. A Nyaralásban – „a színpad egyik fele kávéház, a másik szállodai szoba” – ugyan túlnyomórészt emberek szerepelnek, de Bogár út neve gyanúra adhat okot, és felbukkan egy Spániel és egy Vizsla. „A kutyákat játszók emberi civilben vannak…, mozgásuk minden külsődleges kutyaimitáció nélküli…” Ha nem vigyázunk, ki tud úgy üresedni az életünk, hogy elveszítjük emberi mivoltunkat. Nem elállatiasodunk, nem eldurvulunk – sőt betartjuk a formákat –, csak éppen mind üresekké válunk.

A Vámkisasszony, bár szintén egy irodában dolgozik, szerencsére nem ilyen. Don Juan napokon belül a városba érkezik, ahol minden nő őt várja, ő is. De ő fog vele elsőként találkozni! S a találkozás lefolyásáról nem lehet kétségünk. Még jó, hogy Kállai R. Gábornak van egy derűsebb, játékosabb hangja is, különben nagyon elkámpicsorodnánk.

És szerencsére van egy tanáros is. Még véletlenül sem kioktató, nem is unalmas vagy száraz. Szórakoztató, sőt olykor mulatságos, s mindig izgalmas és elgondolkodtató. Bevallom, hozzám a dokumentumjátékok állnak a legközelebb, bár nagyon szívesen néztem volna Czifra Krisztinát is, amint Don Juanról ábrándozik.

Megjelennek előttünk a 19. századi magyar irodalom és történelem fő- és persze mellékszereplői, meg persze azok, akik azidőtt olykor főszereplőnek gondolták magukat, talán mások is őket, ma viszont nincs az a spániel vagy vizsla, ami emlékezne rájuk. Berzsenyi, Kazinczy, Jókai egyfelől, Madarász József, Nedeczky István, Vay Sarolta másfelől.

Elképesztő, Kállai R. Gábor mennyit tud erről az évszázadról és szereplőiről!

Minden dokumentumjáték előtt felsoroltatnak mindazok, akiknek szépirodalmi műveit, emlékiratait, naplóit, leveleit a szerző felhasználta – az Ezüstlakodalom esetében Kafka is köztük van, mióta láttam, töprengek, hol írhatott Laborfalvi Rózáról. És Kállai felhasználta persze a saját invencióit is; azok nélkül aligha sikerült volna olyan párbeszédeket írnia, amik gyakorta valódi drámaként szikráznak fel.

Sok mindenről szól ez az értékes kötet. Még arról is, hogy olykor mintha túl szűkre szabnánk a mainstream határait. Egy kevéssé ismert fotós, színész, rendező vagy író nem feltétlenül marad el a közismert szereplőktől. Mi veszítünk, ha nem vesszük észre őket.

Kállai R. Gábor: Helikoni látományok
Criticai Lapok Alapítvány, Budapest, 2025
152 oldal, teljes bolti ár 3450 Ft
ISBN 978 615 023 7954