Stanley Tucci: Egy év a tányéromon (részlet)

Május 11.

Fél banán, narancslé és egy dupla eszpresszó volt a reggelim, mielőtt elkezdtük a súlyzós edzést Daryll Martinnal.

*

Matteo iskolájában még elrágcsáltam (persze kulturáltan) egy fél croissant-t, mivel francia nap volt, amikor is minden gyerek beöltözött egy állatnak, és franciául énekelt arról az állatról, aminek beöltözött. (Szép mondat ez, ugye?) Matteo kétrészes aligátorjelmezt viselt. Amikor nyitva volt az állkapcsa, kilátszott a feje, és ilyenkor ő is látott. A baj csak az volt, hogy amint megmozdult, az állkapocs bezárult. Ettől úgy tűnt, mintha az aligátor bekapta volna a fejét. Végül a tanára lerántotta róla a jelmezt, hogy kilásson, és normálisan tudjon énekelni. Annyira sajnáltam Matteót, de muszáj volt nevetnem. Több szülő is azt mondta, hogy ez volt a műsor legjobb része. Nagyon büszke voltam.

A BBC-vel folytatott hosszas megbeszélés után a Stan újból felfalja Itáliát – vagy tudom is én, milyen nevű sorozat – következő évadjáról, Lottie-val mindketten majdnem éhen haltunk, ezért elmentünk egy közeli olasz étterembe, ahol jártunk már korábban is.

Előételnek főtt-grillezett articsókát rendeltünk, húsgombócot paradicsomszósszal, ricottát citromos olajjal és csi­petnyi fekete szarvasgombával, valamint grillezett focacciát. Egyik sem volt különösebben jó, a focaccia pedig kifeje­zetten gusztustalanra sikerült. Nem lehetett túl tiszta az a lap vagy rács, amin pirították, mert olyan íze lett, mintha valaki égő autóval gázolt volna át rajta. A másodiknak rendelt borsós-pancettás pappardellétől ráadásul kicsit rosszul is éreztem magam az ebéd után. Nehéz volt, úgy éreztem, vaj helyett margarinnal készült. Lottie egy kis pizzát és egy salátát rendelt, de alig evett belőlük.

Így utólag visszatekintve rettenetes, hogy mennyi ételt és pénzt elpazaroltunk, és mivel a kiszolgálás is rendkívül lassú volt, sok időnk kárba ment. Nem akarok panaszkodni, de ha már sokat fizet az ember egy ételért, akkor az legyen jó, és szolgálják fel időben. Ennyi.

*

Este egy hotel éttermében vettünk részt egy rendezvényen, ahova körülbelül hatvan főt hívtak meg a filmszakmából. Az étel elmondhatatlanul rossz volt. Egyetlen falatot ettem valamiből, aztán az este hátralévő részében már inkább semmit. Felicity evett, másnap reggel ment is a hasa tőle.

Május 12.

Reggelire zabkását ettem mézzel és mandulatejjel.
Elkísértem a gyerekeket az iskolába.
Végigcsináltam egy harmincperces Pilates-edzést.

Újra elolvastam a St. Johnról írt bejegyzésemet, ettől megéheztem, úgyhogy muszáj volt enni valamit. Rántottát készítettem maradék rizzsel és borsóval, meg egy kis újhagymával. Lényegében egy elrontott tojásos sült rizs lett. Eléggé elrontott, ami azt illeti.

Bosszantott, hogy nem készítettem el rendesen. Csak utólag vettem észre, hogy Lottie rendelt bagelt, tonhalas salátát és újhagymás sajtkrémet egy új helyről. A tulajdonos New York-i, szóval elvileg mindennek autentikusnak kellett lennie. Az is volt.

Megpirítottam egy fél bagelt, majd azt is kettévágtam. Az egyik negyedre raktam egy kis fejes salátát, rá tonhalat, a másikra pedig kevés krémsajtot. A legjobb zsidó fogás volt, amit azóta ettem, hogy tíz éve ideköltöztem. Százszor jobb, mint a nem autentikus tojásos sült rizsem.

*

Amikor délutánra újból megéheztem, összeraktam néhány mini toastkenyeret pomodorinivel, feta sajttal, olívaolajjal és bazsalikommal, és ittam hozzá egy pohár alkoholmentes sört. A víz mellett kedvelem a bor és a sör ízét is étkezésekhez, de napközben nem szeretek alkoholt inni. Egészen jó alkoholmentes söröket lehet kapni.

Este a Rivában vacsoráztunk Richard Curtisszel és Emma Freuddal. Nagyon rég találkoztunk, úgyhogy jó volt be­szélgetni. Kedves, okos emberek, csodálom is, hogy egy ilyen magamfajtával barátkoznak. Kiderült, hogy a Riva volt Richard apjának egyik kedvenc étterme.

Emma sört ivott, Richard rozét, Felicity semmit, mert a gyomra még mindig nem volt rendben, én fehérbort kértem.

A Riva fennállásának 33. évét ünnepli hamarosan. Rendkívüli teljesítmény egy étteremtől. A Lombardiából származó tulajdonos, Andrea Riva, mára hatalmas vendégkörrel rendelkezik, mivel az ételei autentikusak, szezonálisak, az alapanyagok pedig a legjobb minőségűek. A személyzet ugyanolyan elkötelezett Andrea iránt, mint ő a személyzet iránt. Mindennek tetejébe remek humorérzéke van, nagyszerűen beszél franciául, németül, angolul és természetesen olaszul, hihetetlenül olvasott, voltaképpen egy két lábon járó étellexikon. Ritka ember.

Ezt ettük vacsorára:

Előételek
Mozzarellával és szardellával töltött, rántott cukkinivirág
Rántott puha páncélú rák [más néven soft-shell crab]
Carciofi alla giudia [zsidó módra készült articsóka] prosciuttóval

Főételek
Richard: Szopós malac (egész évben szerepel az étlapon)
Emma: Gnocchi citromos-vajas mártással és spárgával
Felicity: Ugyanaz, mint Emmáé
Én: Pappardelle húsraguval

Minden nagyszerű volt. Minden. Azt hiszem, Richard abban a pillanatban felfalta az egész malacot, ahogy letették eléje.

Fordította: Pap Ágnes

Stanley Tucci:
Egy év a tányéromon,
és amit még kifőztem
HVG Könyvek, Budapest, 2025
324 oldal, teljes bolti ár 6800 Ft