Érzelemenciklopédia | Holly Smale: Cassandra ezer színe

Csernus Anikó |

Ha visszagondolsz életed egyik legrosszabb napjára – arra, amikor minden egyszerre omlott össze, és legszívesebben kitörölnéd az egészet –, vajon mit tennél másképp, ha elölről kezdhetnéd? És hányszor próbálnád újra, mielőtt elfogadnád, hogy bizonyos dolgok kimenetele nem rajtad múlik? Holly Smale regénye, a Cassandra ezer színe pontosan ezzel a gondolattal játszik el: mi történik, ha valaki ténylegesen visszatekerheti az időt, hogy kijavítsa a múlt hibáit, és közben rájön, hogy nem a döntésein, hanem az önelfogadáson kell változtatnia. Smale műve – amely jelentős szakmai elismeréssel, Reese Witherspoon könyvklubjának ajánlásával van jelen a piacon – ezer árnyalatban villantja fel a felnőtté válás, az önismeret és az emberi törékenység rétegeit.

A regény ambiciózus keveréke a romantikus fikciónak és a mágikus realizmusnak. A történet középpontjában Cassandra Penelope Dankworth áll, akinek az idegrendszere átlagostól eltérően fejlődött, és ezáltal másként tapasztalja meg és dolgozza fel a világot, vagyis neurodivergens. A neurodiverzitás nem jelenti azt, hogy ő „hibás” lenne, csak egyszerűen „másmilyen”. Cassandra élete egyik napról a másikra szétesik: kirúgják a munkahelyéről, szakít vele a párja, és a lakhatása is tarthatatlanná válik, el kell költöznie albérletéből. A válságos nap után azonban felfedezi, hogy képes visszautazni az időben, kisebb időszakaszokat újrajátszva, és talán javítani a következményeken. Smale ebből a kiinduló helyzetből érzelmileg rétegzett, gondolatébresztő történetet bont ki.

A regény különleges rétege az elképzelhetetlen mennyiségű kapcsolódás a görög mitológiához. Már maga a főhős neve is több ilyen utalást hordoz: a Cassandra a trójai királylányra emlékeztet, akit Apollón azzal az átokkal sújtott, hogy mindig mondja meg az igazat, de soha senki ne higgyen neki. Ez a párhuzam finoman, de végig jelen van: Smale hősnője is folyamatosan küzd azzal, hogy környezete félreérti, hibásnak vagy különcnek tartja, miközben ő tisztán látja a helyzeteket – és ha ráadásul elmondaná, hogy képes az időben utazni, valószínűleg akkor sem hinnének neki. A másik keresztneve Odüsszeusz (Ulixész) hűséges feleségére utal, aki évekig várta hazatérő férjét, miközben próbálta egyben tartani a családot.

Cassandra történetében ez a hűség és kitartás abban jelenik meg, hogy minden erejével igyekszik megőrizni emberi – családi, baráti és szerelmi – kapcsolatait, még akkor is, amikor ezek a próbálkozások rendre kudarcba fulladnak. Cassandra húga, Artemis – az ő neve a vadászat és a függetlenség istennőjét idézi fel – testesíti meg az önállóságot és az érzelmi távolságtartást. A két női alak mitológiai jelentése így finoman jelzi a testvéri kapcsolat dinamikáját, amelyben a központi konfliktus a megértés és az elfogadás hiánya. A könyv számos alkalommal idéz görög mítoszokat, hősöket és isteneket – helyenként talán túl részletesen –, mintha Cassandra az antik történeteken keresztül próbálná megérteni saját identitását és a világ működését.

A mágikus realizmus motívuma időről időre ígéretesen jelenik meg, de gyakran homályban marad: Cassandra miért pontosan négy hónapot képes visszaugrani? Milyen mechanizmus határozza meg ezt a képességét? A regény kevéssé kielégítő válaszokat ad ezekre a kérdésekre, ezért sokszor nehezen követhetők az ismétlődő idősíkok és alternatív forgatókönyvek. A történet túl sok szálat mozgat egyszerre – a szakítás, a diagnózis, a családi háttér, az albérleti krízis, a mitológiai réteg – és végül egyik sem kap igazán súlyos, az olvasót kielégítő lezárást.

• Olvass bele!

Smale elkötelezett a neurodiverzitás hiteles ábrázolása mellett, hiszen maga is ezzel él, és csak későn diagnosztizálták. A regény érzékletesen mutatja be, hogy a főszereplő nehezen boldogul a társas helyzetekben, érzékeny a szenzoros ingerekre, szó szerint értelmezi a beszédet, és gyakran kerül válságos helyzetbe. A szerző ezen túl beemel egy érdekes érzékelési sajátosságot is: Cassandra gyakran színekkel azonosítja az érzelmeit és hangulatait, ami a szinesztézia jelenségére utal. A szinesztézia nem azonos az autizmussal – két külön dologról van szó –, de előfordulhatnak együtt. Neurológiai sajátosság ez, amikor az érzékszervek összekapcsolódnak: valaki például hangokat lát színekben vagy ízekkel társít, vagy éppen vizuális formában érzékel érzelmeket, mint Cassandra. Az autizmushoz hasonlóan ez is állapot, nem betegség – az agy természetes sokféleségének egyik formája. Smale ezt plasztikusan, mégis szimbolikusan jeleníti meg a történetmesélésben – a „színek” így valójában Cassandra belső világának lenyomatai.

És most néhány szó a könyvklubról, amelyik hozzájárult Smale népszerűsítéséhez. Az Oscar-díjas színésznő, Reese Witherspoon 2017-ben indította el a Reese’s Book Clubot, azzal a céllal, hogy az olvasóközönséget megismertesse az erős női karaktereket középpontba állító, női nézőpontból elmesélt történetekkel. Ajánlásai gyakran a nemzetközi figyelmet is ráirányítják a kevésbé ismert szerzőkre. Holly Smale regénye 2023 júniusában került a klub választásai közé – nem véletlenül, hiszen egy sajátos állapotú nő szemszögéből beszél a hibázásról, a változásról és az önelfogadásról.

A Cassandra ezer színe ambiciózus vállalkozás: egy olyan nő belső világát, érzelmi küzdelmeit és döntéseit mutatja be, aki szó szerint és átvitt értelemben is újra meg újra nekifut az életnek. A szokatlan, időjátékos szerkezet ígéretes keret, bár nem mindig könnyű érzelmileg kapcsolódni a nehezen szerethető főszereplőhöz, ráadásul mágikus elemek is meglehetősen kidolgozatlanok. Smale története nem tökéletes – viszont éppen olyan színes, zavaros és emberi, mint maga az élet.

Holly Smale: Cassandra ezer színe
Fordította: Melegh Erika
General Press Kiadó, Budapest, 2025
400 oldal, teljes bolti ár 5490 Ft,
online ár a lira.hu-n 4941 Ft,
e-könyv változat 3899 Ft
ISBN 978 615 104 0546 (papír)
ISBN 978 615 104 0553 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Cassie mindig is kicsit különcnek számított. Mindenre emlékszik, de semmit sem ért, a szokások rabja, a változástól pedig egyenesen a hideg rázza. Imád múzeumba járni, és imádja a barátját, Willt, de utálja, hogy a főnöke az ő bögréjéből iszik. És mindig, de tényleg mindig a lehető legrosszabb dolog csúszik ki a száján. Az élete számára kellemes, kiszámítható rendben zajlik. Egészen mostanáig.
Amikor a pasija dobja, az állásából kirúgják és a helyi kávézóban elfogy a banános muffin – mindez ugyanazon a rémes napon –, Cassie úgy érzi, itt a világvége. Csakhogy rájön, valami furcsa okból kifolyólag vissza tud menni az időben, és megváltoztathatja a dolgok alakulását. És mivel kismilliószor újra próbálkozhat, vajon elkerülheti, hogy minden összeomoljon körülötte?