Világmegváltó évtizedek | Bokor Pál: Megváltottam a világot! Vagy mégsem?

●    R E S T A N C I A *  ●

Toronyi Attila |

Memoár, útikönyv, korrajz – Bokor Pál kötetének olvasói erre számítsanak. A szerző kíméletlen őszinteséggel néz szembe önmagával. Elsőként azzal az egykori árva szerelemgyerekkel, aki a két nagyszülő, illetve a budapesti Garay teret övező utcák, a hírhedt Csikágó neveltje. Utána meg azzal a naiv kiskamaszból felnőtté cseperedő férfival, aki 15 évesen a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) egyik alapító tagja, később pedig a világmegváltásra felesküdött baloldali eszmék elkötelezett híve lesz.

Sihedernyi korában került a szovjet követségi létesítményként alakult fasori Gorkij Iskolába – olyan neves nebulók közé, mint Farkas Mihály lánya, Rákosi Mátyás nevelt fia, vagy például a délszláv emigránsgyerek, Sztevanovity Zorán, akivel egyébként egy osztályba is járt.

Az oktatás két nyelven folyt, oroszul és magyarul, s a növendékek nemcsak a hagyományos tantárgyakkal köthettek barátságot, hanem azt is beléjük verték, hogy a Kárpát-medencétől keletre terül el a létező világok legjobbika, a Szovjetunió, ahol mindenki lelkesen építi a kommunizmust. Az iskola közösségteremtő erejére jellemző, hogy az osztálytársak mindmáig tartják egymással a kapcsolatot.

Érettségi után – orosz nyelvtudásának (és egy nagybácsinak) köszönhetően – a szerző a Magyar Távirati Iroda, az MTI legendás naphegyi palotájába került. Ebből a „hírvivő cementskatulyából” (ahogyan az épületet egy akkoriban papírra vetett versében jellemzi) már egyenes út vezetett a kommunizmus fővárosába. A fiatal tudósító, a moszkvai magyar gárda Benjáminja, kénytelen szembenézni itt a riasztó valósággal. Nemhogy a kerítés nincs kolbászból – de kolbászból égen-földön egy falat sincsen! Vagy ha mégis hozzá lehet jutni olykor ehető élelmiszerhez, azt több órás sorban állással kell kiérdemelnie. Sőt: a szó szoros értelmében mindenért sorba kell állni. Egy könyvesboltban például azért, hogy az ember legalább pillantást vethessen a pult alól előhalászott kötet egyik lapjára, amelyen egy bélyeg nagyságú Chagall-illusztráció látható. Moise Zaharovics Sagalov, az orosz-zsidó származású, Franciaországba emigrált Marc Chagall művészete ugyanis tiltott gyümölcsnek számított a szovjet időkben.

Bokor Pál napjai nem zajlottak tétlenül a kommunizmus „ígéretének földjén”, ahol két részletben összesen tíz évet töltött. Érdeklődésével összhangban művészettörténetet hallgatott a Lomonoszov Egyetem esti tagozatán, s kendőzetlenül bevallja: igencsak vonzotta a szovjet-orosz erotika világa is.

A Naphegyen, illetve a kommunizmus fellegvárában lehúzott idők után az Egyesült Államok következett. A nyolcvanas évek MTI-s tudósítója a fővárosban, Washingtonban verte szorgalmasan a telexgép billentyűzetét, küldte haza a híreket, de mellette felfedezte magának – és a róla írt könyvek révén olvasóinak is – egész Amerikát. Keresztül-kasul beutazta a kontinenst, több tízezer mérföldet tett meg északról délre, keletről nyugatra. Sőt „nyelvleckét” adott Bush elnöknek, aki egy életre megtanulta, hogy mit is jelent a vezetékneve magyarul: BOKOR.

Az Újvilágból hazatérve „a mi Bushunk” átigazolt a Magyar Hírlaphoz, majd a rendszerváltozás után saját céget alapított. Az Atlantic először sajtószolgálatként és PR-ügynökségként működött, majd Atlantic Press néven könyvkiadói tevékenységbe kezdett.

• Olvass bele!

A Megváltottam a világot szerzője pedig hetvenedik éve fölött Beethovenről írt regényt – és zongoraleckéket vett. Hogy miért? Hogy el tudja játszani (viszonylag jól) legalább Frank Sinatra örökzöldjét, a New York, New Yorkot.

A kommunista ideológia iránti rajongása hamar elillant, viszont megmaradt kötődése a szovjet-orosz irodalom, a képzőművészet, a film iránt, hiszen elvégre harmadik vesszőparipája (a politika és az erotika mellett) a kultúra. Ahogyan Moszkvából elsőként tudósított a szovjet büntetőtáborokat leleplező íróról, Szolzsenyicinről (amiért itthon fejmosásban is részesítették), úgy Amerikából is tőle értesülhettünk – sokszor először – az új filmsikerekről, könyvekről.

Bejárta a fél-, de inkább háromnegyed világot – Thaiföldtől Laoszig, Afganisztántól Afrikáig. Tudósított a ruandai népirtásról, könyvet írt egyebek mellett a vietnami–kínai határviszályról, Obamáról és minden világhatalmak fekete aranyáról, a kőolajról. Belekóstolt a filmiparba (mert szerelem ez is): a stáblistákon feltűnt íróként, producerként vagy rendezőként.

Bokor persze jól tudja, hogy nem váltotta meg a világot. Ez a kötet főként azoknak ajánlható, akiket érdekel: mit jelent együtt vacsorázni egy szovjet kormányfővel vagy amerikai elnökkel, életfogytos rabokkal kosárlabdázni Mississippi állam első számú börtönében vagy milyen érezni a mexikói-amerikai színésznő, Salma Hayek keblének rugalmasságát.

Továbbá érdemes elgondolkodnunk olykor meghökkentő állításain is. Például azon, hogy „az élet nyolcvan után kezdődik”. A kötet utolsó lapjain meggyőzően foglalja össze érveit arról, hogy miért érdemes mégis minden napnak bizakodással, csakazértis nekivágnunk. Nem ideológiák rabjaként, hanem racionális, érzelmes, növény- és állatszerető emberként, vagy inkább nagy kezdőbetűvel írva: Emberként. (…)

A véletlen úgy hozta, hogy a „világmegváltós” könyv előtt került a kezembe Somogyi Tóth Sándor és Nádas Péter kötete. Előbbi az ötvenes-hatvanas évek fordulójáról írta a Próféta voltál szívemet (a regényből filmet is forgattak), Nádas terjedelmes önéletírása pedig a Világló részletek címet viseli.

Bokor Pál memoárja jól illeszkedik ezekhez. Bár sokszor utal a jelenre – vérbeli újságíróként kommentárokat fűz a mai aktualitásokhoz –, könyvének ereje, értéke éppen a múltbéli események, történetek felidézésében rejlik. Ahogyan térben és időben kalandozik a szerző, úgy elevenednek meg az olvasó képzeletében a ma már történelemmé vált évtizedek.

A könyvajánló korábbi változata elolvasható a Magyar Hang 2025/17. (április 25–május 1.), nyomtatott lapszámában

Bokor Pál:
Megváltottam a világot!
Vagy mégsem?
Atlantic Press Kiadó, Budapest, 2024
320 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft,
online ár a bookline.hu-n 4490 Ft
ISBN 978 963 557 0829

* RESTANCIA | E rovatban jelennek meg írásaink azokról a művekről, melyek a megjelenéskor valamiért a könyvkupac aljára csúsztak, de nem végleg…

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Riporterként, moszkvai és washingtoni tudósítóként a szerző három amerikai elnökkel, világsztárokkal, érdekesnél érdekesebb különcökkel találkozott. Hetven története között némelyik a Fehér Ház Ovális Irodájában, Szufanuvong laoszi herceg vientiane-i és Bagaya ugandai hercegnő kabarole-i palotájában, egy Oscar-díj gála szünetében, az 1979-es kínai-vietnámi határháború és az 1995-ös ruandai népirtás helyszínein játszódik.
Arról is értesül az olvasó, miért vonaton utazott Kádár János Moszkvába, mi történt Antall József washingtoni látogatásának azokban a pillanataiban, amelyek soha nem kerülnek képernyőre, mikor mondott Gyurcsány Ferenc cifrább dolgokat, mint az őszödi beszédben.
A hírügynökségi újságíró élete önmagában is kalandregény, a filmproduceré a pokol kapujában zajlik. Riporteri, írói és filmes élményeit felidézve, a szerző beismeri, hogy megváltani a világot neki sem sikerült, de a lankadatlan kreativitás, mely hosszú és meglepő fordulatokban is bővelkedő pályafutását kíséri, különleges ismeretek és megfigyelések tárházává vált.
„Sosem szerettem az emlékiratokat!” állítja Bokor Pál, aki eddigi könyveiben valóban kerülni igyekezett a szubjektív témákat és megközelítéseket. Ezúttal érdemes volt leküzdenie ellenérzéseit. Könyve egyszerre világpanoráma, vitairat korunk sorskérdéseiről, elgondolkodtató és gyakran derűs sztorik gazdag gyűjteménye.