Duruzsoljunk klasszikusokat! | József Attila: Altató, Móricz Zsigmond: Iciri-piciri

Sváb Ági |

A Pagony Kiadó 2002 óta képviseli hazánkban azt az elvet, hogy a gyerekeknek a legjobb minőségű irodalommal kell megismerkedniük. Legújabb sorozatuk a Duruzsoló címet viseli. Ezekben a kis, kemény kötésű kötetekben a legkisebb gyerekeket és szüleiket szólítják meg. Kortárs és klasszikus szerzők alkotók műveit adják (most és  a jövőben) közre, kezdve a mi gyermekkorunk kedvenceivel: az Altatóval József Attilától és az Iciri-picirivel Móricz Zsigmondtól.

De miért is fontos, hogy a babák immár klasszikussá vált verseken keresztül ismerkedjenek meg az irodalommal? A kisbabával, totyogóval együtt töltött idő értéke felbecsülhetetlen. Ahogy az anyukájához, apukájához bújik a gyermek, elmélyül a kapcsolatuk, az ekkor elhangzott szavak pedig bevésődnek mindkettőjük szívébe. Ezért elengedhetetlen, hogy ezekben a bizalmas pillanatokban nagyon jó – mondjuk így: soha el nem felejthető – szöveggel találkozzanak és alakuló gondolkodásukra hasonló minőségű képi világ hasson. Ráadásul a versek gazdag szókincse, ritmusa segíti a gyermek nyelvi fejlődését is. A versekben megjelenő érzelmek hozzájárulnak, hogy megértsék önmagukat és a világot is, ezáltal alakul empátiájuk is. A szövegekben megjelenő költői képek fejlesztik a képzelőerőt, ráadásul a szövegeket megjelenítő illusztrációk kitágítják számukra a világot. Végül pedig – de egyáltalán nem utolsósorban – a versek ritmusa, a kiszámítható vagy sugallt rímek nyugtatóan hatnak a gyerekekre, s észrevétlenül gazdagítják szókincsüket, fejlesztik memóriájukat.

József Attila Altatójának illusztrációi (Gyöngyösi Adrienn munkája) egyszerűen lenyűgöztek. Minden oldalpárra egy versszak kerül, azt jeleníti meg az alkotó mély, sötét tónusú, mégis meleg színekkel – pont ahogyan az esti altatáshoz tartozik a félhomály. A grafikus mindig kiemel a szövegből egy-két motívumot: megmutatja a szemüket becsukó nagyvárosi házakat, szinte hallani, ahogyan zümmög a bogár, és takaró borul a villamosra is. A személyes kedvencem a szundító erdő, amint sipról, lapdáról (a kötetben megtartották az eredeti helyesírást) és cukorkáról álmodik. A képek egyszerre valóságosak és szürreálisak is, pont ahogyan az álomban látjuk őket.

• Lapozz bele!

Móricz Zsigmond klasszikusa, az Iciri-piciri Horváth Ildi rajzaival teljesedik ki, de egész máshogyan. Itt szinte minden versszak külön oldalt kapott, de a szöveg a képek szerves részévé vált: hol a tökbe íródott, hol körbe-körbe tekereg, hol a falon olvasható. Ez egyáltalán nem zavaró, hiszen már a második olvasásra úgyis emlékezni fogunk a szövegre. A rajzokat főképpen a földszínek jellemzik, és a rendkívüli részletgazdagság: megjelenik a háttérben az erdő és állatai, a természet, az ökröcskékben virágok, a tökben mandalaként a Nap – egyszóval a teljes univerzum. Az egész oldalas rajzokat percekig lehet böngészgetni a nagyobbacska gyerekekkel, vagyis a kis kötet hosszútávú befektetés…

Összességében igen jó gondolatnak tartom a Pagony Kiadó új sorozatát. Egy biztos vásárlót már megnyertek maguknak. A klasszikusokon túl pedig arra is nagyon kíváncsi vagyok, milyen kortárs szerzők fognak majd bemutatkozni.