A nézetek ütköztetése viszi előbbre a világot | André Goodfriend, Kocsis András Sándor: A gyémánttengely meghajlik, de nem törik el

Fazekas Erzsébet |

Olvasói karrierem során kevés olyan könyv került a kezembe, amitől – a rossznak érzett címe miatt – már első pillantásra el is ment a kedvem. Lepergett rólam a bölcs intés: sose ítélj meg egy könyvet a borítója alapján – tegyük hozzá, a címe alapján se. Így aztán csaknem hibáztam. (Vajon csak engem ért volna ezzel veszteség?) Végül mégis fellapoztam, részben azért, mert két személyes ismerős közös (bár nem irodalmi) művéről volt szó.

Az első helyen jelölt szerző – ma már barát (sőt: Jóbarát!) – hosszú ideig csak annyira volt ismerős, amennyire bárki másnak is az lehetett: a híradásokból. André karizmatikus, vonzó személyiségére ma is egy egész ország emlékezhet. Mosolyára, ahogy Vida Ildikó szállóigévé vált mondatát („Tolmácsot kérek!”) fogadta a Szabadság téren. (Sokan már nem emlékeznek, vajon mit akarhatott a NAV akkori elnöke a budapesti amerikai nagykövetség ideiglenes ügyvivőjétől. Lejjebb megtalálható a válasz…)

André Goodfriend most más minőségében áll előttünk. Bölcselő, gondolkodó, aki a társalgás, az eszmecsere révén, a nézetek ütköztetésével akarja a világ dolgait figyelmünk középpontjába állítani. Vagyis ez alkalommal írásban zajló kulturált vitát folytat a demokrácia, szabadság, a civil társadalom aktuális ügyeiről, a napi történések fényében. Célja, hogy elősegítse az egyén–egyén (a polgárok), kultúra–kultúra képviselői közti megértést, a békességet – a világos előrelátással is szolgálva az emberiség túlélését.

A hatékony érveléshez Goodfriend sokféle forrásból meríthetett. Az Arizonai Egyetemen a filozófia, a klasszikus görög, a francia nyelv mellett médiatudományokat (rádió-televízió) hallgatott, a jeruzsálemi Héber Egyetemen pedig kommunikációt, Londonban pedig a gyakorlatban vizsgálta, miként szolgálhatja a média a kormányzati munkát. Volt diplomata Izraelben, Indiában, Oroszországban. Afrika 15 országában (2002–2004) szakmai tanácsadással segítette a konzulátusok munkáját. Szíriában főkonzul lett (2009–2012). Hazánkban, kinevezett nagykövet hiányában, az USA külügyi szolgálatának főtisztviselőjeként tevékenykedett Budapesten, az amerikai nagykövetségen.

A világsajtót is bejárhatta az egyik ebédszünetében készült fotó – amikor a bejelentés nélkül érkező Vida Ildikó ügyvédje megszólította őt a köztéren. Azt kívánták megtudni, miért tagadták meg az amerikai beutazási vízumot az adóhatóság elnökétől. Az esetről André Goodfriend ma is elmondja, erről lehet beszélgetni, persze nem ilyen spontán letámadással, kamera előtt, hanem négyszemközt. Az érintettnek elmondják a döntés okát, de a nyilvánosságot nem szokás beavatni.

Személyes apróságként Andréról eddig csak azt tudtam, hogy szépen énekel. Társaságban hallottam karácsonyi dalokat tőle. A könyvbemutató alkalmával rendezett kerti partin Beatles-számokkal nyűgözte le közönségét. A könyvben pedig gondolati hajlékonyságával, a kritikus témák iránti finom érzékenységével. Most tehát a kiindulópontot kutatva kérdeztem tőle, miért is vállalkozott szerzőtársával az eszmecserére.

Kocsis András Sándor (KAS) szociológusnak tanult, könyvkiadó lett, eljutott a szakma csúcsára, s az évek során képzőművészi (festő/szobrász) tehetsége is  megmutatkozott. Szinte kényszert érez, hogy festményen vagy szoborban örökítsen meg mindent és mindenkit – amit/akit arra méltónak talál. Korunk szellemi nagyjai előtt mellszoborral tiszteleg. Megfesti élményeit egy kenyai árvaházban élő gyerekek mindennapjairól, de megörökíti a thaiföldi királyt is. Különös ceremónia keretében a közelébe juthatott, hogy személyesen adja át neki ezt a  portrét.

Közéleti vénája kifejezetten túlfejlett. A könyves szakma (MKKE) műhelyei mellett dolgozott tévés, valamint rádiós kuratóriumokban. Megalapította a XXI. Század Társaságot és magára vállalta az egyik legrangosabb civil kulturális elismerés – a Hazám-díj – évenkénti megszervezésével járó feladatokat. Többféle szenvedélynek hódol: fotós, könyvei egy részét saját felvételeivel illusztrálja. Világutazó minőségében távoli kultúrák között épít hidakat. Közben állandóan szervez, cikázó gondolatait akarván utolérni, azokkal ostromol mindenki mást – akit gondolkodónak tart! Esszéiben megoldási lehetőségeket keres a világunk előtt álló kérdésekre/kihívásokra. Igényli a beszélgetést, az elismerő visszajelzést. A megszólított barátoknak olykor az az érzése, hogy szinte az egész emberiség az ismerőse, legtöbbjükkel kommunikál, közlésvágyát gyakran éjszaka sem fogja vissza.

A telefonja szinte sosem pihen, csak amikor éppen mailt küld. Egy ilyen alkalommal jutott el szerzőtársához… Aki kötélnek állt. Kellő iróniával kérdeztem tehát André Goodfriendtől, nem bánta-e meg, hogy belemélyedt a hazai közönség előtt nagyrészt visszhangtalan maradt, hosszú KAS-esszék értelmezésébe, feldolgozásába. Már csak azért is, mert a szerzőtárs gondolatai olykor nehezen követhetően rendeződnek össze, nem is egészen egységes rendszerbe. Embert próbáló feladat egységes üzenetet, egy filozófiai tétel sarokköveit megtalálni bennük. E vélekedést maga KAS támasztotta alá a frissiben szolgáltatott adalékkal, emígy idézve fel a közös munka indulását egy interjúban: „Először a Nelson-elv című esszé 10 oldalas angol összefoglalóját küldtem el. Ezt követte a világ helyzetéről, az emberiség előtt álló kihívásokról, a jövőnkről, esélyeinkről, illetve napi politikai kérdésekről elmélkedő 17 oldalas dolgozatom.”

Goodfriend becsületére legyen mondva, pár hét elteltével érdemben válaszolt. Tartamilag reagált a fejtegetésre, kérdésekre – szembeállítva meglátásait KAS téziseivel. „Minden ember, ha sok töprengés, munka során kiérlelt gondolataival felkeres valakit, mert kíváncsi a véleményére, megérdemli, hogy a partner vegye őt komolyan és méltassa válaszra. A világot segítjük azzal, ha egymás között elrendezzük a bonyolult kérdéseket.” Így indult tehát a mail- és eszmecsere.

• Olvass bele!

André fontosnak tartotta erről ezt is megjegyezni: „A párbeszéd, az érdemi beszélgetések, a nézetek ütköztetése, a tartalmi vita mindenki, de főleg az értelmiségiek kötelessége. Szóba kell állnunk egymással. Még az elsőre ismeretlennel is, miután mérlegeltük, hogy fontos mondandója van. Amiről nekem is van véleményem. Ugyanis segíthetünk egymásnak azzal, ha érveinket megosztjuk. Így voltam Andrással is! Ezért válaszoltam neki, és a megindult munkát nagyon élveztem. A gondolatok cseréje, a nézetek ütköztetése viszi előbbre a világ ügyét!” Hozzátette azt is, hogy egy diplomata számára különösen vonzó kihívás egy ilyen kezdeményezés. Érdemes foglalkoznia vele. Hiszen a hivatása jellegéből adódóan kell a különféle kultúrák, nézetek között – óvatos körültekintéssel közlekedve – kapcsolatokat építeni, a gondolkodásmódot formálva megérteni, elfogadni a másik véleményét.

Szakmájánál fogva e terepen André otthonosan mozgott. „Andrással megvitattuk a polgárok, a civil társadalom szerepét. Hitem szerint egy-egy adott ország polgárain sok múlik. Kezükben van a jövő alakításának lehetősége. Az, hogy milyen irányba vezetik országukat. Bizonyos tendenciákat fél-egy évre láthatunk előre, de hogy mi és miként történik meg, az nagyban függ az emberek döntésétől.” Ez az állítás nagyon igaz a mai magyar helyzetre is. „Ha arra gondolunk, mi zajlik az USA-ban is, leszögezhetjük: korrupciós ügyek, nők elleni erőszak miatt mindenki előtt nyilvánvaló tény, hogy Trump elítélt bűnöző. A választók mégis neki szavaztak bizalmat! Magyarország előtt is az áll, hogy milyen kormányt akar a társadalmi többség. Ha a jövőbe akarunk nézni, azt kell tudnunk, nem az űrből jött idegenek [alienek] vagyunk, hanem társadalmi résztvevők. Szereplők. Az itt szavazó közönség döntése alakítja a dolgokat” – mondja az amerikai szerző. Ehhez fűzi hozzá magyar társa: „az egész könyvet az jellemzi, hogy alapértékeink teljesen azonosak. Csak a szocializációs hátterünk és a habitusunk tér el egymástól.”

Mint KAS mondja, sokat tanult Andrétól. A Nelson elvben a szolidaritás, a szabadság, a politika újra-humanizálása, a politikai elegancia kérdései fogalmazódnak meg. Jellemző, hogy a politikai megközelítésben ma bárki lehet ellenség, de csak akkor, ha nem ellenfélnek tételeztük őt. „André azt gondolta, érti, amit üzenni akarok. Többszöri elolvasás után egy alapos elemzésben fejtette ki a nézeteit” arról, hogy mit csináljunk, milyen jövőt akarunk magunknak, és milyen lépéseket vagyunk készek mindezért megtenni. „Ha az emberek változást  akarnak, és hajlandók is tenni érte, lesz változás. Ha az ember hátralép, félrenéz, akkor a történelem magától megy tovább, s nekünk semmi ráhatásunk, szerepünk nem lesz ebben.”

Sokféle címen gondolkodtak: András beszélget Andréval. Vagy: Két András szerint a világ. Vagy: Gondolkodunk, tehát vagyunk. André azt javasolta: Zajlik. Negatív konnotációja miatt KAS ezt végül elvetette. Egy koncert, egy meccs zajlik – de ezek nélkülünk is mennek, és ennyiben nincs is hozzá közünk. Ekkor jutott eszébe a József Attila-i mondat: „Nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy látszik, szükséges, hogy vers írassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye.” KAS szerint ez a mottó/cím arra utal, hogy a világ kibillent a normális kerékvágásból – aminek sok oka van. (André sem volt száz százalékig meggyőzve, hogy a cím jó lesz, de jobbat közösen sem tudtak kieszelni.) Megvan a remény, hogy a gyémánttengely nem tud eltörni… A szerzők ezzel kapcsolatban végül arra jutottak, hogy nincs/nem lesz tengelytörés. Eltökélten hisznek ugyanis abban, hogy muszáj megtalálni a normalitást… És ha a normalitást megtaláljuk (megtalálódik, ahogyan a vers íródjék), akkor nem hagyjuk, hogy végzetes dolog történjék, vagyis bekövetkezzen a mindenség széthullása.

„Ha az emberek felismerik, hogy van beleszólásuk a jövő alakulásába, ha megváltoztathatjuk a dolgok menetét, ha meg tudjuk hajlítani ezt a gyémánttengelyt, olyan módon, hogy formáljuk a világot, és eközben a hajlítás nem okoz törést, akkor éltünk a lehetőségünkkel, miszerint minden rajtunk múlik!”

Jogosan  vetődhet fel az a kérdés, hogy a különböző anyanyelvű szerzők között a nyelvi korlát  nem jelentett-e akadályt. Nem voltak-e félreértések közöttük. Egybehangzóan állították, sikerült olyan fordítóprogramot találni, aminek mesterséges intelligenciájával még az igényes nyelvi lektorok is nagyon elégedettek voltak. A végeredmény megítélése tehát ettől kezdve már az olvasókon múlik…

NB. Írásomba belevettem néhány gondolatot a két szerző Klikktévének adott interjújából. Az eredeti beszélgetések itt és itt tekinthetők meg. FE

* * * *  *

Nem egyértelműen a könyvhöz vagy e recenzióhoz tartozik, de kiegészíti a Goodfriendről alkotott képünket a MÚOSz.hu írása.

André Goodfriend * Kocsis András Sándor (© Gergely Bea)

André Goodfriend,
Kocsis András Sándor:
A gyémánttengely meghajlik,
de nem törik el. Levelező-könyv
Fordította: részben a mesterséges intelligencia
KAS Kiadó, Budapest, 2025
232 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft,
online ár a kiadónál 4491 Ft,
e-könyv változat 3800 Ft
ISBN 978 615 691 5085 (papír)
ISBN 978 615 691 5191  (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Olyan könyvet tart a kezében az olvasó, melyben két ember, egy magyar és egy amerikai szól egymáshoz, üzeneteik az interneten váltogatják egymást. Az üzenetek hol adó, hol vevő szerepet betöltő szerzői között nincsenek éles nézetkülönbségek, inkább a stílus és az élettörténet különbségei szembetűnőek. Nagyjából egykorúak, mégis lenyűgöző, hogy mennyire más tapasztalatok formálták a látásmódjukat.
A gondolataik mélyen rezonálnak korunk feszültségeivel, és párbeszédük folyamatosan merít a történelemből és a jelen sürgető tanulságaiból. Mindketten reagálnak a másik országának történelmére, kultúrájára és a nemzetek közösségében elfoglalt sajátos helyére. Az általuk boncolgatott témák időtlenek, mégis különös időszerűséget nyernek, amikor szembeállítjuk őket a valósággal.
A legfontosabb mégsem az, hogy itt két kivételes képességű, jóakaratú ember beszélget. Az igazi érték abban rejlik, hogy ők figyelnek. Úgy néznek a világra, ahogy van – és ahogy lehetne. Egyikük sem fél vitázni. Egyikük sem riad vissza attól, hogy megkérdőjelezze a „tényként” tálalt anyagokat.
Egyikük sem zárkózik el attól, hogy több és pontosabb információ hatására változtasson az álláspontján. Úgy vélik, hogy bármilyen problémát, ha lényegét tekintve félreértésen alapul, udvariasan és okosan érvelve meg lehet oldani.