Szeles Judit: Világatlasz (részletek)

Visszatérés

Kárai Krisztinának

Időnként érdemes visszatérni
a tett helyszínére, a tetthelyre,
vagy a Tócóskertbe, vagy a cukrászdába,
úgy is mondhatnánk, a couleur locale-ba,
mint a Belga Söröző, a Jókai bableves,
az Apolló mozi, vagy ahogy ott hívják: muzi.
Ahogy nagyanyám, Szálkai Sára mondta:
ne menj, fiam, egyedül a muziba.
Vagy a huszonöt emeletes alatti étterembe,
a Nagyállomásra, Nagyerdőre, nagybanira.
Ne menj egyedül a Kismandulába
krémest enni Feri bácsival, sem
gesztenyepürét. Kis konyakot tölts
minden alkalommal a kávédba,
és akkor majdnem bécsi lesz az élmény.
De nekem ez kell, a debreceni,
konyakkal vagy anélkül az Aranybika
miniszoknyás felszolgálónőjétől.
Kint ülni a Piac utcán, Kossuth téren,
nyalni, nyalni a fagyit, és várni Krisztit,
ahogy éppen rohan felém a bíróságról.
Most plázázni anyuval. Igen, ez kell:
csipkebugyi a Batthyányn, könyvek
a Forumból, zárt cipő a Kossuth utcán,
zárt osztály a Bem téren, könyvtár, villamos.
Majd csak azon kell még elgondolkodnom,
mit fogok csinálni, ha már Kriszti sem lesz ott,
vagy ha a végső cél, anyám sem él már.
Bizonyára üresek lesznek a padok
az egyetem előtti téren.
Idétlenül fogom érzeni magam
a motel recepcióján,
mivel turista még sosem voltam
ebben a városban.

Egykori boltokban

A Sós bácsi boltja
a vasútállomás felé volt.
Finom cukorkákat árult,
párizsit, paprikát,
szemben a kenyérgyárral,
ahol hosszú sorokat
álltunk a friss kenyérért,
a vasútállomás felé,
ahonnan a tehenek jöttek
esténként a legelőről,
maguk után friss
tehénlepényeket hagyva.
Sose szerettem este
biciklizni, amikor
a tehenekkel találkozhattam,
mert féltem tőlük.
A kenyérvásárlásban is
csak a kifliket szerettem,
Sós bácsinál pedig
a finom cukorkákat.
A Dianás cukorka
volt a kedvencem.
Azt a trafikban vettem,
mint később apámnak a Fecskét
vagy a Szimfóniát.
Öt ötven volt a Szimfónia.
Annyi, mint egy tubus
Globus mustár
a nagyboltban.
Onnan Emőke csokit loptam.
Volt, hogy tíz-tizenöt elfért
a piros dzsekim bélésében.
Esténként ettem meg,
amikor tejért küldtek
a szomszéd utcába.
Esténként az apámtól ellopott
Szimfóniát is szívtam.
Senki nem érezte rajtam
a cigarettaszagot.
Később a sörszagot sem.
A kertben dugtam el a sört.
Egyszer egy üveg pezsgőt
vettem a nagyboltban.
Egyszerre ittam meg
a kert végében a szalmakazalnál.
Bele is vetettem magam a szalmába,
csukást ugrottam örömömben.
A trafikban mindig ugyanaz
a néni ült.
Össze volt nőve a trafikkal,
alig fért el benne.
És tíz Dianás cukorkát adott
öt forintért.
A fagylalt gömbjét ötven fillérért vettük.
A csavaros fagyit többért.
A csavaros fagyiban a csokit
és a puncsot szerettem,
de legjobban a Dianás cukorkát.
Sós bácsinál Tibi tejcsokit lehetett kapni,
meg párizsit és paprikát,
delikátot és jaffát.
Utána sorban álltunk a kenyeres előtt.
Sokszor háztól hordtuk a tejet,
és nem a tejcsarnokból.
A tejcsarnok is a Sós bácsi
boltja mellett volt.
Meg kellett várni, hogy
a tehenek hazamenjenek,
megfejjék őket,
és elhordják a tejet a csarnokba.

Hétvégén volt, hogy
elbicikliztünk a szomszéd faluba,
hogy megmutassuk magunkat
a házak előtt álldogáló fiúknak.
Szép, hosszú combja volt
a barátnőmnek.
Neki mindig hamarabb sikerült
barátot szerezni.
Nekem maradt az uborkaszedés.
Őt elengedték szombaton
a videódiszkóba.
Hiába, két évvel idősebb volt.
Ma szappant árul,
mint valami fürdőskurva,
vagy mint Sós bácsi.

Szeles Judit: Világatlasz
Prae Kiadó, Budapest, 2025
136 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft