Rendszerváltás római módra | Nagy Mihály: Nyugaton kelt a Nap

Pál Attila |

A hetvenes évek Magyarországa ki volt éhezve a szenzációra. Akkoriban még nem árasztották el a képernyőket a celebek, akiknek összeszólalkozásai, szerelmi és egyéb csatározásai ellátták volna a lakosságot csámcsogni valóval. (Ellenben voltak film- és színpadi sztárok, továbbá megérdemelt munkával hírességgé nőtt személyiségek…) Sőt az egypártrendszerből adódóan a politikusok sem a nyilvánosság előtt folytatták le vitáikat, szópárbajaikat. Nem a tévében, rádióban vagy a lapok hasábjain mondták el egymásról, hogy ki tolvaj, ki csaló, hogy a szaftosabb mai vádakról már ne is beszéljünk.

Nem csoda, ha a Kádár-kor legnyugalmasabb időszakában óriási feltűnést keltettek azok a római kori ezüsttárgyak, amelyekre Polgárdi és Kőszárhegy között bukkant rá Sümeghy József. A becslések szerint az i. sz. IV-V. század fordulójának időszakából származó leletegyüttes története, amely az egyik tálon olvasható felirat után a Seuso-kincs nevet kapta, különösen azután vált izgalmassá, hogy a megtaláló 1980-ban rejtélyes körülmények között elhunyt, a kincseknek pedig nyomuk veszett. Szerencsére nem örökre, mert tíz évvel később újra feltűntek, s hosszú pereskedés után a magyar állam 2014-ben megszerezte őrzésének jogát. A „névadó” a kutatók szerint gazdag hadúr, tartományi főtisztviselő lehetett.

• Olvass bele!

E kincsek és a kor egyik legavatottabb szakértője, Nagy Mihály archeológus-történész a fejébe vette, hogy regényben tárja fel az ezüstholmi rejtélyét. Sőt ennél többre vállalkozott: plasztikus képet ad a késő ókori Római Birodalom, elsősorban a legfelső uralkodó réteg életéről, a kor sorsdöntő változásairól, politikai és egyházi csatározásairól, vallási vitáiról. A cselekmény középpontjában az istenként tisztelt I. Konstantin császár uralomra jutása, uralkodása (i. sz. 306–337), katonai, hatalmi és politikai harcai, magánéleti és erkölcsi vívódásai állnak. Ez az időszak gyökeres fordulatokat hozott mind a Római Birodalom hatalmi struktúrájában, mind a vallások megítélésében, ezért a szerző úgy látta jónak, ha korábbról, a IV. század legelejétől indítja el a történetet. Így érthető, ha ebben a regényben még szó sem esik a címlapon is feltüntetett Seuso-kincsről, ami egyben ígéret a folytatásra, egy újabb „archeoregényre”. (Nagy Mihály egy interjúban említi ezt a kísérleti műfajt, amely több, szakmaibb egy történelmi regénynél, mégis szépirodalmi mű.)

A regény nem könnyű olvasmány, noha helyenként igencsak izgalmas. Hosszú, mint egy Jókai-opusz, tele (egymásra olykor megtévesztésig hasonlító) római nevekkel, bonyolult rokoniszál-gombolyaggal, konfliktustömeggel. Ember legyen a talpán (vagy a fenekén), aki első olvasásra átlátja a szövedéket. Ha viszont sikerül mindent szétszálaznunk, hallatlanul érdekes kép tárul elénk. Megismerkedhetünk egy-egy római uralkodó- vagy patríciuscsalád belső életével, tagjainak egymáshoz fűződő alá-fölérendeltségi, valamint érzelmi viszonyaival, gyakran a kettő ütközésével is.

A regény cselekményét a szerző Konstantin császár uralkodásának ötödik esztendejében indítja. Ekkorra megszilárdulni látszik a hatalom, s a birodalomra ráköszön a legendás római béke, a Pax Romana. Sajnos csak látszólag, mert bár a hatalmi kérdések egy időre eldőltek, a császárnak előre kell tekintenie, a birodalom egységét minden területen, elsősorban vallási téren, meg kell teremtenie. A hallatlanul aktív és munkabíró Konstantin saját kezébe veszi a keresztény egyház belső konfliktusainak, hitvitáinak, hatalmi harcainak rendezését is – bár az eredményességét ő maga is kétségbe vonja. A vita Isten egy- vagy többlényegűségéről folyik, de sosem dől el. (Homousion vagy homoiusion – ugye ismerős? Ha máshonnan nem, hát Madách Tragédiájából.)

Konstantin legálissá tette a kereszténységet, de komoly veszélyt lát abban, hogy a hitbeli vita nyomán a vallás két vagy több irányzatra szakadhat. Akkor ugyanis ez a birodalom egységét és a hatalmi centrum megőrzését fenyegeti. A császári akaratot pedig – nem törődve a családi érintettséggel sem – tűzzel-vassal érvényre kell juttatnia. Ennek a kegyetlensége gyakran megdöbbentheti a mai olvasót.

A történet több, hol egymásba fonódó, hol szétváló szálon fut, ám mindegyik szálat maga Konstantin tartja a kezében. Úgy viselkedik, mintha valóban Isten lenne, ahogy alattvalói mondják. Ez az istencsászári státus ugyanakkor rengeteg lelki gyötrődést, elkerülhetetlen emberi tragédiát okoz – csakhogy kilépni belőle nem lehet. A regényben a másik fontos szál: a korai keresztény egyház vezetőinek harcai: ideológiaiak és hatalmiak. Az egymással vitatkozó püspökök azzal a kérdéssel is szembesülnek, hogy a hatalomhoz milyen közel érdemes helyezkedni. Mert kellemes élvezni a tűzhöz közeliség áldásait (hatalom, pénz), ám meg kellene őrizniük szuverenitásukat is. A keresztényi szeretet elve, mint a történetben látjuk, egy csöppet sem tartja vissza a hatalomvágyó püspököket sem a gyűlölködéstől, cselvetéstől és ármánykodástól, sem a megalkuvásoktól és kérlelhetetlenségtől, amelyek a világi hatalmi harcokból nagyon ismerősek.

Természetesen a regényből nem hiányozhat a szerelmi szál sem. A legyőzött „barbár” király lánya, Theodora és a leendő testőrtiszt, Gaiso története szépen halad az első találkozástól a kölcsönös bizalom kialakulásán át sorsuk egymáshoz kötéséig. Már most megelőlegezhető, hogy kapcsolatuk központi szállá lép elő Nagy Mihály következő regényében. S alighanem ez a szál lehet a kulcsa a Seuso-kincsek históriájának is.

A rengeteg történelmi ismeret, amit a gyanútlan olvasónak be kell fogadnia, magában el kell rendeznie (esetleg némi utánaolvasással), szinte követeli, hogy a szükséges tudással felvértezve újraolvassuk a regényt. Csak akkor válik igazán élvezhetővé, amikor jobban tudunk figyelni az emberi, érzelmi mozzanatokra, az ókori római családi és társadalmi hierarchia és szokások finomságaira. Hogy most ne is említsem a viták és töprengések sorai között fel-felbukkanó áthallásokat.

Csupán megjegyzem, hogy ebben a témában 2019-ben már megjelent Fedina Lídia egészen kitűnő, nagyon olvasmányos regénye, A Seuso-mozaik. Ez több kort átfogva, az ezüst eszközök elkészítésétől, az ajándékozáson és a római birodalom bukásán, meg az európai rablóhadjáratokon át jut el Kőszárhegyig. Utána pedig fikciósan rekonstruálja a tárgyak feltételezett jelenkori vándorlását tolvajokon, seftelő („testvéri”) katonákon, gyilkosokon és orgazdákon át a múzeumi tárlókig.

Nagy Mihály: Nyugaton kelt a Nap
Kalligram Kiadó, Budapest, 2025
552 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft,
online ár a bookline.hu-n 4490 Ft,
e-könyv változat 3990 Ft
ISBN 978 963 468 5319 (papír)
ISBN 978 963 468 5548 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A Seuso-kincs mindenki számára ismerős, egykori gazdája senkinek. Személye a szakemberek számára még ma is rejtély. Ami biztos: élt, de születéséhez előbb egy lánynak és fiúnak egymásra kellett találnia. Kik lehettek ők? A negyedik század első évtizedeiben olyan események zajlottak, amelyek hatását lépten-nyomon mi magunk is érezzük. Milyen lehetett nagy hatalmú császárnak, császárnőnek vagy trónörökösnek lenni egy olyan birodalomban, amely nagyobb területű volt, mint az Európai Unió? Milyen lehetett barbárnak vagy rabszolgának lenni? Az ő hangjukat ki hallotta, rájuk ki emlékezik? Sorsdöntő csaták, vallási harcok, politikai intrikák közepette: mi a hatalom és mi a siker titka? És mi történik, ha a kiszámíthatatlan sors váratlan fordulatot vesz?
Távoli korszak embereiről, névtelenségbe merült, és a történelemkönyvekből ismerni vélt karakterekről mesél Nagy Mihály első regénye. Múltunk egyik el nem mondott históriája ez, idegen, mégis otthonos, hiszen olvasva értékrendünk, gondolkodásunk, világunk forrásvidékére ismerünk.