Tengernyi könny | Neige Sinno: Nyomorult tigris

Csernus Anikó |

Vannak témák, amelyekről nem lehet eleget beszélni: a családon belüli és/vagy a nők elleni erőszakról, a bántalmazásról és a gyermekek testi-lelki kizsákmányolásáról. Minden egyes alkalommal, amikor egy nő elmondja a történetét, lehetőséget kap a világ, hogy tanuljon belőle. Neige Sinno könyve, a Nyomorult tigris pontosan ezekről a traumákról idéz fel emlékeket. Elbeszélése így válik bizarr tanúvallomássá és lírai tanulmánnyá a hallgatásról, hazugságról és az átélt szörnyűségek feldolgozásáról.

Neige Sinno francia író és esszéista hazugságban nőtt fel, s ez formálta az egész életét; a saját traumáját irodalmi formában dolgozta fel. Könyvében a hallgatás, a tagadás és a félelem folyton visszatérő motívumként jelenik meg.

A szerző számára az írás egyszerre menedék és eszköz, amellyel a hallgatást átfordíthatja megszólalássá. Az írás segítségével próbál farkasszemet nézni a nyomorult tigrissel, azért, hogy figyelmeztessen, mi, az olvasói ne fordítsuk el a fejünket. (Az eredeti francia cím, Triste tigre szó szerint Szomorú tigrisnek fordítható, a magyar Nyomorult tigris azonban tudatosan erőteljesebb megoldás: a szó kifejezi a lelki és erkölcsi szenvedés mélységét is, pontosabban tükrözi a könyv traumatikus világát.)

Megjelenése után a Nyomorult tigris nagy visszhangot váltott ki Franciaországban. Sinno több rangos irodalmi díjat is elnyert vele, köztük az esszéknek ítélt Prix Femina Essai-t. Nem csupán személyes gesztus volt, hogy a történetét könyvben írta meg: az irodalom eszközeivel próbálja láthatóvá tenni azt, amit a társadalom hajlamos elfedni. Életrajzi háttere – gyermekkora, amelyet a családon belüli erőszak mérgezett meg – szorosan összefonódik írói munkásságával, így könyve egyszerre vallomás és kollektív kiáltvány a hallgatás megtörésére.

Sinno a címet William Blake híres verse nyomán választotta. Abban a tigris kifürkészhetetlen erőszakossága az univerzum rejtélyeként jelenik meg. Ebben a könyvben a tigris egyszerre jelképezi az agresszort, a félelmet, a szörnyet, és magát a traumát is, ami szinte megzabolázhatatlan. Az olvasó megpróbálhatja ép ésszel felfogni, hogy egy felnőtt férfi valóban évekig bántalmazott, használt ki és abuzált egy kislányt – de valójában ez felfoghatatlan. Sinno is megpróbálja megfejteni ezt a rejtélyt, de neki sem sikerül, s talán éppen ez a lényeg: a trauma nem lezárható, nem magyarázható, csak újra meg újra elmondható. Mert amíg vannak a külvilág szemében feddhetetlennek tűnő bácsik, addig érdemes elolvasni az ilyen könyveket és nem becsukni a szemünket.

• Olvass bele!

A szöveg darabokból, töredékekből épül fel, nem lineáris, így válik a narratíva és a részletek nyersesége sokkoló, de hiteles tükörré. Sinno kísérletet tesz arra, hogy megértse, mi járhat a bántalmazó mostohaapa fejében. Ez az elképzelés provokatív és vitatható, de épp ebben rejlik az írás ereje: nem enged közönyt, mert kérdések feltevésére kényszerít. Miért nem vette észre senki? Hogyan lehet tovább élni egy ilyen tett végrehajtása után? A szerző a hallgatás, a szégyen és az erőszak rendszerszerűségére hívja fel a figyelmet. Sinno bátor vállalása olyan, mint a vasat verő kalapács: nagyot üt, hangosan szól és szikrákat csihol. Nem igaz – mondja –, hogy mindig erősnek kell lenni, és az sem, hogy az áldozatnak bizonyítania kell, hogy feláll és jól van.

A könyv szövetében különös szerepet kapnak a mesék. Az egyikben a lány és fivérei szerepelnek, akiket hattyúvá változtatnak, s a lány az átkot csaláningek készítésével töri meg, miközben végig némaságot kell vállalnia. (Andersen: A vadhattyúk.) Ez a mesei motívum párhuzamot teremt Sinno történetével: a testvérekhez hasonlóan ő is átok alatt él, a hallgatás és a hazugság szorításában, s a csaláning, amely egyszerre takarás és felfedés, a nyelv metaforája lesz, amelynek segítségével próbálja kimondani a kimondhatatlant. Ahogy a mesében, itt sincs teljes feloldozás: az átok nyomai megmaradnak, a szárnyak félig emlékeztetnek a börtönre, amelyből szabadulni próbált.

A fordító, Kiss Kornélia így vallott munkájáról: „Köszönöm Neige Sinno nevében is – akivel egyelőre még csak e-mailben beszélgettem, de októberben Párizsban személyesen is megismerhetem – ezt a sok értő, bátor elemzést, véleményt. Fordítóként elmondhatom, hogy lelkileg nagyon nehéz ilyen szöveget fordítani, mert végig tartanom kellett magam, kizárólag a szövegre koncentrálva. Nagyon jó érzés, hogy ilyen bátor olvasók vannak ebben az országban!”

Érdemes párhuzamot vonni a Lolitával, Vladimir Nabokov regényével is, amelyet sokan tévesen szerelmi történetként értelmeznek. Valójában azonban a Lolita semmiképp sem romantikus regény, hanem egy gyerekkori szexuális bántalmazás története, amit egy felnőtt férfi követ el, és amit maga a bántalmazó, Humbert Humbert torz narrációján keresztül ismerünk meg. Nabokov zsenialitása abban rejlik, hogy képes volt megmutatni, hogyan szépíti és manipulálja saját szavait az elkövető, miközben a regény mélyén a lány szenvedéstörténete húzódik. Ugyanezért fontos Sinno könyve is: nem szabad engedni, hogy a bántalmazó narratívája váljon uralkodóvá, hanem halljuk meg az áldozat hangját, ami mindkét esetben a csendből, a hallgatásból próbál utat törni magának.

A Nyomorult tigris provokál, felkavar és megvisel, de mindenkinek szól, aki hajlandó szembenézni a valósággal. A végén csak tengernyi könny marad – de ezek a könnyek talán megtisztítják a látást, és közelebb visznek a megértéshez.

Neige Sinno: Nyomorult tigris
Fordította: Kiss Kornélia
Park Kiadó, Budapest, 2025
252 oldal, teljes bolti ár 5499 Ft,
online ár a kiadónál 4950 Ft,
e-könyv változat 3599 Ft
ISBN 978 963 633 1467 (papír)
ISBN 978 963 633 1436 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Ez a nemzetközi irodalmi szenzáció – amelynek címét William Blake A tigris című verse ihlette – azt a kérdést járja körül, hogyan lehetséges kimondani a kimondhatatlant. Sinno, akit a mostohaapja gyermekkorában szexuálisan bántalmazott, egy hazugságokra és csalásra épülő családi életről mesél, az elbeszélői technikák és a társadalmi tabuk elemzésén keresztül vizsgálja az emlékezet különböző formáit és magát az eseménysort a maga szörnyűségében és banalitásában.
Hogyan válunk azzá, akik vagyunk? Mi marad kimondatlanul a családokban? Hogyan érintett a társadalom? A szerző alig volt nyolcéves, amikor az egészen tinédzserkoráig tartó bántalmazássorozat elkezdődött, és tizenkilenc évesen döntött úgy, hogy megtöri a hallgatást. A bírósági ítélet börtönbe juttatta a mostohaapját, Sinno pedig új életet kezdett Mexikóban, távol Franciaországtól.

„Ha őszinte akarok lenni, nekem is az a legérdekesebb, vajon mi játszódik le az erőszaktevő fejében. Az áldozatok helyébe mindannyian könnyedén bele tudjuk képzelni magunkat. A gonosszal együtt gondolkodni, az viszont már egész más dolog.
A legerősebb könyv, amit valaha olvastam arról, hogyan zúzhatja szét egy felnőtt az ember gyerekkorát.” – Annie Ernaux