Balázs Zsuzsanna, Pető Andrea: Orbán Viktor nőügyei (részletek)

Sokan talán már nem emlékeznek arra, mi volt a mondat eredeti kontextusa. Amikor 2017-ben váratlanul hazahívták Szemerkényi Réka washingtoni nagykövetet, Orbán Viktor az okot firtató újságírói kérdésre azt válaszolta: „Nőügyekkel nem foglalkozom.”

Előszó (részlet)

A kötetünk címében is idézett, Magyarországon szállóigévé vált kijelentés szarkazmusa mögött fájdalmasan nagy a valóságtartalom. Hogy ennek mi az oka, azt nem könnyű felfejteni. A nők mind a politikai rendszerváltást megelőzően, mind pedig az 1990 óta demokratizálódó Magyarország baloldali kormányai alatt komoly strukturális hátrányokat szenvedtek el. Ezeket pedig az Orbán-rendszer nem lebontani igyekezett, hanem épp ezekre építve vetette vissza a korábban szerveződésnek induló női érdekképviselet által elért eredményeket.

Kötetünk fejezetei olyan példákkal indulnak, amelyek átélhető módon világítják meg azt, hogy Magyarországon hogyan nem működnek a gyakorlatban a nemek közötti egyenlőséget biztosítani hivatott, papíron létező, de a jogalkalmazásban gyakran semmibe vett törvényi keretek. Példáink annyiban tűnhetnek önkényesen kiválasztottnak tűnhetnek, hogy számos másik – akár hasonló, akár a jóléti állam működését illusztráló – eset is érdemes lenne az elemzésre. Ugyanakkor minden általunk tárgyalt terület bemutatásához olyan nagy port kavart,széles körben, sok esetben Magyarország határain kívül is ismert eseteket választottunk,amelyek – amellett, hogy jól érzékeltetik az illiberális állam működését –, képesek a magyar társadalmat működtető általános folyamatokra is rávilágítani. Miután az orbáni kormányzás egyik legfontosabb sarokköve, az úgynevezett „családbarát politika” nemzetközileg is sikeres exportcikké vált, ennek pedig fontos eleme, hogy a nők társadalmi helyzetét nem önállóan, csak a családi kötelékek keretein belül értelmezik, ezekre a példákra és következményeikre nemcsak Magyarország határain belül érdemes figyelni.

Arra törekedtünk, hogy kötetünk szerkezetileg is könnyen olvasható legyen, ezért sem lábjegyzeteket, sem a fejezeteket lezáró végjegyzeteket nem használtunk. Az általunk idézett tudományos munkákat és újságcikkeket a kötet végén lévő irodalomjegyzékben tüntettük fel, azokkal a művekkel együtt, amelyek további támpontokat nyújthatnak a leírtak kiegészítéséhez. A jelentős visszhangot kiváltó ügyek elemzésekor kitérünk azokra a reakciókra, amelyeket az ENSZ nők elleni diszkrimináció minden formájának felszámolásáért felelős bizottsága, a CEDAVYV és más nemzetközi szervezetek jeleztek vissza a magyar kormány számára.Megvizsgáljuk, miként ússza meg a taktikázást a korábbi nemzetközi szövetségeseivel egyre kevésbé együttműködő magyar kormány, és arról is szót ejtünk, milyen mértékben képesek ellensúlyozni az illiberális genderpolitika hatásait a magyarországi ellenállási stratégiák.

A társadalmi folyamatok elemzéséhez két, egymástól merőben eltérő szempontból közelítünk.Az egyik nézőpont a politikai emigránsként egyetemével, az Orbán-kormány által ellehetetlenített Central European Universityvel Ausztriába áttelepült, a társadalmi nemek helyzetét magyarországi és globális viszonylatban is évtizedek óta kutató történészé. A másik a kormány által elszigetelni próbált független médiában több évtizede publikáló, Magyarországon élő újságíróé. Adatgyűjtő, adatelemző, világértelmező nézőpontjaink egymást kiegészítve, helyenként egymásra felelgetve tárják fel az illiberális állam viszonyát a nőkhöz. Bízunk abban,hogy szerzői partnerségünkből olyan olvasmányos kötet született, amely az általunk tárgyalt társadalmi folyamatokhoz hasonló, vagy épp azoktól gyökeresen eltérő történések megértéséhez mankót, a továbbgondolásához pedig ötleteket ad a világ más országaiban élőnőknek, férfiaknak, politikusoknak, tudósoknak és aktivistáknak egyaránt. Erre azért is szükség lehet, mert az orbáni Magyarországon kikísérletezett társadalmi modellből, az azt építgető politikusok és ideológusok bábáskodása mellett a szemünk előtt épülnek a globális Illiberális Internacionálé alapjai.

Üdv a húspiacon (részlet)

A Chef Market példája a magát kereszténynek és konzervatívnak valló Fidesz–KDNP vezette Magyarországon akár egyszerű botlás is lehetett volna. Csakhogy a cég megalapítása idején egy másik közéleti botrány is a nemi alapú diszkriminációra irányította rá a figyelmet. A sonkák és szalámik reklámozásához női testeket felhasználó cég 2013-as indulásakor egy egyetemi hallgatói csoport aktivistája, Teczár Szilárd* hadat üzent egy budapesti szórakozóhelynek. Panaszt nyújtott be az alapvető jogok biztosához, mert a Doboz nevű szórakozóhelyre csak belépőjegy megváltásával léphetett be. Nem azt találta felháborítónak, hogy fizetnie kellett, hanem azt a Budapesten akkoriban általános gyakorlatot, hogy a nők viszont ingyen juthattak be. Teczár arra hivatkozva tett feljelentést, hogy a budapesti szórakozóhelyek gyakorlata sértette az Alaptörvény XV. cikkét, amely szerint senkit nem érhet hátrány vagy előny pusztán a neme miatt. Bár a közbeszédben a tényt, hogy a lányok a fiúkkal ellentétben ingyen szórakozhattak, sokan pozitív diszkriminációként értelmezték, az aktivista úgy vélte, a gyakorlat inkább „azt üzeni, hogy a férfinak fizetnie kell azért, hogy a szórakozóhely által összegyűjtött nők közé bejuthasson”. Sarkosan fogalmazva a gyakorlat a prostitúcióra való felhívás bújtatott formája, ahol a férfiak a szórakozóhelynek fizetnek a nők jelenlétéért. […]

Bár ügyét megnyerte, a budapesti szórakozóhelyeknek hadat üzenő Teczár a nyilvánosságban hónapokra páriává vált. Támadták például amiatt, hogy valójában ő az, aki a lányokat burkoltan prostituáltnak tekinti. Kritikusai szerint Teczár elvitatta a nők szabad akaratát, vagyis egyaránt lealacsonyítja a szerinte védelemre szoruló, vagyis gyámoltalannak tekintett nőket és az által a potenciálisan ragadozóként beállított férfiakat is. Akadt olyan publicista, aki szerint az, hogy a Teczárnak kedvező döntés elismerte, hogy a nők védelemre szorulnak, tovább mélyíti azt a társadalmi sztereotípiát, hogy a nők nem képesek felelős döntést hozni sem szórakozás közben, sem az élet más területein. Magyarország egyik leghallgatottabb reggeli rádióműsorának országosan ismert celeb műsorvezetői pedig – a Teczár külsejére tett megjegyzések kíséretében – az aktivista vélt vagy valós nemi irányultságára tett homofób megjegyzésekkel igyekeztek hitelteleníteni az aktivista diszkrimináció elleni akcióját.

Sok év távlatából ma már az is világos, hogy Teczár diadala legfeljebb félsiker volt. A szórakozóhelyek belépődíját megszüntette ugyan, de azt az elképzelést nem, hogy a szórakozóhelyeknek a nagyobb bevétel érdekében érdemes helyzetbe hozni a női társaságra vagy csak alkalmi partnerekre vágyó férfiakat. Nem véletlenül vált Budapest szórakozónegyede a Teczár-pert követően nyugat-európai legénybúcsús társaságok kedvelt helyszínévé. Amellett, hogy az egyedülálló hangulatú, változatos éjszakai élettel kecsegtető történelmi Budapest a legtöbb nyugat-európai nagyvároshoz képest lényegesen olcsóbban kínál szórakozási lehetőségeket, a klubok jelentős része olyan italakciókkal is vonzza a közönséget, amelyek elsősorban a nők felszabadultabbá és védtelenebbé válását segítik. Fejezetünk megírásának pillanatában az egyik legfelkapottabb budapesti szórakozóhely, a Füge udvar például azzal a szlogennel kínálja csütörtöki „ladies night” alkalmait, hogy minden csütörtökön a csajoké a főszerep, a pasiké a vadászterep!

Az egyes értelmezések szerint a férfiakkal szemben diszkriminatív, míg mások szerint épp őket helyzetbe hozó gyakorlat egyébként korántsem csak Magyarországon ismert. Az Egyesült Államokból importált marketingfogást mára több amerikai államban, például Kaliforniában,Marylandban és Wisconsinban is betiltották, míg máshol, például Illinois, Minnesota és Washington államban bírósági határozatok fogadták el azt jogszerűnek. Európában is meglehetősen színes a nemek szerinti beléptetési, illetve italértékesítési gyakorlat megítélése: a hollandiai, a skandináv és a németországi éjszakai életben jóformán teljesen ismeretlen ez a jelenség, míg Horvátországban vagy Görögországban ma is elterjedt. Nagy-Britanniában pedig annak ellenére hirdet „ladies night” alkalmakat a szórakozóhelyek némelyike, hogy azt 2010 óta kifejezetten tiltja az esélyegyenlőségi törvény. Bár a nagypolitika szereplőit az éjszakai élet szabályozásának finomságai nemigen hozzák lázba, Magyarországon a Fidesz ifjúsági szervezete, a Fidelitas mégis hallatta hangját a kérdésben. Teczár akcióját úgynevezett „Buzgómócsing-díjjal” értékelték. A pejoratív buzgómócsing jelzőt azokra használják, akik felesleges, senkit vagy csak nagyon keveseket érdeklő témákba és tevékenységekbe fektetnek szemmel láthatóan nagy energiát. A kormánypárt ifjúsági tagozatának reakciója annyit mindenképp jelez, hogy a kormány által a CEDAW-bizottság számára készített jelentésekben felsorolt intézmények, amelyek elvileg a nemi alapú diszkriminációt hivatottak felszámolni, a valóságban vajmi keveset tesznek a társadalom értékrendjének a formálása érdekében. Legalábbis erre enged következtetni, hogy a párt saját szervezeteiben sem működnek.

A Chef Market nőket tárgyiasító plakátjait sem az ügyészség, sem a reklámfelügyelet, sem pedig a bíróságok nem találták a társadalomra különösebben károsnak vagy jogszabályokba ütközőnek. Ettől függetlenül társadalmi párbeszéd azért kialakult az inkriminált reklámokról, és a cég gyakorlata, ha lassan is, de változott. Ehhez az kellett, hogy az ügy az aktivisták és újságírók munkája nyomán hosszú és kiterjedt társadalmi párbeszédet generáljon. Nem véletlenül tette egyik legfontosabb célpontjává épp a demokratikus sajtót és az emberi jogi alapelvek védelmére szerveződött civil szervezeteket a 2010-ben alkotmányozó többséggel hatalomba került illiberális kormány.

A Chef Market plakátjaira egyébként az egyik konzervatív hetilap, az első Orbán-kormány idején, 1998 és 2002 között a Fidesz felső vezetésének a kezdeményezésére alapított Heti Válasz publicistája is reagált. Cikke szerint a plakátok nagy felháborodást keltettek konzervatív körökben is. Ennek némiképp ellentmondani látszik, hogy miközben a magát konzervatívnak valló Fideszre konzervatív értékrendű állampolgárok milliói szavaznak választásról választásra, a Chef Market hirdetéseit kifogásoló nyilvános petíciót 2014-ben mindössze 572-en írták alá.

Annyiban egyébként az újságírónak igaza volt, hogy az ugyancsak több milliónyi baloldali és liberális érzelmű szavazó szintén nem háborodhatott fel különösebben a sonkát meztelen nőkkel reklámozó cég gyakorlatán, hiszen ők sem tiltakoztak tömegesen. A plakátok ellen fellépést sürgető petíciót egyébként a Heti Válasz publicistája által feministaként azonosított aktivisták indították. Az aláírásgyűjtő ívhez kapcsolódó nyilvános vitafórumban végül inkább a tiltakozó civileket, és nem a női testtel sonkát reklámozó céget érték heves támadások.

* Teczár Szilárd azóta maga is újságíró lett; a Lakmusznál dolgozik.

Balázs Zsuzsanna, Pető Andrea: Orbán Viktor nőügyei 
Womanpress Kiadó, Budapest, 2025
320 oldal, teljes bolti ár 5600 Ft