Eleget tudunk mi erről a fogalomról? | Timothy Snyder: A szabadságról

Csikvári F. András |

Timothy Snyder a Yale Egyetem tanára, történész és filozófus. Műve, amelyben körbejárja a szabadság fogalmát – nagyon jó könyv. Szerettem olvasni. Könyvének hat nagy fejezete 2-4 oldalas kis írásokból áll. Oldott, anekdotikus stílusban ír, ebbe csomagolja a történelmi, filozófiai mondanivalóját. Kitér gyerekkorára, fiatalkori utazásaira, családi ügyeire, betegsége során szerzett kórházi tapasztalataira – és eközben ismerteti a szabadságról vallott nézeteit. Ez a roppant egyszerű(nek tűnő) szerkezet nagyon megkönnyíti az olvasást, egy kis fejezetecske elolvasása után nyugodtan le lehet tenni a könyvet és másnap folytatni az olvasást.

Ennek ellenére a könyv szerkezeti felépítése igen szigorú. A fejezetek Snyder fő mondandóját követik. Beszél a szabadság öt formájáról – ez egyben a könyv öt nagy fejezete – a hatodik az összegzés. (Itt szúrom be, hogy Snyder fehér és amerikai – ezt a szerző maga is különös jelentőségűnek tartja.) Úgy gondolom, filozófiai értelemben a könyvnek van még három külön kiemelhető állítása is. Nevezetesen a szabadság negatív és pozitív értelmezése, valamint a szerző elmélkedése a test két formájáról, de ezekre nem térek ki írásomban.

A könyvet politikai szemléletmód járja át – és nem is általános, sokkal inkább konkrét értelemben –, így már közelebb áll a politikai pamflethez. Snyder egyáltalán nem titkolja, hogy Putyint katonailag legyőzendő zsarnoknak tartja, Trump pedig hitvány alak, aki az amerikai szabadságot veszélyezteti. (Közbevetem, hogy a tudós idén családostul átköltözött Kanadába. Ez nem azért történt, mondja ki Snyder, mert félne Trumptól. Ám a felesége – szellemtörténész, szintén egyetemi tanár – keményebben fogalmazott: 1933-nak az a tanulsága, hogy időben menni kell.) Snyder a könyvben sem titkolja, hogy az amerikai szabadság-érzés nagyon romlik. Ilyeneket mond például az egyetemi életről: „Az a merész ötlet, hogy meghívnak egy idegent előadni, átadja a helyét a növekvő félelemnek, hogy az illető esetleg mondhat is valamit.” Pedig az egyetemi élet még mindig jóval szabadabb.

A könyv tehát nem tekinthető szigorúan vett tudományos értekezésnek, ilyen értelemben fanyaloghatnak is a szakmabeli kollégák. Viszont így a New York Times bestsellere lett.

Snyder a szabadság öt formájáról beszél – ő formának nevezi, nem komponensnek vagy elemnek, de fogadjuk el. Előbb azonban néhány általános megjegyzést emelek ki a szövegből arról, hogy Snyder mit ért szabadságon.

„Az amerikaiak gyakran a valamitől való mentességre gondolnak: a megszállástól, az elnyomástól, sőt a kormánytól való mentességre. Az egyén akkor szabad, gondoljuk, ha a kormány nem áll az útjába. Negatív szabadságban gondolkodunk. Ha szabadok akarunk lenni, igent kell mondanunk, nem csak tagadnunk. Néha muszáj rombolni, de ennél gyakrabban teremteni kell. Rendszerekre van szükségünk, megfelelő erkölcsi és politikai rendszerekre. Az erény a szabadság elválaszthatatlan része.”
„Nincsen nagyobb erő, amely szabaddá tesz minket és a nagyobb erő hiányától nem leszünk szabadok. Azt mondják, »az ember szabadnak születik« (de) ez nem igaz. A szabadság azzal kezdődik, hogy mentesítjük elménket a rászállt hibás elméletektől. Vannak helyes és hibás elképzelések. A viszonylagosság és a gyávaság világában a szabadság minden abszolút érték legabszolútabb értéke.”
„Az amerikaiak azt mondják, hogy az alapító atyáktól kaptuk a szabadságot, a nemzetkaraktert meg a kapitalista gazdaságot. Ebből egy szó sem igaz. A szabadságot nem lehet megkapni. Egy ország nem lehet szabad, csak az emberek lehetnek szabadok.”

• Olvass bele!

Tehát a szabadság Snyder által megfogalmazott öt formája:

● a szuverenitás, vagyis az a tanult képesség, hogy választani tudjunk. Ez elsősorban gyerekkorhoz kötődő forma, ekkor kell megszerezni a kritikus gondolkodás képességét. Snyder hangsúlyozza, hogy a gyerek a felnőttek segítségére szorul, biztonságra van szüksége és jó oktatásra, amit az államnak kell megteremtenie számára.

● a kiszámíthatatlanság, amellyel a fizikai törvényszerűségeket a saját céljainkra tudjuk fordítani. Nem törölhetjük el a gravitációt és nem állíthatjuk, hogy az csak egy vélemény a sok közül, de felhasználhatjuk azt, amit tudunk róla.
Ha félelmeid kiszámíthatók, te is kiszámítható vagy, azaz te (és a csoportod) megérett a manipulációra. Ha kiszámítható (vagyis birka) vagy – könnyű téged (meg)vezetni. A kiszámíthatatlanság a szabadság lelke.

● a mobilitás az a képesség, hogy saját értékeinket követve térben és időben mozogjunk, a társadalmi mobilitás főleg fiatalkorban rendkívül szükséges. A mobilitás az 1980-as évektől három időhurokba került.

1. az elkerülhetetlenség politikája a kommunizmus korának vége után.
2. az örökkévalóság politikája (a történelem vége stb.) a 21. század elején
3. a vészhelyzeti politika napjainkban.
Ezek eltörlik a különbséget az ami van és az aminek lennie kellene között.

● a tényszerűség, vagyis a valóság ismerete, amivel változtatni tudunk a világon. Az önvédelem első bástyája az igazság keresése. Elhinni egy hazugságot annyit jelent, mint urat – akár élőt, akár digitálisat – szolgálni. Ez egyfajta végállomás: rászedve és nem szabadként élni és halni valamiféle egyhangú alternatív valóságban. A valóság ismeretéhez szükséges a szólásszabadság és annak lehetővé tétele/biztosítása.

● a szolidaritás, vagyis annak felismerése, hogy a szabadság mindenkit megillet. A szabadság minden más érték felett áll, de nem áll meg önmagában – ahogy a szabad ember sem. Ennek a filozófiai igazságnak a gyakorlati elismerése a szolidaritás, a szabadság ötödik formája. A libertarianizmus (vagy libertarizmus) a szabadságot teszi a legfőbb elvnek. A libertáriusok a politikai szabadságot és függetlenséget, a választási szabadságot, az önkéntes társulást és az egyéni ítélethozatalt hirdetik az államhatalommal szemben. Snyder szerint azonban ez összeegyeztethetetlen a szabadság minden formájával.

A felsorolt fejezetekben nagyon sok minden egyébről is szó van, képtelenség lenne itt mindent felsorolni. Egyet mégis megemlítek: ez az amerikai börtönhelyzet. Snyder tartott előadásokat börtönökben is, és érdekes tapasztalatokat szerzett. Az USA-ban kiemelkedően magas a bebörtönzöttek aránya, sőt szerinte ezt a választások manipulálására is használják. (Az amerikai választások lebonyolításával kapcsolatosan amúgy is sok a negatív tapasztalata.)

Amint előbb jeleztem, a hatodik fejezet az Összegzés vagy Kormányzás. Ebben a fejezetben azt bizonyítja, hogy az államnak mind az öt formában van tennivalója – az oktatás, az infrastruktúra megteremtése, a megfelelő törvények megalkotása és a biztonság terén –, de ez nem csökkenti, ellenkezőleg: biztosítja a szabadságot.

Ebben a fejezetben az egyént is tanácsokkal látja el: „Menj társaságba, mondd el a véleményedet, vitatkozz!” Ugyanitt tér ki arra, hogy mennyire káros az amerikai demokráciára nézve a helyi (megyei) lapok megszűnése és az oknyomozó újságírók eltűnése. A helyi tények hiánya vákuumként vonzza a nagy hazugságokat és az összeesküvés-elméleteket. Az amerikaiak egész nap hírekről beszélnek, de amit hírnek neveznek, annak a többsége ismétlés, találgatás és koholmány. A megmaradt kevés okgyomozó újságíró nélkülözhetetlen, hősies munkát végez.

A Snyder által elővezetett gondolatok többségével nagyon egyet tudok érteni. Keményen bírálja az amerikaikat a negatív szabadság-felfogásukért – azaz, hogy a szabadság számukra pusztán valamilyen korlát lebontása, többnyire a kormány hatalmának a visszaszorítása. Az elvvel egyetértek, bár olykor túlzásokba esik. Például (Európából nézve) vitatható a következő gondolatmenet.

„A pozitív szabadság nemcsak a szabadságot menti meg, hanem a piacot is a szabadpiac híveitől. A sztálinizmusnak és a nácizmusnak éppen azért lehetett esélye, mert az 1920-as években senki nem vonta kérdőre a negatív szabadság szószólóit, aminek következtében a kapitalizmus 1929-ben a nagy gazdasági világválságba torkollott. Az amerikai értelemben vett negatív szabadság – az állami szolgáltatások lerombolása – félelmet és szorongást kelt, és növeli a szélsőséges politikák valószínűségét. A jóléti állam csökkenti a szorongást és a piacok fellendülésének és összeomlásának a váltakozásában rejlő politikai kockázatokat. Így csökkenti a náci és sztálini típusú szélsőséges politikák valószínűségét is azáltal, hogy megfosztja ezeket a táptalajuktól: a magányosságtól és a szorongástól.”

A zöld betűs részre különösen érvényes a mondás: Akinek kalapács van a kezében, az mindenhol szöget lát.

Timothy Snyder az oligarchizmust nemcsak a szabadság, hanem a demokrácia ellenségének tartja – és ezt sokféleképpen illusztrálja. Megoldást természetesen ő sem tud mondani, hiszen akkor az egész kapitalista gazdasági rendszert kellene átfogó bírálat alá vennie. Egyébként úgy érzem, hogy Snyder legkevésbé a gazdasághoz ért. Ezt olyan megállapításai alapján gondolom, hogy lelkesen ajánlgatja a fúziós energiát, ami húsz éven belül biztosan a rendelkezésünkre áll majd. Úgy látszik, nem tudta, hogy ezt tíz évenként megjósolják.

Őszintén ajánlom mindenkinek Timothy Snyder könyvét. Egészen biztos, hogy elolvasója utána más szemmel tekint a világra.

Timothy Snyder: A szabadságról
Fordította: L’Homme Ilona
21. Század Kiadó, Budapest, 2025
432 oldal, teljes bolti ár 5990 Ft,
online ár a kiadónál 5390 Ft
ISBN 978 963 568 5981

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Csak az ember lehet szabad, nem az ország, amiben él.
A szabadságot nem mások adják, nekünk kell úgy élnünk, hogy a birtokunkban maradjon.
A szabadság nem pusztán annyiból áll, hogy biztonságban vagyunk.
Ha egy országot elfoglalnak, akkor nem szabad. De attól, hogy az emberek feljöhetnek az óvóhelyről, még nem biztos, hogy szabaddá válik.
A szabadság nem pusztán a rossz hiánya, hanem éppenséggel a jó jelenléte. Maga a választás, hogy nem hódolunk be, hogy normálisan lehet élni, vannak vágyaink, reményeink, van jövőképünk.
Az ember nem születik szabadnak. Szabadságunk az életünk kereteitől, mások tetteitől függ. De ha szabadon élsz, magad döntheted el, mit és mikor teszel kockára – írja ezt Snyder egy furcsa korszakban, melyben a szabadságot olyanok és olyan helyeken veszélyeztetik, akiktől és ahol nem számítottunk rá.Ez a könyv maga a szabadság. Talán ez tette az év egyik legnagyobb könyvsikerévé.