Varázsos szeretetburok és társai | Lázár Ervin: Egy kis lalala – képtelen történetek

H. Móra Éva | 

Furcsa lesz, messziről kezdem: a Harry Pottertől. Ebben a regényfolyamban találkozhatunk a mugli kifejezéssel, ami nagyjából annyit jelent: varázstalan. S hogy mi köze ennek a fogalomnak Lázár Ervinhez? Csak annyi, hogy ő írásai igen jelentős részében ezeket a muglikat figurázza ki. Csak annyi, hogy aki maga is mugli, nem sok mindent tud kezdeni ezekkel az írásokkal. (Jó hír: ha elegendő Lázár Ervint olvasunk, remény van rá, hogy lassan-lassan mégis beavatódunk…)

Maradva a mugliságnál: a Potter-regénysorozatban összetettebb ez a fogalom. Mielőtt bárki szememre vetné ezt, gyorsan leszögezem: itt nem az „aranyvérű – sárvérű” ellentétre gondolok, dehogy. A varázstalan ellentéte Lázár Ervinnél – az én olvasatomban – az az ember, aki nem rabja a matériának, aki képes elrugaszkodni a valóságtól, ha úgy tetszik, ki-be járkálni a valóság és a képzelet határán; aki lelki-szellemi síkon él; aki felnőttként is gyermek marad, így gyermekien tud játszani; aki… – Kereshetek szavakat, ezek a lázári szereplők ennél sokkal többek. (Bizonyára az sem véletlen, hogy a Potter-könyvek zseniális fordítója – s később a filmek magyar szövegének szerzője –, Tóth Tamás Boldizsár muglinak fordította az angol muggle kifejezést. Ugyanis nyelvünkben is van ilyen szó, jelentése: földből, agyagból gyúrt nyers tégla.)

1960-tól 2003-ig megjelent novellákat olvashatunk az Egy kis lalala címet viselő válogatáskötetben. A Lázár Ervin munkáit figyelemmel kísérők már valamennyivel találkozhattak más kiadásokban, lapok hasábjain. Az elemzők mindent le is írtak róluk már megjelenésükkor. Éppen ezért talán megbocsátható, ha ajánlóm erősen szubjektív lesz.

Én az alcímet: képtelen történetek – a fentiekkel magyarázva – varázslatos történetekre változtatnám. A képtelenségen, hihetetlenségen túl van valami megfoghatatlan, de annál érezhetőbb pozitív kisugárzásuk is.

Nézzük, milyenek Lázár varázstalanjai! „…komoly asztal körül, komoly férfiak, komoly feketében, fejükben fogaskerék-áttételek, transzmissziók, súrlódási együtthatók, szinuszok, forgatónyomatékok, szögeltolódások, vegyértékek és atomsúlyok.” (Öt, hat, hét) De varázstalanok az Ibolyalebeszélőben a bizottsági elnök s a tagok: a piperés-puccos nő és az acélos-akaratos férfi is. Számomra a fő-fő mugli a Ló a házban főhivatali nyomozóbiztosa. Évtizedek óta kedvencem ez az írás, kísérletet se teszek rá, hogy elmagyarázzam, miért. Komoly nyomozás folyik az elbeszélésben; ha nyomozás, hát tanúk is vannak. Figyeljük a „komoly” tanúkat: „Egy kékszilva-árus, egy háztömbfelügyelő, egy prédafelvásárló, egy pinceászokoló és egy rakodómunkás.” A játékos foglalkozásnevek máris felrepítenek, mesevilágba helyezik a történetet, ráadásul ők is látták a kérdéses kék lovat! A két főszereplő a fenyő-férfi és a jancsiszög-gyerek. Csodás apa-fiú kapcsolatnak lehetünk itt tanúi. Kettősüket finoman jellemzi Lázár: „…egymásra néztek. Szemüket jóféle ráncok futották körül.” S a nyomozóbiztos minden ridegsége és földhözragadtsága ellenére „majd kicsattantak a boldogságtól.” A legszebb jellemzés pedig, ami minden eddigit „lázári” szavakkal foglal össze: „Repültek. A biztos feje fölött ezer fényévnyire.” Mi lehet ennek a történetnek a tanulsága? Talán ilyesmi: a muglik elleni védekezés csak az efféle szeretetburok lehet…

• Olvass bele!

Varázslatos figura A bolond kútásó is; az ő ég felé vágyódása, majd világító csillaggá lényegülése több visszatérő motívumot is érint. Az egyik A nagy madár Ikaroszában testesül meg: a magasban, kiterjesztett szárnyakkal repdeső madár-ember karakterbeli ellentéte Radám Lajos, a szenvedélyesen birtokolni vágyó, földhözragadt gátőr, akinek legfőbb célja, hogy megkaparintsa, lelője a ritka „madarat”. A másik motívum a népmesékből is ismerős: az ellopott nap, az elveszített fény és meleg, a beálló félelmetes sötétség és fagyos hideg motívuma. A kútásó meséjén kívül ez jelenik meg az Öt, hat, hét című írásban is. Visszatérő téma még a disztópikus jövőkép megfestése, ez markánsan kap hangot az Ibolyalebeszélő és Prométheusz novellákban. „…darazsak, bogarak! Hol lesznek azok nemsokára! Egy darab se lesz belőlük, mutatóba se! Sugárhajtású műdarazsak intézik a beporzást. Pontosan, előre meghatározott program szerint.”

Varázslatos alak Simf is, aki szintén több elbeszélés szereplője. Az egyikben szisztematikusan szabadul meg élete során összegyűjtött földi javaitól, amelyek húzták-húzták lefelé. Amikor újra könnyűvé válik, mint a füst, újból céljai lesznek, elkezdheti a tervezgetést… (Simf, a füst) Egy másik történet mintegy ennek a kifordítása: gyűjt, gyűjt szenvedélyesen, a semmit gyűjti: üregeket, kulcslyukakat és gyárkéménylyukakat. „Székesegyházak belső terét, poharak szabályosan felfelé szélesülő csonka kúpjait, megrepedt madártojások burkába szorult semmiket, íróasztalfiókok belsejét…” Ehhez járulnak még: „Harangok ürege, kémcsöveké, ágyneműtartóké, begyűjtötte az áldoztatókelyhek üregeit is…” Aztán kiszorul a lakásából, nem fér a sok begyűjtött semmitől. (Gyűjtögető) A végkifejlet maradjon a könyvbe zárva – mint ahogy a többi írás is, hiszen a terjedelmi megkötések ennyit engednek.

Gyermekké válunk, ahogy Lázár gyermekien meséli ezeket a felnőttmeséket. És minddel tündérvilágba repülünk. De mind fontosat üzen: óvakodj a varázstalanoktól, mivé lesz a világ, ha ők veszik át az uralmat?

Kedves olvasók, jó beavatódást!

Lázár Ervin: Egy kis lalala – képtelen történetek
Illusztrátor: Nemes Anita
Trend Kiadó, Budapest, 2025
160 oldal, teljes bolti ár 3499 Ft,
online ár a kiadónál 3149 Ft
ISBN 978 615 646 9403

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Megmenthet-e egyetlen ember egy egész várost? Lehet-e az égboltot csákánnyal ostromolni? Egy kis lalalával elűzhető-e a boldogtalanság?
Lázár Ervinnek kiváló érzéke volt az abszurd és a groteszk ábrázolásmódhoz, amely elsősorban felnőtteknek szóló, nemegyszer fantasztikummal is keveredő szövegeiben érhető tetten.