Éljenek a közhelyek! (De ne csak ők…) | Cserháthalápy Halápy Gábor: Dumaszótár

Bedő J. István |

A mindenit, de gyorsan forog a világ! Pedig hajdanán Alekszandr Alekszandrovics Panangin így kommentálta Ványa Ványadtovics Ványadtov szavait: Már az idő sem a régi… Amihez csak azt lehet hozzáfűzni, amit szintén ő mondott: Milyen igaz, milyen igaz. Mintha csak magam mondtam volna…

Hoppá, mért idézgetem ezeket a fergeteges röhögést kiváltó laposságokat? Mert Ványadt bácsi és Panangin doktor lapos közhelyek mondogatásával múlatják a lassú időt. De hát kérem, az idő mostanság száguld, mint egy űrhajó vagy a japán expresszek. Politikustól stand-uposokig és diákokig mindenki hadar, mindenkinek sürgős mondanivalója van. És milyen szörnyű unalmasak tudnak lenni.

De néha azért csak elakad a beszélgetés, a zene sem szól, a sör is elfogyott, a szóba jöhető okostelefonok is megbutultak, ám a jelenlevők mégis el akarják kerülni, hogy begyógyuljon a szájuk. Szóval ilyenkor nagyon kapóra jöhet valami semleges téma, ami újraindíthatja a beszélgetést.

Nos, ezt a virtuális problémát segít megoldani Cserháthalápy Halápy Gábor (CsHG) Dumaszótára. Közhelyeket ajánl mindenféle alkalmakra. Csaknem nyolcvan éve, hogy a kitűnő újságíró, Éri-Halász Imre elegáns hadüzenetet küldött az üres fecsegésnek, a szellemtelen jópofáskodásnak. Akkor a közepesen és nagyon jómódúak társaságot hívtak vacsorára vagy szendvics-aprósütemény-koktél/bólé-partira, és ott (nem csak ott) vég nélkül folyt az üres locsogás, a szódarálás. Erre utal a könyv címe: Ki ne mondja!

Éppen ötven éve pedig a társadalmi jelenséget tűzte tollhegyre Hernádi Miklós: az élő beszédben, rádióban, tévéműsorokban, de főleg a nyomtatott sajtóban terjedő közhelyáradatról írt tanulmányt, és hozzá Közhelyszótárat állított össze. Éri-Halásznál kisebb vehemenciával, de nagyobb merítéssel ajánlotta művét az ürességek, az elközhelyesedett jópofáskodások, a sport- és politikai tudósítások nyelvében sűrűn elhangzó/leírt panelek, klisék ellen, illetve azok elkerülésére. (A szótár egyre bővülve négy kiadást ért meg.)

A Dumaszótár sajátos módon a korábbiak ellen fogalmazza meg önmagát. Valahogy úgy: ne a telefonunkat csiklandozzuk, ha megkukul a társaság. Próbáljunk kiszabadulni a kütyü fogságából, és dobjunk be – ha más nincs – akár egy közhelyet, hátha az ismét elvisz a gondolkodáshoz, az értelmes eszmecseréhez.

A mű célját a szerző az előszóként felrakott interjúban fogalmazza meg – most tőle idézek néhány frappáns gondolatot:

Amikor társunkkal beszélgetünk, vagy kicsit lazábban mondva dumálunk egymással, gyakran megesik, hogy megszakad a beszélgetés fonala, és nem tudjuk, hogyan folytassuk. A Dumaszótár éppen ebben segít, a szótárból kiemelhetjük azt a mondatot, amellyel továbblökhetjük a csevegést. (…) A szótár szófordulatai is alkalmasak arra, hogy megkezdjünk valamit, de arra is jók, hogy befejezzünk valamit velük.

A Dumaszótárról rögtön eszembe jut a Dumaszínház. Mi köze a kettőnek egymáshoz?
(…) nagyon is sok közük van egymáshoz. A Dumaszótár célja, hogy folyamatos és pergő legyen két vagy több ember között a társalgás, azaz a duma.

A Dumaszótárban közhelyek vannak… 
Igen, közhelyek vannak benne, bár még senkinek sem sikerült pontosan megmondani, hogy mi is a közhely. (…) Az angol nyelv a klisé [cliche] szót használja az ilyenfajta szólásmondásokra. Klisé, azaz előre gyártott sablon. [Lásd a könyv részletét itt.]

Hogyan gyűjtött össze 7200 közhelyet, ha nem volt világos, hogy mit is gyűjt.
(…) Olvastam az újságokat, aztán ami mellett ott volt, hogy közhely, kimásoltam a szövegből. (…) Az elmúlt száz évben megjelent sajtótermékeket nézegettem a számítógép segítségével. Érdekes volt látni, hogy vannak olyan közhelyek, amelyek a száz évvel ezelőtti újságokban éppúgy benne vannak, mint a maiakban: A pénz nem boldogít; A sajtó nagyhatalom; A történelem az élet tanítómestere; Minden ember élete kész regény; Nincs új a nap alatt; Nyelvében él a nemzet. Mindnek komoly igazságtartalma van, sőt okosság is van a közhelyekben. Nem is ezzel van a baj, hanem azzal, ha egy közhelyet reggel, délben és este is használunk, elkopnak, egy idő után fénytelenek lesznek. Valahogy úgy van ez, mint a rántott hússal. Kiváló étel, na de mi lenne, ha mindennap azt kellene ebédelnünk?

A teljes Előszó itt olvasható el.

Cserháthalápy Halápy Gábor:
Dumaszótár.
7200 közhely, hogy bárkivel, bármiről,
bárhol folyamatosan tudj beszélni
Nyelvünk virágai sorozat
Tinta Kiadó, Budapest, 2025
268 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
online ár a kiadónál 4491 Ft,
ISBN 978 963 409 4715

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Cserháthalápy Halápy Gábor, a Dumaszótár megálmodója és létrehozója a szótár közhelyeit az elmúlt száz évben napvilágot látott sajtótermékekből gyűjtötte össze. A közhelygyűjteményt 315 fogalomkörbe, azaz tematikus csoportba sorolva adja most közre. A fogalomkörök között az olvasó hamar megtalálhatja a keresett témát, és az adott témacsoportban lévő közhelyeket gyorsan átfutva könnyedén rálel a számára legjobb beszédfordulatra, melyet mondanivalójába beépíthet.
„A szótárszerkesztés magányában – írja a szerző – azokat láttam magam előtt, akik imádják a magyar nyelvet. Akik szeretnek rácsodálkozni egy-egy frappáns nyelvi leleményre. Ők lesznek a Dumaszótár kedvelői, mert ők tudják, hogy a szavaknak roppant ereje van, még akkor is, ha közhellyé állnak össze.”