Honvédtiszt a javából! | Miklya Luzsányi Mónika: Szerelem és kard

Posted on 2025.10.30. Szerző:

0


H. Móra Éva | 

Úgy tűnik, Miklya Luzsányi Mónika missziójának tekinti regényeiben történelmünk, kultúránk kevéssé ismert nőalakjainak bemutatását. Ha csak az elmúlt évek termését nézzük: 2023-ban jelent meg a Mohács özvegye, ez II. Lajos feleségének, Mária királynénak életútját követi végig. Ezt a sort folytatta 2024-ben az Ezerszer Júlia – Szendrey Júlia eltitkolt élete, idén pedig a titokzatos, kalandos életű Bányai Júlia történetét ismerhetik meg az olvasók. Erős, elhivatott nők mindannyian, akik komolyan vették életfeladatukat, s akik számára a hazaszeretet nem holmi romantikus érzés volt, hanem tettek sokasága.

Az említett asszonyok közül talán Bányai Júlia életéről tudunk a legkevesebbet. A szerző a tőle megszokott alázattal és alapossággal kutatott minden elérhető hiteles adat után, a hiányzókat pedig úgy egészítette ki fiktív szereplőkkel és eseményekkel, hogy imponálóan gazdag, teljes panoráma kerekedik e kevés tényszerű mozzanatból. Annyira magával ragadó a történet, hogy az embernek eszébe se jut azon gondolkozni, mi igaz ebből és mi nem; sőt: egy fejbe kólintással is felér – de persze nagyon hasznos! – a regény végén Miklya Luzsányi magyarázata, ahol tételesen szétszálazza a fikciót a valós elemektől.

Mi töltött el különös bámulattal a regény olvasásakor? Először is az a sok pompás leírás a cirkuszi társulatok (troupok) belső életéről, egy-egy produkció megszületéséről, később két cirkusz viszályáról. Különös, varázslatos világ ez a hétköznapi ember számára, s a szerző a hitelesség érdekében komoly cirkusztörténeti kutatásokat is végzett. A kamasz Bányai Júlia az erdélyi Vízaknáról egy cirkuszi társulathoz szegődött – ennyi a tény. Csakhogy a szerző finom lélekrajzzal megalkotta ennek előzményeit, a kislány szabadságszeretetét s egészen különös kapcsolatát a lovaival. De még azt is, mekkora veszélybe került az élete: a vízaknai fölnagy* a lány életére akar törni, hogy gyámjaként megörökölhesse birtokát, gazdaságát. Megvan tehát a kellő motiváció a szökésre. Itt ismerünk meg egy szeretni való szereplőt, a jóságos Matthieu-t. A francia fiatalember a cirkusz lovásza, ő tanítgatja a kis Júliát lovagolni s a lovakkal szót érteni. Matthieu sokáig végigkíséri védence sorsát; atyai szeretete, barátsága sok nehéz helyzetben jelent támaszt a lánynak. A cirkusz vezetője, Laura asszony  hihetetlen, szinte népmesei jóságával bűvölt el, ám amikor már-már cirkuszháború tört ki két társulat között, ez a lágy szív is meg tudott keményedni.

A történet szerint Júlia hosszú évekig nem használja a magyar nyelvet: kenyéradói franciák, választott művészneve is francia, a társulat tagjai különféle nációkból verődtek össze – erre még visszatérek! – az utazások során török, orosz, német nyelvet hall, nem jellemző rá semmiféle nemzeti öntudat. Érzékenyen érinti, amikor először megtapasztalja a magyarok iránti ellenszenvet Szentpéterváron, majd Bécsben is. Ám magyarságát akkor kezdi el igazán érezni, majd egyre jobban megélni, amikor Bécsben magyar fiatalokkal találkozik – köztük későbbi férjével, Sárossy Gyulával. Bámulatom újabb tárgya: a férj halála után az ő nevén, férfiruhában jelentkezik a hadseregbe, s hajt végre komoly katonai fegyvertényeket! S ez nem fikció, hanem történelmi tény. Már a népmesék olvasásakor sem értettem azokat a részeket, amikor pusztán átöltözéssel válik felismerhetetlenné a hős. (Később persze megtanultam ennek gyökerét: a régi társadalmakban szigorúan betartották, melyik viselet kinek jár; ruházata sok mindent elárult az emberről.) E bizarr valóságot, ami pedig inkább mesébe illő – nő férfiruhában, férfi szerepben – alaposan árnyalja, kimunkálja Miklya Luzsányi az óvatoskodástól egészen a lelepleződésig. Hogy miképpen lehetett ez a valóságban, ki tudja?…

S a legnagyobb ámulat a regény záró szakaszában fogott el. A ’49-es fegyverletétel után az immár tiszti rangú Júlia elkeseredetten, dühösen fakad ki, látva az egykori eszmék szétesését, a vezetők kiábrándultságát. Rádöbben, hogy az ő egykori cirkuszi világa, mikroközössége testesítette meg a valóságban a ’szabadság, egyenlőség, testvériség’ eszméjét. Gyönyörű monológjában apját emlegeti, aki „… nagy rebellis volt! a cirkuszban aztán megtapasztaltam a respublika valóját! Mert tudjátok meg, hogy egy cirkuszi troupban nagyobb a szabadság, mint amiről ti álmodni mernétek! Egyenlő ott minden férfi és nő! Testvére, öccse, húga ott minden mutatványos a másiknak. És igen! A bőség kosarából is mindenki egyaránt vehet. Már amennyire kivette részét a szpektáklból…” Ez a párhuzam számomra a regény legkiemelkedőbb felismerése.

Okos, feszes a szerkesztés: tizenkilenc fejezetre tagolódik a cselekmény, minden fejezettel egy kicsit lépünk előre, s mindegyik pontos idő- és helymeghatározást ad. Figyelemre méltó a gazdag, sokszínű nyelvezet is. Már az első oldalakon szembetűnő a vízaknai fölnagy együgyűségében is gonosz beszédmódja, gondolatfűzése – telitalálat. Sok szép régies, korabeli szóval ismerkedhetünk: mosdódik, huzalma van valamihez, nem kedveli az arcmutatást és hasonlók. Számos német és francia kifejezés szerepel a szövegben; itt meg kell jegyeznem, hogy engem kifejezetten zavart, hogy ezek jegyzetéért mindig hátra kellett lapoznom…

Megkapóak – s szintén az alapos kutatómunkát tükrözik – az életképek: ilyen a bécsi piac leírása, a török hétköznapok kényelme vagy a rang (és vagyon) szerint kijáró temetések részletezése.

A végére maradt egy zavaró dolog, ami lehet, hogy nem valós, csak én vagyok ügyetlen olvasó… A történelem jegyez egy Makk József-féle konspirációt, a regény is így említi. Kezdetben! Mert később, egy Károly nevű szereplő színre lépése után hol Makk Józsefként, hol Makk Károlyként találkozunk a nevével – még a szerző magyarázó szövegében is. Furcsa…

De ettől eltekintve: újabb rangos darabbal gyarapodott Miklya Luzsányi Mónika életműve.

*Fölnagy: Az erdélyi szász sóvárosok bíráinak címe, ma: polgármester

Miklya Luzsányi Mónika (© Szalmás Krisztina)

Miklya Luzsányi Mónika:
Szerelem és kard
– Bányai Júlia, a honvédszázados

Időutazó sorozat
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2025
288 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
online ár a lira.hu-n 4500 Ft,
e-könyv változat 3499 Ft
ISBN 978 963 543 5388 (papír)
ISBN 978 963 543 5920 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Bányai Júlia alakját ma már kevesen ismerik, pedig hazaszeretete (a kor kifejezésével élve: honleányi hűsége) ma is példaértékű.
Életéről kevés a megbízható történeti adat: a visszaemlékezések romantikus mázzal vonták be az 1848-as forradalom és szabadságharc korát, illetve annak alakjait – így Bányai Júliáét is. Miklya Luzsányi Mónika életrajzi regényében a korabeli forrásokra támaszkodva, szakértők bevonásával egy olyan Bányai-portrét igyekszik megalkotni, amely lefejti ezt a romantikus mázat, és Bányai Júliát mint önmagát kereső és megvalósító, saját (sokszor idealisztikus) céljaiért küzdő nőt mutatja be.
A könyv árnyalt, részletes képet fest a ma már alig ismert szabadságharcos nőről, akinek férfiruhába kellett bújnia azért, hogy harcolhasson saját maga és a népe szabadságáért.