Ki itt belépsz… | R. F. Kuang: Katabasis

Paddington |

Az amerikai sikerszerző, R. F. Kuang új regényével visszatér az egyetemi kutatások, az akadémia világába, amit kívül-belül jól ismer. Az olyan olvasók számára, akik maguk is járták, járják a tudományos előrejutás útját, talán nem annyira meglepő, a Katabasisban kiderül, a Pokol tulajdonképpen egy egyetemi kampusz. Vagy talán egy egyetemi kampusz maga a pokol? Ha az olvasó szerzett doktori fokozatot, vagy akár – hozzám hasonlóan – konzulensként segíti doktoranduszok munkáját, valószínűleg nem lepődik meg nagyon, hogy a pokoljárás és a doktorálás egy mondatba kerül.

Az ógörög katabasis (katávaszisz) szó az alvilágot, a poklot megjáró hősök történetének elbeszélése. Ezt a címet olvasva azt vártam, hogy üstökben senyvedő lelkekkel, démonokkal és tűzzel találkozom majd. És talán egy kis humorral is, ha Lucifer Morningstar éppen otthon van. Ehelyett Kuang pokla egészen másképp néz ki: egy végtelen, rideg adminisztratív apparátus, ahol a lelkek örökké disszertációkat írnak, amelyeket soha senki nem olvas el, ahol mindenki értelmetlen feladatokat végez — mindezt egy kampuszhoz kísértetiesen (bocsánat a rossz poénért) hasonló térben.

A történet két főhőse, Alice Law és Peter Murdoch, a Cambridge-i Egyetem doktoranduszai, akik analitikus mágiát tanulnak. A regény alapszituációja kísértetiesen emlékeztet egy tipikus doktori program krízishelyzetére: meghal a témavezetőjük, Jacob Grimes, aki nélkül nincs doktori védés. (Itt a hátamon futkosott a hideg, mert anno az én konzulensem is meghalt, és egészen másról kellett végül írnom a dolgozatomat, igaz, „csak” a mesterképzésen.) Ezért döntenek úgy, hogy alászállnak a pokolba, és visszahozzák a professzor lelkét — nem szeretetből, hanem mert úgy látják, a professzor nélkül lőttek egyetemi karrierjüknek.

Ez a motiváció már önmagában éles kritikája az akadémiai rendszernek: a tudományos életet nem a tudásvágy, hanem gyakran a túlélés logikája határozza meg. A diákok nem a világ megértéséért tanulnak, hanem azért, hogy egyetlen ember – a témavezetőjük – kegyét elnyerve esélyt kapjanak a következő lépcsőfokra. No meg a való világban a – gyakran teljesen értelmetlen – publikációk számának növelése végett is. Ha ez nem is teljesen ördögi alku, akkor is nagyon közel áll hozzá.

Kuang pokla tulajdonképpen görbe tükre az intézményesült tudománynak. Bár a két fiatal alaposan tanulmányozza elődeik „emlékiratait”, egészen másra lelnek, mint amit vártak. A pokol első udvara például hatalmas könyvtár, ahol azok a lelkek sínylődnek, akik életükben intellektuális hiúságból vétkeztek: akik „inkább kommenteltek, mint kérdeztek”, vagy akik „bemagolták a π tizedesjegyeit, hogy hencegjenek vele”. A város, ahová végül érkeznek, a mások által is megénekelt Dis, egyfajta örökkévaló doktori iskola, és kap némi pikáns plusz színezetet, ha tudjuk, a doktori disszertációt angolul sokszor csak „Diss”-ként emlegetik.

• Olvass bele az oldal alján!

A két főhős izgalmas, jól kidolgozott karakter. Alice-t az önbizalomhiány, az imposztor szindróma [Olyan állapot, amikor valaki sikerei ellenére sem hiszi el, hogy érdemes azokra, és csalónak érzi magát, mert fél attól, hogy leleplezik – A szerk.] és a külső megerősítés utáni kétségbeesett vágy hajtja. Éppen ezért képes az alvilágba is leereszkedni csupán azért, hogy egy bántalmazó, manipulatív professzortól azt hallja: „Jó munkát végeztél.” Hadd jegyezzem meg: kifejezetten tetszett, hogy Alice alakjának megalkotásakor Kuang nem ült fel a szinte kötelező feminista vonatra.

Peter a briliáns elmével megáldott fenegyerek, aki magasan hordott orrát (mint azt megtudjuk a regényből) alapvetően védőpajzsként használja. Crohn-betegségben szenved (tünetei: hasmenés, felszívódási zavarok, hasi fájdalom), amit görcsösen próbál eltitkolni, még azon az áron is, hogy mindenki nagyképű baromnak tartja.

Talán nem meglepő, hogy a két fiatalt érzelmi kapcsolat fűzi egymáshoz, hiszen közös szenvedés-élményeik vannak. A pokoljárás egyfajta szélsőséges allegóriája a doktori fokozathoz vezető közös magányosságnak. Azt pedig mindvégig érezzük, hogy Alice és Peter viszonya ennél is összetettebb.

Kuang a klasszikus katávaszisz hagyományra épít: nyersanyaga az Aeneis, az Isteni színjáték, Orpheusz és Eurüdiké története, de beleépíti Borges labirintusait, T.S. Eliot ürességérzetét és kínai népmesék motívumait is. Ez az intertextuális gazdagság élményszerű lehet azoknak, akik jártasak ezekben a hagyományokban. A nyelvi humor, melynek egy részét Török Krisztina remek magyar fordításának is sikerült megőriznie, még nagyobb falat az olvasónak. Ám ezen utalások megértése nélkül is élvezetes, szórakoztató és elgondolkodtató a regény. (Ugyanakkor ez a réteg számomra különösen élvezetes volt.)

Jelentős eltérés van azonban a hagyományos alvilágjárás és Kuang szereplői között; ezek az alakok nem ünnepelt hősként térnek vissza, hanem „mindössze” önmagukat és a világot jobban értő emberként.

A regényt olvasva mindvégig sajátos kettősséget éreztem. Egyfelől: ez szatíra, éleslátó, kegyetlenül pontos és szórakoztató. Másfelől: fájdalmat okozott, mert pontosan tudom, mennyi valóság rejlik a metaforák mögött. A pokolban Alice fontos pillanata, amikor ráébred, hogy a testet nem lehet az elme nevében örökké elnyomni, sanyargatni. Ez talán a legerősebb üzenet valamennyi közül. A tudás önmagában nem ment meg – sem az akadémián, sem a pokolban.

A regény második felében a narratíva lendülete néha megtörik. Az elején gondosan felépült konfliktusokat hirtelen gyors megoldás zárja le – megindokolatlanul, deus ex machina jelleggel. A végső összecsapás sokkal kevésbé árnyalt, mint amilyen lehetett volna a történet első kétharmada alapján. Ezzel együtt a könyv intellektuális rétegei, szatirikus élessége és karakterdinamikái bőven ellensúlyozzák ezt a szerkezeti aránytalanságot.

R. F. Kuang: Katabasis 
Fordította: Török Krisztina
Agave Könyvek, Budapest, 2025
512 oldal, teljes bolti ár 8980 Ft,
online ár a kiadónál 8082 Ft,
e-könyv változat 6480 Ft
ISBN 978 963 598 4312 (papír)
ISBN 978 963 598 4329 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Katabasis (katávaszisz), ógörög főnév, jelentése: az alvilágba alászálló hős utazásának elbeszélése.
Alice Law egész életét arra tette fel, hogy a mágikus tudományok legelismertebb alakja legyen. Mindent feláldozott a célért: a büszkeségét, az egészségét, a szerelmi életét – és bizony az ép elméjét is. Mindezt azért, hogy a világ leghatalmasabb mágusával, Jacob Grimes professzorral dolgozhasson a Cambridge-i Egyetemen.
Aztán a professzor egy mágikus balesetben meghal. És a baleset talán Alice hibája.
Grimes a történések következtében a Pokolba került, Alice-nek pedig feltett szándéka utánamenni. A férfi ajánlásán múlik ugyanis a lány jövője, akinek még a halál sem állhat az útjába, ha az álmairól van szó.
Csakhogy van egy kis gond: Peter Murdoch, Alice nagy vetélytársa pontosan ugyanerre az ajánlásra pályázik.