Iránytű – kifelé és befelé | Christoph Ransmayr: Egy félénk férfi atlasza

Csernus Anikó |

Christoph Ransmayr számos alkalommal kifejtette, hogy számára az irodalom lényege a mű és az olvasó közvetlen találkozása. Idegenkedik az irodalom köré szerveződő látványos kísérőjelenségektől, a szerző személyét középpontba állító „mellékiparágtól”. Ennek alapján érthető ritka nyilvános szerepvállalása.

Ezért aztán óriási megtiszteltetésnek tekinthettük, hogy az idei PesText alkalmából májusban hazánkba látogatott. Különc, befelé fordult, szűkszavú szerzőre számítottam – nagyobbat nem is tévedhettem volna. Jelen voltam az említett dedikálós írótalálkozón, legyen elég annyi, hogy a telt ház kifejezés messze elmarad a valóság mögött.

Vagyis nagyon kíváncsi lettem erre a félénk férfira. A regényben foglalt irodalmi utazás sokkal jobban tetszett a vártnál, lévén hogy sokkal többet ad egy úti naplónál. Ransmayr prózadarabokban tárja fel az emberi lét törékenységét, szépségét és paradoxonjait. Különleges érzékenységgel fordul a világ felé: legyen szó a kínai nagy fal hólepte magányáról, egy buja brazil esőerdő fülledtségéről, egy csendes-óceáni sziget melankóliájáról, vagy egy felső-ausztriai domboldal által előhívott gyermekkori emlékről.

A kötet minden egyes darabja ugyanazzal a szóval kezdődik: „Láttam…” Ransmayr ezzel világossá teszi, hogy a könyv nem kronologikus beszámoló vagy földrajzi térkép, hanem emlékezetből és érzékelésből épülő, belső atlasz – egy introvertált, ugyanakkor rendkívül alaposan figyelő és fogékony elme szemszögéből. A szerző nem utazási célpontokat sorol fel, hanem jelentéseket keres, történelmi rezdüléseket és személyes sorsfordulókat idéz meg – és ebben egyenlő súllyal jelenik meg a lázadás a Bounty-n, a bolíviai puccs vagy a Tienanmen téri eseménysorozat. Pátosz nélkül, intellektuális eleganciával.

• Olvass bele! 

Ransmayr prózája olykor zeneszerű. Visszafogottan, ritka stiláris tisztasággal nevez nevén minden madarat, növényt, embert. Hadd hivatkozzam a magyarul legutóbb negyedszázada megjelent szerzőre, W. G. Sebaldra. Akárcsak az ő munkáiban, úgy itt is felsejlik a kozmikus és az egyéni, a történelmi és az időtlen egymásba fonódása. Ransmayr könyve nemcsak azt mutatja meg, hogyan láthatjuk a világot – hanem azt is: hogyan érdemes nézni. A szerző szerint ezeket a történeteket bárki elmesélhetné, csak merni kell elmenni – de az igazság az, hogy ehhez az érzékenységhez és nyelvi invencióhoz valóban kivételes elme szükséges.

Míg olvastam, úgy éreztem, mintha ismeretlen világ térképét nézném, ami egyszerre univerzális és mégis intim, ahol minden elbeszélés egy-egy kontúrt rajzol ki e világ érzékelhető, de meg nem nevezett lényegéből. És ahogy Ransmayr mesél, úgy lesz egyetemes jelentéshordozó a hó, egy madár röpte vagy egy idegen pillantása.

Ez a könyv számomra több volt egyszeri olvasmányélménynél – talán létélménynek nevezhetném. Segített újra hinni a próza teremtő erejében, a csendes szemlélődés szépségében, és abban, hogy a világ bármely zuga egy szöveggé formált ablak lehet a végtelenre.

Ha az idő és tér határait képes áttörni egy könyv, ha képes rávenni arra, hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk is – akkor ez a könyv az. Épp ezért ajánlom mindazoknak, akik térképeken utaznak, és azoknak is, akik szavakon keresztül. Mert Ransmayr könyve – ellentétben a címmel – nemcsak térkép, hanem iránytű is – kifelé és befelé.

Christoph Ransmayr: Egy félénk férfi atlasza
Fordította: Adamik Lajos
Kalligram Kiadó, Budapest, 2024
392 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft,
online ár a bookline.hu-n 4490 Ft,
e-könyv változat 3990 Ft
ISBN 978 963 468 5081 (papír)
ISBN 978 963 468 5265 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszöveg

„Láttam…” – így kezdi Christoph Ransmayr atlaszának mind a hetven epizódját, hogy aztán összetéveszthetetlenül szóló, költőien pontos hangján bontsa ki az egyes helyszínekhez kötődő történeteket. És kezdetét veszi az utazás, amely ugyanolyan hatalmas távolságokat ölel át az emberi szív és szellem tájain, mint a földgolyón. A Csendes-óceán szigetvilágától a sarkvidékig, a dél-amerikai esőerdőktől Andalúzián át a Mekong folyóig, a Duna árteréig vagy éppen Sydney-ig sorjáznak a kápráztató, megrendítő és líraian szép képek – egy nagy író és nagy utazó kivételes életének lenyomatai.
Adamik Lajos magyar fordítását olvasva a Himalája hóförgetegeit, egy csonttá soványodott tehén tekintetét vagy a mélytengerben a testre nehezedő nyomást éppúgy a bőrünkön érezzük, ahogyan a történetekben megelevenedő emberi sorsokat. „Sok mindent, amit a miénknek mondott világról tudni vélünk, csak elbeszélésekből ismerünk” – emlékeztet előszavában a szerző. Világunk megismeréséhez aligha létezik gazdagabb térkép, útikönyv és kalauz, mint Ransmayré.