A pokol előszobájában | Sally Carson: Görbe kereszt

kistibi |

Idilli helyzettel kezdődik Sally Carson regénye: családi karácsonnyal. Apró képekben mutatja meg a felhőtlen boldogságot: egy átlagos német család karácsonyestjét. A helyszín Bajorország, Kranach, Münchentől délre, az Alpokban.

A Kluger család boldog mindennapjait éli, a három gyerek a legteljesebb szabadságot. Egyedül mászkálhatnak a hegyekben, hangyának látva Kranach lakóit. „Arra azonban nem volt mentség, ha nem értek haza tíz percen belül, miután kikerült az ablakba a vacsorazászló – egy vörös mintával megfestett, sétabotra erősített öreg lepedő.” Gyerekként ki ne kívánná ezt a feltétlen bizalmat és szabadságot. A történet kezdetén a harmincas évek elején járunk, Hitler még nem kancellár, de már szerveződik csapata. Nyomukban rettegés jár, és véresre vert, meggyilkolt emberek. A Kluger család feje nem bízik Hitlerben, politikailag semleges igyekszik maradni. Ő már megjárta az első világháborút: látta a hatalmas lelkesedést, a boldog fiatalok arcát, akik hittek Németországban, aztán meghalni is látta őket. De a gondolatait nem osztja meg senkivel.

Fiai is aggasztják: Helmuth (Helmy) évekig volt munkanélküli, jelentkezett a nemzetiszocialista pártba, mert úgy érzi, másokban nem bízhat, de reméli, hogy párttagként munkához jut majd. Erich szintén tagja a náci pártnak, feltétel nélkül hisz bennük. Frau Kluger csak a családjának él, mintha kívül lenne a társadalmon. Lányukat, a gyönyörű Lexát nem érdekli a politika, hidegen hagyja fivéreinek párt-elköteleződése. Ő csak mihamarabb feleségül szeretne menni szerelméhez Moritzhoz.

Az orvos fiatalember hasonlóan érez, de az esküvő előtt beleszól életükbe a politika. Moritz keresztény ugyan, de zsidó származású. Még Hitler hatalomra jutása előtt elbocsátják kórházi állásából, a nagyon várt házasság kútba esik, hiszen jövedelem híján az ifjú pár nem tudna megélni. Moritz pályázatait rendre elutasítják. A helyzet egyre kilátástalanabb, magánéletében is mindinkább elszigetelődik, csak Lexa tart ki mellette feltétel nélkül.

Aztán a hamu alatt parázsló zsidógyűlölet egyszer csak kirobban, egyelőre verbális agresszióként. Moritz egy zenés esten Lexával táncol, s nekiütközik egy másik párnak, ahol a fiú horogkeresztes karszalagot visel: „Dögölj meg mocskos zsidó. Takarodj az útból…” A fiú a döbbenettől válaszolni sem tud.

Magyarázó kitérő, ami sokaknak bizonyára nem újdonság. A szvasztika és a horogkereszt története önmagában megmutatja a nácizmus lényegét. A szvasztika a szankszrit svasti szóból származik, jelentése jólét. Ezt az ősi szimbólumot hinduk, buddhisták egyaránt használták, sőt előfordul a magyar hagyományban is tekerőlevél néven. A kínai kultúrában az örök élet, a halhatatlanság jelképe. Egy kínai áru csomagolásán azt jelenti, hogy vegetáriánusok is fogyaszthatják. Európában Heinrich Schliemann 19. századi, trójai ásatásai után terjedt el, vált népszerűvé. De hogyan lett ebből a csupa pozitív jelentésű jelképből az emberiség leggyűlöltebb szimbóluma? Lanz von Liebenfels antiszemita újságjában, az Ostarában találkozott vele Hitler, aztán 1920-ban, a náci párt kongresszusán sajátjukként el is fogadtatta. Ő volt a dizájnere is pártlogónak: vörös alapon fehér kör, benne a sarkára állított, jobbra forgó szvasztika.

Ha semmi más erénye nem lenne ennek a regénynek, mint a szvasztika felvillantása, már akkor is betöltötte volna küldetését. Mekkora cinizmus kell ahhoz, hogy egy évezredeken, kultúrákon átívelő, pozitív, életigenlő szimbólumból a gyilkosság, az önkény, a brutalitás szimbólumát gyártsuk? Más kérdés, hogy a regénybeli táncmulatság Hitler hatalomra jutása előtt történik, de ekkorra már (1920) régen kisajátította a jelet, tehát azt ekkor már náci értelemben használják. Hogy az olvasó egyáltalán el tudja viselni ezt a nyomasztó világot, segíthet egy egész pici humor. A náci természetesen a Nationalsozialistische Arbeiterpartei (NSDAP) rövidítése/rövidülése, ám hozzá lehet fűzni, hogy az Ignaz névforma becézett változata, a Nazi/Náci a München környéki tájnyelvben a kétbalkezes, bunkó, tapló, együgyű paraszt megjelölése.

Sally Carson regénye két dologban különbözik a náci tárgyú történetektől. Egyik az elhelyezkedése az időben. Rengeteg olyan könyvet olvashatunk, melyek azokat a borzalmakat mesélik el, amit a nácik követtek el. Ezek azonban általában a nácizmus bukása után születtek. Tudomásom szerint a Görbe kereszt az egyetlen olyan mű, ami elrémisztő pontossággal jósolta meg a nácizmus hatalomra jutását, rémtetteit, anatómiáját. Eredetileg 1934-ben jelent meg, vagyis Hitler hatalomra jutása után egy évvel már olvasható volt. Pedig akkor Európa még nem is sejtette, hogy mi vár rá. A fogadtatásra talán a legjellemzőbb szó a kételkedés. A kor olvasói nem hitték – vagy nem akarták hinni –, hogy ez valóban bekövetkezhet. Másik fontos különbség, hogy nem a borzalmak bemutatására fókuszál, hanem arra, hogy egy átlagos család életébe hogyan lopózik be a hitleri szenny, hogyan szakítja szét a család szeretetteljes kapcsolatait a gyűlölet. És ezért nehéz olvasmány.

• Olvass bele!

Habár az események középpontjában az egész Kluger család áll, igazi főhősének mégis Lexa tekinthető. Lexa nem csupán szép, nagyon okos is. Az egyre erősödő fajgyűlölet lerombolja a tervezett házasságot, de mindent egyebet is megváltoztat. Lexa számára ez azt jelenti, hogy hazudnia kell a családnak. Nem szakít Moritz-cal, sőt rendszeresen találkoznak. Ez rettenetes teher egy olyan családban, melynek tagjait eddig a szeretet és a bizalom kötötte össze. „Lexa hamar rájött, hogy senkivel, még Helmyvel sem akar beszélgetni sem a pártról, sem magáról. Kezdte megérteni, hogy Moritznak valós oka lehet a félelemre. Hosszú időn át csupán homályos elképzelései voltak a náci párt céljairól és elképzeléseiről.”

A baljós jelek pedig egyre csak szaporodnak. Kranach fiataljai nyáron általában a strandon találkoznak. Ott derül ki, hogy egyik társuk már koncentrációs táborba került, mert nem volt hajlandó éljenezni a vezért. A társaság nagy része egyetért a döntéssel, Lexa azonban felháborodva kéri számon rajtuk a régi barátságot, amit szembeköptek ezzel az egyetértő véleménnyel.

A házkutatások rendszeressé váltak zsidó vagy kommunista gyanúba keveredett embereknél, az utcákon a párt rohamosztagosai bárkit büntetlenül meglincselhettek. Csak a teljes hit és bizalom Hitlerben, a pártban, az árja fajban volt elfogadható. „Már így is bűnténynek minősült, ha egy lány bármilyen módon kapcsolatban állt egy zsidóval. És Lexa fivérei magas rangú nácik. A lány családjának már reputációja van.” Lehet-e, van-e kilépés ebből az ördögi körből, ahol lassan mindenki elveszíti józan eszét? Moritznak édesapja halálhírét hozzák, s egy fiatal nácitól tudja meg, mi is történt vele: „Össze volt vagdosva a lába, a saját szememmel láttam… Odatámasztották a falhoz, mert nem bírt megállni a lábán, aztán lőttünk rá mindnyájan… – Köréje lőttünk, hogy ráijesszünk, de már halott volt. Folyamatosan lőttünk rá, pedig már meghalt.” Ekkor válik bizonyossá számára, hogy menekülnie kell, különben ő következik.

Hadd ne folytassam Carson mondatait. A könyv címe – Görbe kereszt – egyszerűen zseniális. Nem csak a náci jelvényre utal, sőt számomra egyáltalán nem. A kereszt több évezredes jelképe a kereszténységnek, és jelez egyfajta gondolkodásmódot, erkölcsi értékrendet. Ha ez az értékrend elgörbül, ha az alapvető érték, az emberi élet eldobhatóvá, értéktelenné válik, akkor a kereszt görbe. Felvetődik persze a kérdés: vajon hogyan lehet szimbóluma a hitnek, a tisztességnek, az erkölcsi tartásnak a kereszt, amely a legkegyetlenebb kínhalál eszköze.

A nácik nem csak a szvasztikát görbítették el, hanem az emberi történelem egész menetét is. Sok tömeges gyilkosságról tudunk az emberiség történetében (például Amerika meghódításakor), de egy sem volt olyan, ahol iparszerűen irtották mindazokat, akiket a társadalom számára értéktelennek nyilvánítottak: zsidókat, kommunistákat, értelmi fogyatékosokat, cigányokat, bárkit, aki másként gondolkodik.

A Görbe kereszt korszakos mű. Sally Carson kivételes érzékenységgel veszi észre és írja le a felszín alatt gyűrűző folyamatokat; a gyűlöletet, ami családokat is képes szétmarni. Sartre drámája, a Zárt ajtók jut eszembe, és abból is a szerző talán legismertebb, leghíresebb mondata: „A pokol a többi ember.”

A művet Borbély Judit Bernadett kiváló fordításában olvashattuk. Külön köszönet a 21. Század Kiadónak, hogy ezt a nagyon fontos művet az angol második kiadással egy időben jelentette meg.

Fordította: Borbély Judit Bernadett

Sally Carson: Görbe kereszt
21. Század Kiadó, Budapest, 2025
334 oldal, teljes bolti ár 5490 Ft,
online ár a kiadónál 4940 Ft,
e-könyv változat 3990 Ft
ISBN 978 963 568 6247  (papír)
ISBN 978 963 568 6254 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Sally Carson regénye először 1934-ben jelent meg Nagy-Britanniában. Akkor még nem lehetett tudni, hová vezet Hitler uralma, milyen rémálom bontakozik ki a fajgyűlöletből.
Ma olvasni a Görbe keresztet – lidércnyomás. Mintha Carson mindent látott volna előre.
A regény korabeli fogadtatása vegyes volt. Hitték is, nem is, hogy mindez bekövetkezik, de sokan azt gondolták: a regény nem más, mint riogatás, Hitler szándékai nem is olyan vészterhesek. Ráadásul a színpadi feldolgozását cenzúrázták a szövegben elhangzó „Heil Hitler” köszöntések miatt.
A történet középpontjában egy középosztálybeli család áll; férjhez akarják adni a lányukat egy fiatal orvoshoz. De a vőlegényjelölt zsidó származású.
A Görbe kereszt 2025-ben – a regény második brit kiadásával egy időben –, először lát napvilágot magyar fordításban, cenzúrázatlanul.