Életből irodalom | Lackfi János: A magam szakálla

Laczkó Ilona Adél |

Lackfi Jánosnak minden joga megvan ahhoz, hogy elmesélje élete eddig átélt történeteit. Ne vesszen kárba egyetlen emlék sem, mert az élet maga az irodalom. (Nem is említve az önéletrajz-dömping hullámára felkapaszkodott harminc vagy épphogy negyvenes celebeket, akik azt hirdetik: „életművük van”, amit feltétlenül meg kell ismertetniük az olvasókkal. És jobbára szellemíró fogalmaz helyettük.) Bár még csak ötvennégy éves, több mint 90 könyvvel büszkélkedhet, felnevelt hat gyermeket, túlélt egy sztrókot és egy szívrohamot. Kivételes és értékes memoár az övé, annyira lackfisan mesél, ahogy más, ha próbálná, sem igen tudna.

Gyors közvélemény-kutatást végeztem, ki hogyan vélekedik Lackfi János írásairól. Egyesek nem kedvelik, hogy nagy költőink verseit pimasz stílusban átdolgozta. Másoknak épp ez a modern nyelvújítás a rokonszenves, a hétköznapi, egyszerű, de játékos szóhasználat, a könnyen értelmezhető és szórakoztató szövegek. Viszont mindenki egyetértett abban, hogy rendkívül eredeti figura, utánozhatatlanul egyedi a kortárs íróink között. Könnyed, laza fickó, szája szegletében mindig enyhe mosollyal, huncut tekintettel és valami elementáris „két lábbal a földön járok” beállással. Mindig ilyen, akár egy előadáson, akár a zsámbéki buszon, akár a könyvhét megnyitóján látjuk. De vajon tényleg ilyen? Ahogy ő mondaná: mitől lackfis ez a hetyke Lackfi?

A szerencsét igen sokszor említi − nem ok nélkül −, sorsa meghatározó elemeként. A háborút szerencsével túlélő nagypapák, a háború utáni gazdasági nehézségeket ügyes szerencsével átvészelő nagymamák mellett, létezésének talán a legmeghatározóbb szerencséje az, hogy cselgáncsozó édesapja a sport helyett az egyetemi tanulmányokat választotta. Így 1966-ban nem ült – együtt a magyar cselgáncs válogatott tagjaival – azon a Prágába tartó repülőgépen, amelyik lezuhant és a katasztrófát senki sem élte túl. Legnagyobb szerencséjének azt tartja, hogy a 17 éves Bárdos Júlia a szülei tiltakozása ellenére őt választotta élete párjának: „Mégis valósággá vált aztán életemben minden a legapróbb részletig, csekkek és menekülések, háztartási gondok és együtt ébredések, végigrohantam az én egyetlen társammal az élet golyózáporát kézen fogva, de néha mégis ott csatangol bennem az az idétlen, képtelen vágyakozás, melynek beteljesülése lehetetlen.”

Nehéz volt számára a szülői örökség, hiszen Oláh János és Mezey Katalin elismert író-költők voltak. Azért vette fel a Lackfi nevet, hogy tőlük független íróvá válhasson. Már ezen a néven indult egy (tekintélyes pénzdíjas) irodalmi pályázaton, ám csak különdíjat kapott, mert édesanyja tagja volt a zsűrinek. Azonban kárpótlásként megvásárolta tőle a nyereményként kapott Szász Endre-kerámiát. Nehéz küzdelmet vívott a Mindentlátó Felnőttek szigorával, akik például nem engedélyezték (még a paplan alól sem) a tévénézést. „Aztán bejött anyám, egy szürke villanás a képernyőn, és kikapcsolta az indiánt. Anyám erősebb volt, mint Sólyomszem. Mert Sólyomszem sose tudta volna kikapcsolni anyámat.” Édesapja elismerését sohasem sikerült igazán elnyernie: „Olvastam egy nyilatkozatát valami vidéki lapban, ez különösen megforgatta bennem a kést. Kérdezték, szerinte mi a fia sikerének titka, a jó szereplési készségemet említette, majd hozzáfűzte, hogy reméli, kevesebb gazemberséget követtem el, mint amit neki kellett volna a maga korában, ha hasonló ismertségre akar jutni.”

Aligha lehet azon csodálkozni, hogy a humor vált a legerősebb fegyverévé. Mert humorba csomagoltan nagyobb ívet leírva üt be a komoly mondanivaló is. A jó humorérzéket volt honnan örökölnie. Imádott nagymamájának az ütött-kopott zománcos edényei helyébe új, csillogó edénykészletet vett karácsonyi ajándékba, a mama pedig megjegyezte: „látszik, szeretnénk valami szépet örökölni tőle.”

• Olvass bele!

Kétségtelen, hogy Lackfi számára a család mindennél fontosabb. Egyetlen férfit sem hallottam még olyan szeretettel megemlékezni a meg nem született gyermekekről, mint őt. „Lett is, hat gyönyörű, e világra született, plusz két aranyos angyalkánk, akik félúton visszafordultak, de velünk vannak azóta is.” Az első öt gyermek tömött sorban érkezett tíz év alatt, majd a legkisebb több, mit tíz évvel „leszakadva”, mindössze három héttel „előzte” meg az első unokát. Egy ekkora család hatalmas szervezőkészséget igényel, amíg az egyikőjük az egyetemi órákat hallgatta, a másik vigyázott a csemetékre, az Astoriánál zajlott az átadás-átvétel, hogy a másik is rohanhasson az óráira. Két bölcsész fizetés mellett könnyen előfordul, hogy csak úgy kerülhettek ajándékok a karácsonyfa alá, hogy szenteste előtt két nappal valaki egy borítékban pénzt tett a postaládájukba. A háztartási logisztikához pedig egy szintén sokgyermekes barátjuk vásárolt nekik mosogatógépet. Később pedig ők ajándékoztak meg ugyanígy egy másik népes családot.

Külföldi útjaira, ha mód volt rá, mindig magával vitte a családot. Egy belga fordítói ösztöndíj alkalmával szállásadójuk a tengerhez fuvarozta őket, ám többször eltévedtek, a tengerparton Simon fiuk nem száguldozott önfeledten műanyag motorjával, hanem folyton a kezében lévő képzeletbeli térképet nézegette, ahogy a felnőttektől látta. Carcasonne-ban vágyakozva bámultak egy kis Madonna-szobrot az egyik árusnál, de huszonöt eurót nem adhattak ki érte. Az egész napos csatangolás végén újra annál a boltnál kötöttek ki, és az egyik lányuk felfedezte, hogy pénz lapul a babakocsi kereke alatt. A gazdátlan húsz eurónak hála a Mária-szobor azóta is ott nézelődik az egykori házuk homlokzatán.

Lackfi húsz évig egyetemi oktatóként dolgozott, rendhagyó irodalmi órákat tartott az ország számos közép- és általános iskolájában. Számtalan könyvbemutató, irodalmi est meghívott vendége, s ezekkel bejárta a világot. Napi sztorikkal jelentkezik a facebook-oldalán, elképesztően termékeny alkotó, akit az sem zavar, ha írás közben tíz gyerek randalíroz körülötte. Volt cselgáncsedző, imád focizni és kosárlabdázni. Soha nem olvastam olyan izgalmas tudósítást egy focimeccsről, mint az övé a 2021-es, angolok elleni, 4:0-ás magyar győzelemről.

Nyolcvan novella került A magam szakálla kötetbe, melyek időrendben, de előre-hátra utalásokkal, olykor egy-egy epizód többszöri ismétlésével követik nyomon Lackfi életútját. Valóban a maga szakállára készült, nem tipikus életrajz ez. Nagyon diszkrét és mégis kitárulkozó önvallomások olvashatók benne a szerelemről, az apaságról, a szeretetről, a mindennapokról, a félelmekről, az aggódásokról, a hitről, még a hibáiról is: az élet dolgairól. Nem állítom, hogy mindent megtudunk belőlük Lackfi Jánosról, de ha elfogultság nélkül meg akarjuk érteni, miért olyan lackfis a Lackfi, akkor nagy segítségünkre lesz A magam szakálla: „Így lettem tenorista helyett terrorista, hiszen az író ember mindig felrobbantja a világot, aztán a színes cserepekből összerak valamit, amiről a befogadó jó esetben elhiszi, hogy az a valóság.” Nem csupán szórakoztató olvasmányélménnyel leszünk gazdagabbak, ráadásként rendkívül árnyalt képet kapunk közelmúltunk drámai vagy komikus pillanatairól. Így lesz az életből irodalom. Abban egészen biztosak lehetünk, hogy Lackfi János már nekikezdett az anyaggyűjtésnek a Magam szakálla 2.0-höz.

Aki szívesen meghallgatná Lackfi János tudományos stand-upját arról, hogyan lesz a maga szakállára az életéből irodalom, az december 14-én 16.00 órától az Átriumban (1024 Budapest, Margit krt. 55.) találkozhat vele.

Lackfi János: A magam szakálla
Helikon Kiadó, Budapest, 2025
356 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
online ár a bookline.hu-n 4500 Ft,
e-könyv változat 3299 Ft
ISBN 978 963 620 5805 (papír)
ISBN 978 963 620 5812 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

De hát nincs is szakálla! Vagyis van, de leborotválja… A népszerű szerző mégis a maga szakállára írta meg élete kisebb-nagyobb csodáit, komédiáit, tragédiáit, fura eseteit, égszakadás-földindulásait, atommaghasadásait, örömét, bánatát.
Mi lett volna, ha dédpapa lábára egy hadgyakorlaton nem tolják rá az ágyút? Mit keres egy ősgyík az ember inge alatt? Milyen egy szuperhíró-nagymama? És milyen egy otthonkába öltözött, lelki atomreaktor? Miért vedelnek gépzsírral ízesített, házi meggybort a fikuszok? Hogyan lesz CIA-ügynök egy késő Kádár kori kisfiúból? Mit és hogyan üzen a halott apa a kozmosz végtelenjén keresztül fiának? Miért kell ököllel szétverni egy erdélyi fogadó szekrényét? Hogyan jön létre a karácsonyi görényillat? Aki nem dohányzik, az minek iszik? Melyik a legkedvesebb pofon, amibe valaha belefutottunk? Hogy lehet, hogy a barátok szép sorban lekopnak, mikor az ember igazán viccesen ugratta őket? A színtévesztő vízvezeték-szerelő háza barackszín vagy inkább sötétbarna? Megáll-e valaha nagypapa, ha a motorján nincs is fék?