Ismeretlenül is ismerős tájak | Szeles Judit: Világatlasz

Csernus Anikó |

Semmiféle előzetes elvárás, kontextus vagy háttértudás nem előzte meg Szeles Judit verseskötetének olvasását. Talán ez a tiszta előítélet-mentesség a lehető legjobb a Világatlasz megközelítéséhez, ami maga is egyfajta bolyongás: térben, időben, emlékek és identitások között, miközben sosem lehetünk biztosak, ki beszél, honnan és hova tart.

A borító – Szabó Imola Julianna munkája – első pillantásra elhelyez valahol: valahol ismerős és idegen között. Pont ott, ahova maga a kötet is vezet. Szeles versei nemcsak földrajzi térképet rajzolnak, hanem emlékezeti, történelmi, sőt érzelmi domborzatokat is. Az utazás hol egy Trabantban történik, hol a Google Maps segítségével, néha meg csak a képzelet mozdul – de mindig úgy, hogy közben bizonytalanná teszi a tér és az én határait.

Szeles verseivel eljutottam egy régi városba, és bár nincs nálam térkép vagy GPS, ismerősnek tűnik egy-egy utca vagy tér, de az is lehet, hogy csak álmodtam róla korábban. Így keveredhettem virtuálisan Mátészalkára és Svédországba, nem mindig tudtam, hogy hol járok, vitt a szöveg: gyerekkori emlék és történelmi trauma, anya és idegen – a versbeszélő és én, az olvasó.

A Világatlasz nem akar mindenre választ adni. Inkább kérdez, iróniával és finom távolságtartással, empátiával. Olvastam, és közben gyakran éreztem úgy, mintha valaki szelíden vezetne egy ismeretlen vidéken, ahol nem tudhatom, hogy egy személyes emlék mikor vált át kollektív történelmi tapasztalatba. A Jizkor-könyv vagy a Cirkusz például úgy idézik meg a zsidó emlékezet fájdalmas, mégis élő rétegeit, hogy közben a versek egyetlen pillanatra sem válnak emlékmű jellegűvé vagy didaktikussá. Ezek a versek nemcsak rögzítik az emlékezetet, hanem beszélgetnek vele.

• Olvass bele!

Szeles Judit verseskötete is bekerült azon olvasmányaim közé, amelyeket először elolvasok egy szuszra, utána pedig csak fellapozom, ahol éppen megakad a kezem. Többször kell olvasni, az biztos.

Nem tudom biztosan, hogy egy ponton a versbeszélő tévedett-e el, vagy én. Talán mindketten. Talán ez is a kötet egyik rejtett kérdése: mit jelent az, ha valaki hazafelé tart, és mi van akkor, ha az a „haza” már nem létezik úgy, ahogy emlékszünk rá? Ezekre a kérdésekre a költőtől nem kapunk megnyugtató válaszokat. De iránytűt kapunk a kezünkbe – nem mágnesest, inkább érzelmit, belsőt. És néha épp ez kell a legjobban. A kötetet azoknak ajánlom, akik szoktak időnként holokauszt témában olvasni, de regényt a forró nyárban nem feltétlenül vennének kézbe.

Szeles Judit: Világatlasz
Prae Kiadó, Budapest, 2025
Szerkesztette: Péczely Dóra
136 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft,
online ár a a bookline.hu-n 3141 Ft,
ISBN 978 615 667 5507

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Egy térkép komplexitása az ábrázolás mikéntjének és a tematikus rétegzettségnek a függvénye. A Világatlasz azt a térképet részletezi tovább, amelyet Szeles Judit az Ilyen svéd és a Szextáns verseiben kezdett el felvázolni, iróniával mutatva rá a kultúra- és személyközi viszonyok közvetítésének megejtő bonyodalmaira. A versbeszélő és ismeretlen ismerősei némelykor hajóval, máskor vonattal, mikrobusszal, Trabanttal, olykor pedig repülővel szelik át a városrészek, országok, sőt kontinensek határait. Előfordul, hogy a képzelet vagy a Google Maps erejével küzdik le a távolságokat, és nem egyszer versről versre vándorolnak. Nemcsak térben utazhatunk velük, hanem korszakokon és kultúrákon át, identitáslehetőségek és értékszemléletek között. A természeti jelenségek, a történelmi és irodalmi emlékezettel kapcsolatos információk, életesemények rétegződését figyelve beleközelítünk helyzetekbe, majd madártávlatra váltunk. Az idegennel újra meg újra szembenéző én nem nyugszik a neki kijelölt határok között, navigálatlan kalandozásait, átváltozásait látva rendre elbizonytalanodunk, meddig tart az övé, és hol kezdődik el valaki másnak a története. Na és mi vajon merre lehetünk ezen a magyar-svéd torzító tükörrel elrajzolt térképen? A vers beszélője tévelyedett el úton hazafelé, vagy pedig bennünket vezet félre, rakosgat ide-oda, akárha egy terepasztalon lennénk? – Áfra János

Szeles Judit 1969-ben született Csengerben. 2003 óta Svédországban él. Művei: Ilyen svéd (2015, FISZ), Szextáns (2018, JAK, versek), Ibsen a konyhában (2022, Prae Kiadó), Libegő (2023). 2019-ben Szextáns című verseskötetével elnyerte a Merítés-díjat.