Egy kis csoda mindennapra | Miklya Zsolt: Nagyobb az óriásnál – gyerekversek

H. Móra Éva | 

Nem túl gyakori, és mindig különleges, ha apa-lánya könyv születik. Ezúttal Miklya Zsolt örvendeztetett meg minket egy kötetnyi gyerekverssel, az illusztrációt pedig lányára, Miklya Emesére bízta. Hirtelenjében még két ilyen jut eszembe: Lázár Erviné Zsófia lányával, illetve Lackfi Jánosé Johanna lányával. Egyes vélemények szerint a fiúgyermekek az anyjukhoz, a lánygyermekek az apjukhoz kötődnek jobban. Nem tudom. De igazán szívmelengető egy ilyen könyvet kézbe venni.

Gyerekverskötetekből soha nem elég. Jó gyerekverskötetekből! Túl a varázslatokba ringató tartalmakon, pusztán a ritmus is pozitív hatással van a gyerekekre. „A vers az, amit mondani kell” – mondta Kányádi Sándor, és csak remélni tudom, hogy a legifjabbak – ideértve az általános iskolásokat is – élőszóban, ritmikusan ismerkednek a költeményekkel. A vers – pici gyermekként a mondókázás – a maga ritmusával hihetetlenül „feldob”, megemeli az ember lelkét, valami őserő lüktet benne, olyasmi, ami a hajdani sámánok varázsigéiben lehetett. S hogy nem csak én gondolom így, álljanak itt Weöres Sándor gondolatai: „A gyerek versigénye ősi jellegű, kissé úgy fogja fel a képet, a zenét, a ritmust, mint az ősember. A gyerekversnek sokszor varázsige jellege van, éppen mert közel került a nyelv ősi világához.”

Hogy miért tartottam fontosnak mindezt leírni?

Mert Miklya Zsolt versei tökéletesen megfelelnek a leírtaknak, cseng-bong minden sora. Nézzük, hol nyílt ki először a kezemben a kötet:

Porcica táncol
ágyam végén,
könyvlerakat vár
polcom szélén.[…]

Mondatok ágán
fészek a szó,
lakni szeretne
a cinke, rigó. (Sántaiskola)

Hibátlan daktilusok és spondeusok; még a kevésbé vájt fülűek is késztetést érezhetnek, hogy skandálva mondogassák. De nem ez az egyetlen hasonló formájú vers, itt van például a Toronyszép úrnő:

Vártorony úrnő büszke fejéke
csonka toronykúp, pörge kalap.
Hogyha az ég kékjébe bemártja,
kék levegőcsík rajt’ a szalag.

Ez a kezdet, és a továbbiakban nem csak látványt kínál: minden érzékszervünket megmozgatja – közben tovább pulzál a ritmus

Menta, szederszál, borsika, tippan,
sanda ökörnyál, szél szaporáz.
Fenn fakopáncs reng, szil nyaka roppan,
szirten a vén sas, légi vadász.

Az időmértékes verslábakon túl persze egyebeket is találunk, igazi formai változatosság jellemzi a kötetet. Szép példáira bukkanhatunk a klasszikus sorolós mondókákra emlékeztető daraboknak (Beköltözős; Heti kétláb); ütemhangsúlyos sorúaknak (Cinegemutatvány; Szarkafán); szabadvers-jellegűeknek, imitt-amott rímekkel (Nagyi függője). Ha már rímekről beszélünk: találunk itt páros rímet (Buborékleső); keresztrímet (Lehull közénk; December angyalának); ölelkező rímet (Diószonett); félrímet (Égen-földön).

• Olvass bele!

A szóképekről – ami fontos sajátja a versnek – még nem is beszéltünk… Kétségtelen, hogy Miklyának kiérlelt a poétikai eszköztára. Ám mindez mit sem érne tartalom nélkül! A gyerekversektől elvárható a varázslat – nos, bőven kapnak ebből is a gyerkőcök. Nem tartom túlzásnak azt állítani, hogy a legnagyobbak: Weöres Sándor, Tamkó Sirató Károly, Kormos István és társai nyomdokain jár Miklya Zsolt. Némelyik verse égbe röppent, mások a családi összetartozás melegségét sugározzák. Milyen szép ez a metaforával végződő, vers-záró három sor:

Mamóka itt,
Mamóka ott ül.
Mamóka otthonom. (Mamóka-otthon)

Bátran ír a halálról is – de milyen költőien:

Papóka nincs.
Papóka elment.
Átlépdelte égtájait
rónák, mezők és ég között,
kitöredeztek az ágközök,
ahol köpenye fennakadt,
leterítette, ráfeküdt,
és álmodott.
Papóka elment.
Papóka mindenütt.

A sok-sok mindennapi élethelyzet mellett helyet kapnak az állatok is: madarakkal, bogarakkal találkozunk meg mindenféle más állattal, illetve azok különös részleteivel… – de ne áruljak el mindent!

Ismerve a szerző eddigi munkáit, nem maradhat el a témák között Isten és a hit. Verseiben a legtermészetesebben simul bele a gyerekek világképébe a teremtésben való bizalom (Te vagy; Éjjel-nappal; Lehull közénk) Utóbbiban csodásan jelenik meg a misztikum, míg egy másikban a viszonylagosság filozófiája:

Az úton kis bogár
levél alatt oson,
nem féli lépteimet,
hogy majd eltaposom.
Én sem tudom, fejem felett
mily égi talp ereszkedett
fölém, csak futkosom
levélbogárnyomon. (Bogárnyomon)

Fontos még, hogy a fentiek mellett ízig-vérig mai tud lenni, mai gyerekeket szólít meg, friss, napjainkra jellemző kifejezésekkel. Tüneményes a Mit hoz a kis hajó? felsorolása: spárszatyrot, hőhullám-naptejet, átázott maszkokat, visszhallt és szép napot. Szellemes a Villamos-játszó is:

… gyomrában jó hosszú
átsétálópálya,
és mennyi mászóka,
anyaülőke,
apaállóka,
bácsinézőke,
néniváróka…

(Privát megjegyzés: a megállók sorolásánál ráismertem az Erzsébet királyné útjára…)

Egyik kedvencem a Teniszdal: egy egész teniszmeccset közvetít versben, Dalma és Delma viadalát, elragadóan.

A végére hagytam, és nem véletlenül az Égen-földön című darabot, ami nem más, mint Weöres Buba énekének parafrázisa. És ha már annyit emlegettem Weörest: Miklya Emese tündéri rajzai között a 38-39. oldalon felfedeztem néhány Weöres-rajz „mását”. A költő a feleségének, Károlyi Amynak készített egy könyvecskét az ötvenes években: színes tintával, kézírással lemásolt száz kis verset, hozzá ugyanezekkel a színes tintákkal rajzokat is készített. (A Magyar etűdök hasonmás kiadása is megjelent.) Nos, Miklya Emese ezeknek a színpompás, mókás rajzoknak a parafrázisát alkotta meg itt. E két oldal illusztrációja vidáman illeszkedik a könyv egészének sokszínűségébe – külön elemzést is megérdemelnének a rajzok, de majd bizonyára megteszi helyettem más.

Jó szívvel ajánlom a könyvet a szülők, nagyszülők kezébe, mondogassák, skandálják hangosan!

Miklya Zsolt:
Nagyobb az óriásnál
– gyerekversek
Pagony Kiadó, Budapest, 2025
62 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft,
online ár a kiadónál 4490 Ft,
ISBN 978 963 587 9465

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Miklya Zsolt érti, érzi, milyen gyereknek lenni. Felfedezni a világot, játszani, nevetni, szomorúnak, dühösnek vagy épp boldognak lenni. A kötet versei is olyanok, mint a gyerekek: játékosak, nevetősek, gyermekien bölcsek, varázslatosak, és új perspektívában láttatják a világot. Valami olyat tudnak, ami rokonítja őket a hazai gyerekköltészet legnagyobbjaival. Zenélnek, mosolyt csalnak az arcunkra, játszani hívnak, elgondolkodtatnak.
A verseket Miklya Emese találó, álomszerű, lírai illusztrációi kísérik.