A szerelem pokoljárása | Andrew X. Pham: Szürkületi zóna

kistibi |

Nem vagyok történész, hiányosak a történelmi ismereteim, de van némi elképzelésem azokról a korszakokról, amelyekről valamilyen szépirodalmat olvastam. Úgy vélem, ez az egyik legnagyobb érdeme a történelmi regényeknek, ismérvei közül pedig számomra a legfontosabb: ha az alkotó és az ábrázolt korszak közötti időbeli távolság elég nagy ahhoz, hogy az írónak megfelelő rálátása lehessen tárgyára. Ez lehet akár több száz év, bár lehet sokkal kevesebb is.

Hadd emlékeztessek egyik kedves olvasmányomra: Gárdonyi biztató példát akart festeni a török hódoltság korából, hogy megmutassa: az egyéni hősiesség és akarat mindennel szembe tud szállni. Az ő esetében az ábrázolt kort és a megírást majdnem négyszáz év választja el, ismerte történetének valóságos lezárását, ezért fejezte be a regényét ott, ahol befejezte. Hiszen a valóságban Eger ostroma után Mekcseyt parasztok verik agyon, Dobót felségárulásért börtönbe csukják, és csak halálos betegen szabadul onnan, Bornemisszát a törökök csellel elfogják, Isztambulba viszik, felakasztják. Az ezeréves Magyarország megünneplése mellé ez nem lett volna szép üzenet.

Andrew X. Pham könyve is történelmi regény, bár a szerző azt állítja, hogy fikció. Azonban a korszak semmiképpen sem fikció. 1942-ben járunk, a helyszín Francia-Indokína. A franciák kemény kézzel vezetik gyarmatbirodalmukat. A Japánnal hadban álló Kína a francia gyarmaton keresztül (is) kap fegyver-lőszer utánpótlást, ezért a japánok megszállják a mai Észak-Vietnám területét, hogy elzárják a csapot. Képzeljük el ezt a helyzetet a civil lakosság szempontjából. Eddig csak a franciák ültek a nyakukon, bármikor bárkit elvihettek, lecsukhattak, megerőszakolhattak, kényszermunkára foghattak, és most jönnek a japánok is. Aztán, hogy még tovább bonyolódjon az amúgy sem egyszerű hatalmi térkép, 1941-ben megalakul a Liga Vietnám Függetlenségéért (Việt Minh). Ők egyaránt harcolnak a franciák és a japánok ellen. Vezetőjük Ho Si Minh, aki később Vietnám elnöke, miniszterelnöke lett.

A sokat szenvedett ország 1975-ig egyetlen békeévet sem élt meg.

Nagy vonalakban a történelmi háttér ez, amely előtt a Szürkületi zóna játszódik. A cím pontos: azt a területet jelöli a települések és a dzsungel között, ahol nincs katonai ellenőrzés. De áthallásos, ezért különösen találó is a megfogalmazás: hiszen Tuyet, a történet hősnője álomjáró, a valóság és az álom, a jelen és a jövő közötti szürke zónát járja. A mű pedig egyszerre történelmi és háborús regény, akció és szerelmi történet keveréke.

• Olvass bele!

Jamazaki Takesi, a Japán Császári Hadsereg őrnagya Indokínába érkezik. Egyik útja során betér egy boltba, ahol Tuyet az eladó, és első látásra beleszeret. „Tuyet fiatal volt, de nem volt vak. A japánok éppoly kegyetlenek voltak, mint a franciák… Tuyet fülében visszacsengtek a szomszédok óvó hangjai: Az emberek irigykednek és gyanakodnak rád e miatt a férfi miatt. Ha a szeretője leszel, kurvának fog tartani mindenki. Hogy tudsz majd élni ebben a városban, amikor elmegy? Túléled-e egyáltalán, ha a japánok elvesztik a háborút?” Más módon ugyan, de mindketten belső sebeket hordoznak. Takesi menyasszonya az esküvő előtt betegedett, majd halt meg, Tuyet a férjét vesztette el. A két sérült lélek – akármilyen ellenséges is a környezet – egymásra talál.

A történet maga is csillogó értéke ennek a regénynek. De van több olyan rétege is, amelyek számomra izgalmasabbak, mint a cselekményvezetés. Egyik a kulturális háttér. „Takesi felismerte, hogy ez most szerelmük tetőpontja… A fák között egy magányos kabóca zendített rá, s egy egész kórus válaszolt neki. Takesi emlékezetének sötét mélyéből ezüstös buborékként merültek fel Macuó Basó sorai:

minden elmúlik
ámde addig is:
kabócák zenéje…”

És ilyenkor az érdeklődő olvasó utánanéz, hogy ki az a Macuó Basó, mit illene tudnia róla. Hogyan néz ki egy hagyományos vietnámi esküvő? És ott megtalálja a szövegben emlegetett ao dai ruhát is.

De ez csak a kulturális réteg. Minden másként elevenedik meg benned, ha egy történetet olvasol, vagy ha hivatalos dokumentumot egy történelmi eseményről. 1945. szeptember 24. A Cao Dai vallási szekta hívei megrohamozták Saigonnak azt a negyedét, ahol főként európaiak és félvérek élnek. Meg akarták torolni a franciák kegyetlenkedéseit. A japán katonák karba tett kézzel figyelték az eseményeket. Brit gurkha osztagok is érkeztek a helyszínre. Hogy miképpen kerülnek angolok által parancsnokolt katonák Francia-Indokínába, az megint egy külön történet. És kik azok a gurkhák, akikről   Sam Manekshaw, az indiai hadsereg vezérkari főnöke ezt mondta: „Ha valaki azt mondja, hogy nem fél a haláltól, akkor vagy hazudik, vagy gurkha.”

A Cité Héraud-i mészárlás csupán egyetlen jelenet a regényben, de az olvasó figyelmét valóságos történelmi eseményre hívja fel, amit korábban aligha ismert. Szeretnék kiemelni a cselekményből egy epizódot, ami egyszerre két súlyos és fontos dolgot mutat meg. A gondolkodás és a kegyetlenség együttes mélységét amire – azt hiszem – csak ázsiai jellegű mentalitás képes.

Tuyet áldozatául esik egy szokványos francia akciónak. A katona uraknak elfogytak a szolgáik, kevés a konyhai munkás, ezért teherautóra ültetnek egy szakasznyi katonát, akik kikocsiznak a helyi piacra, és foglyul ejtenek minden ott talált árust, Tuyet is közöttük van. Szép és fiatal, megtetszik az egyik francia tisztnek, aki egyszerűen megerőszakolja. Tuyet ellenáll, nehezen gyógyuló sebeket okoz a tiszt arcán. Erre a francia kis híján agyonveri.

A szinte haldokló Tuyetet úgy szabadítják ki a barátnői, hogy tetszhalált okozó gyógyszer küldenek neki. Takesi dezertál a japánoktól, átáll a Függetlenségi Liga (Việt Minh) szolgálatába, és természetesen meg akarja bosszulni szerelmének meggyalázását. A bosszú középkori kegyetlenségű leszámolás. Kivégezi a franciát, de még a halála előtt megmondja neki, hogy ő a megerőszakolt nő férje.

„Takesi a késével nyiszálni kezdte a halott légcsövét, csigolyaszalagjait és nyaki izmait. A penge éles volt, de erre a feladatra alkalmatlan. Hadakozott a hússal, a keze csúszott a vértől, a gerincoszlop végképp ellenállt.” Ez „csak” egy átlagos brutalitású mozzanat a vietnámi háborúból. Ám e jelenetnek az a gondolat ad különös színárnyalatot, hogy Konfuciuszt idézi a szöveg: „Mielőtt bosszút állnál valakin, két sírt áss!” Hogy itt mit jelent ez, nem illik elárulnom, de sokféleképpen értelmezhető. Pham történetében megható szépségű a lezárás. Persze nem válaszolom meg azokat kérdéseket sem, amelyeket a mai olvasó feltesz: Mi lesz a gyermekkel, aki erőszakban fogant? Mi lesz Tuyet és Takesi kapcsolatával? És a legsúlyosabb: hogyan élhet túl egy szerelem ekkora krízist?

Andrew X. Pham regénye elsősorban a története miatt kiváló. Ugyan nincsenek olyan mondatai, amelyeket az irodalmi ínyencek idézgethetnének, viszont az egésznek olyan feszült az atmoszférája, hogy a könyv letehetetlen. És ne feledjük el, hogy a világ, amelyet feltár, teljesen idegen. Az amerikaiak vietnámi jelenlétről rengeteg mindent tudunk – de hogy azt mi előzte meg, arról keveset. Ezért (is) fontos olvasmány.

Végül néhány szó a szerzőről. Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy többkönyves szerző előéletében nem igazán játszik szerepet az irodalom. Pham repülőgép-mérnökként diplomázott, aztán volt sok minden. Műszaki író, újságíró, étterem-kritikus, receptíró, idegenvezető… Édesanyja Dél-Vietnámban dolgozott, az északiak elfogták, börtönbe csukták, szabadulása után a család először Malajziába menekült, utána az Egyesült Államokba. Pham tehát kettős kultúrájú, az alap: vietnámi, arra épül az angol nyelvű iskolázottság. Nagyon izgalmas kulturális összefonódás.

A regényt Siklós Márta angolból fordította. Érthető ez, még ha kicsit meglepő is, de mivel a szerző nem él a szülőföldjén gyermekkora óta, nyilván új hazájának nyelvén alkot. A gyönyörű magyarításban pedig megtalálhattunk mindent, ami összeköti az ázsiai gondolkodásmódot és az európai kultúrát.

Andrew X. Pham: Szürkületi zóna
Fordította: Siklós Márta
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2025
412 oldal, teljes bolti ár 5499 Ft,
online ár a kiadónál 4949 Ft,
e-könyv változat 3999 Ft
ISBN 978 963 504 9653 (papír)
ISBN 978 615 106 0513 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Beköszönt 1942 forró, sárkánycsont-szeles forró évszaka. Európában és Ázsiában dúl a háború. A japánok megszállják Francia Indokínát, felborítva a térség hatalmi egyensúlyát. A tengerparti Phan Thiet halászok lakta falujában Jamazaki Takesi őrnagy megpillantja a kislányát egyedül nevelő fiatalasszonyt, Tuyetet, és szerelem szövődik a megszálló katona és a vietnámi nő között. Dacára a helyiek megbotránkozásának, a hadi helyzet változásának, az ellenállási mozgalmak kegyetlen dzsungelharcának, a személyes és kicsinyes bosszúhadjáratoknak, a szerelmükért és családjuk boldogságáért az életüket is számtalanszor kockáztatva, kitartóan küzdenek.

Andrew X. Pham regényében mindvégig harcok dúlnak: a városokban, a rizsföldeken, a hegyekben – és a szívekben. A megindító és tragikus szerelmi történet hátterében pedig egyszerre gyönyörködhetünk és borzonghatunk a gyarmati uralom alól szabaduló Vietnám lenyűgöző történelmi panorámájában.