Elfogadni vagy elutasítani a múltat? | Bettina Göring: Drága bácsikám

Toronyi Attila |

Bettina Göring, a szerző és Hermann Göring rokoni kapcsolata közelinek mondható ugyan, ám ez önmagában még nem indokolná a terjedelmes – csaknem ötszáz oldalas – kitárulkozást. Azonban életútja annyira egyedi és fölöttébb kacskaringós, hogy a történet tényleg papír és toll, illetve klaviatúra után kiált. Élete csaknem hét évtizedének, mondhatni pokoljárásának vastagon köze volt a „drága bácsikához”. Nem csoda tehát, hogy ilyen sokáig tartott, amíg az emlékező megbékélt a származásával, önmagával.

Apja sem volt büszke a – Hitler utáni – kettes számú főnáci keresztapjára, de az 1956-ban született Bettina talán egy vállrándítással napirendre térhetett volna afölött, hogy egyike a német nyelvterületen élő Göringeknek. (A vezetéknév a gyakoribbak közé számít.) Csak hát nem ilyen volt a közhangulat akkoriban, a hatvanas évek Német Szövetségi Köztársaságában. Az iskolában a tízéves Bettina egyetlen rossz szót sem hallott Hitlerékről a vérnáci történelemtanárától. És otthon? Szájtátva és elborzadva nézte a család frissen vásárolt első tévékészülékén a német megsemmisítő táborokról készült dokumentumfilmet. „Nem igaz! Hazugság az egész!” – csattant föl méltatlankodva az enyhén szenilis nagymama, Hermann Göring sógornője.

Bettinát érthetően összezavarták az ellentmondásos információk, és hiába várt volna magyarázatot a szüleitől. Alkoholista anyjára, a bélyeg- és éremgyűjteményébe temetkező apjára nem számíthatott. Utóbbi a „jóságos” keresztapától ajándékba kapott (a megölt vagy megnyomorítottaktól rabolt) drága bútorok eladásából fedezte az adósságait. Az egyre inkább iskolakerülő kislány bolti lopásokból tartotta fenn magát, tizennégy évesen átmenetileg el is költözött hazulról, és szélsőbalos szervezetek mozgalmáraként jeleskedett. Még a Vörös Hadsereg Frakció (RAF) terroristái között is akadtak barátai.

• Olvass bele!

Üggyel-bajjal leérettségizett, de égett talpa alatt a talaj, nem akart a hazájában maradni. Először Latin-Amerikában próbált szerencsét (ahol egyébként „tévedésből” elektrosokkal kényszer-gyógykezelték!), majd India következett. Itt a híres zen-buddhista guru, Bhagvan követője lett. A púnai kommunában ismerkedett és szerelmesedett össze egy nála jóval idősebb kárpátaljai férfival, aki gyerekként megjárta a haláltábort – erről tanúskodtak a karjára tetovált számok is.

Amikor a guru áttette a székhelyét az Egyesült Államokba, vele ment híveinek hatalmas tábora is – köztük a húszas éveinek derekán járó Bettina. Itt azonban a kolónia tőkés vállalkozássá vedlett át, és gyanús, sőt törvénysértő tevékenységeket folytatott. Ezek miatt Bhagvant letartóztatták; a pert és a börtönt annak fejében úszhatta meg, hogy elhagyja az Államokat.

Bettina időközben hátat fordított a hippi kommunának, megismerte leendő férjét, egy berlini németet, aki szintén faképnél hagyta szülőföldjét és lelki menedéket keresett a buddhizmusban. Azt gondolhatnánk, hogy a sztori happy enddel végződik. De nem. Habár Bettina kitanulta a keleti gyógyászatot, s a továbbiakban nem kellett masszőrködéssel és takarítással keresnie a kenyérre valót, mentálisan mégsem sikerült teljesen révbe érnie. Két okot is talált arra, hogy elköttesse a petevezetékét. Egyrészt a szervezete rosszul tűrte az fogamzásgátlókat, másrészt úgy vélte, meg kell szakítania a „vérvonalat”: nem akar Göring-csemetét a világra hozni. Azonban ez a műtét sem sikerült tökéletesen. Csodák csodájára mégis teherbe esett, meg is tartotta volna a magzatot, de elvetélt.

Évtizedekig foglalkoztatta, hogy fel kellene dolgoznia a családi múltat, hogy leszámoljon a súlyos örökséggel. Ahogyan a könyv hátlapján olvashatjuk: „nem Göringnek akart megbocsátani, hanem saját magának, el akarta engedni végre azt a sötétséget, amellyel korábban mindig azonosult.”

Nem volt gyakorlata az írásban, ezért segítséghez folyamodott. Melissa Müller osztrák újságírónőre esett a választása, aki társszerzőként már korábban is bizonyított. Traudl Jungéval közösen írta Az utolsó óráig: Hitler titkárnőjének visszaemlékezései című kötetet, amelyet felhasználtak A bukás című film forgatókönyvéhez is.

Bármennyire furcsán hangzik is, lebilincselő (ugyanakkor tanulságos) lektűr a nürnbergi háborús bűnös (oldalági) leszármazottjának önéletrajzi kötete. Olvasmányos – és olykor igencsak letaglózó lektűr.

Bettina Göring, Melissa Müller:
Drága bácsikám
Fordította: Szabó Zsuzsa
Open Books Kiadó, Budapest, 2025
498 oldal, teljes bolti ár 6999 Ft,
online ár a kiadónál 6300 Ft,
e-könyv változat 5599 Ft
ISBN 978 963 572 4086 (papír)
ISBN 978 963 572 4093 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Bettina Göring neve elválaszthatatlanul összefonódik a történelem egyik legsötétebb alakjával: Hermann Göringgel, Hitler után a leghírhedtebb náci vezetővel. Bettina gyermekkorát a családi bűntudat és a Göring név árnyékában töltötte; iskolás évei alatt egyre inkább felemésztette a belső harc: elfogadja vagy elutasítsa a múltat?
Fiatal felnőttként egészen Amerikáig menekült a nyomasztó örökség elől. A hippimozgalom szabadsága, a baloldali kommunák és az indiai ásramok békéje ideiglenesen menedéket nyújtottak számára – de végül egy tragikus összeomlás után rá kellett jönnie, hogy ideje szembenézni a borzalmakkal, amelyek a történelemhez láncolják őt és a családját.
Őszinte és megrázó vallomásában Bettina Göring az örökölt bűn terhéről, a családi megosztottságról és a fájdalmas igazság vállalásáról ír – arról az útról, amely végül elvezette oda, hogy megbékélt önmagával.