Tévedések nem túl víg játéka | Süli István: A vizsgálóbíró esete a kocsissal

Ládonyi János |

Ahhoz képest, hogy a kiadó tablóként definiálja a könyvet, jó darabig úgy éreztem: az orromnál fogva vezetnek. A végére természetesen minden a helyére kerül, és az olvasó megkapja, ami jár neki, az ígéret teljesül. Addig azonban kalandos utat tesz meg, aki kezébe veszi Süli István könyvét. Utólag nyilván könnyebb okosnak lennem, de „nem vettem észre, egyszerűen nem vettem észre”.

A címben írt főhős mentegetőzött így, de szavait én is magaménak érzem. Olyan nyilvánvaló, hogy szinte szó szerint szemet szúr – és mégsem. A könyv felét dr. Ábrány Gellért fordulatos élete tölti ki. Különös monológja szinte a műtéti mélyaltatás szintjére viszi az éberségünket. Dr. Ábrány sajátos, eredeti módon meséli el kanyargós életútjának kitérőit, drámáit, olykor úgy szól ki a történetből, ahogy egy stúdióbeszélgetésben időnként a monitort látjuk, rajta-benne a résztvevőkkel.

A vizsgálóbíró a fényképezés szerelmese, a Szeged környéki tanyavilágot örökíti meg (csaknem száz évvel ezelőtt járunk!), éles szemmel mindent dokumentál. Illetve nem egészen mindent, mert ügyet sem vet arra, ki hajtja a szekerét. Pedig az is megérdemelhetett volna valamennyi figyelmet. A tanyavilágban ismerték ugyan, Pipás Pista néven volt hírhedt. És amikor lelepleződik, hogy kedves kocsisa a vidék akasztási specialistája, a barátai kinevetik.

„Honnan kellett volna tudnom, hogy gyilkos, kérdeztem, én ebből semmit nem vettem észre. Nem volt ráírva. Fényképezni hordott ki a tanyavilágba. Kivitt velem titeket is, mindnyájatokat. Ti miért nem vettétek észre? Honnan a fenéből tudhattam volna ezeket róla? Azt hittem, legalább tíz évvel idősebb nálam, most meg kiderült, hogy eggyel fiatalabb. És ráadásul nő.”

• Olvass bele!

Nő, bizony. Félidőben megváltozik a kötet dinamikája, innentől Pipás Pista – született Fődi Viktória, akit ismertek Pipás Viktor néven is – két gyilkosságát mutatja be az elkövetők, tanúk, érintettek tanúvallomásainak tükrében. A szerkezet mégsem válik töredezetté, sőt a kép az első részből szerzett ismereteinkkel egészül ki.

Az aprólékos gondossággal, kitűnő arányérzékkel megszerkesztett, látszólag felemás tablón végül helyére kerül az utolsó mozaikdarabka is. A több évtizedet felölelő történet utolsó szálait 1944 nyarán vágja el az író – az eddigre már megszokott, csavaros és talányos módon. Bár a rövid időre visszatérő vizsgálóbírónak kurta-furcsa módon intünk búcsút, hiányérzetünk mégsem marad.

Gazdagon dokumentált, precízen alátámasztott munka Süli Istváné, tisztes, alapos kutatómunkát végzett. Az amúgy is beszédes nevű Átokházi tanyavilág igazán rászolgált ragadványnevére: Sátánjárás. Süli műve ítélkezés nélkül mutatja meg ezt a speciális mikrokörnyezetet, annak sajátos erkölcsi és társadalmi értékrendjével együtt. Bravúrossá teszi mindezt a szerző szórakoztató írásmódja. A téma hálás, Pipás Pista életével, tevékenységével korábban már több, félig-meddig dokumentarista mű is foglalkozott. Szellemes a borítóra tett kép is – nem fecseg el semmit, és csak a kötet elolvasása után válik meggyőződéssé bennünk a gyanú, hogy ezek alighanem a bérgyilkos mesterségének eszközei. Igaz, ezt kezdetben „nem vettem észre, egyszerűen nem vettem észre.”

Süli István: A vizsgálóbíró esete a kocsissal 
Napkút Kiadó, Budapest, 2025
194 oldal, teljes bolti ár 2990 Ft,
online ár a kiadónál 2690 Ft
ISBN 978 615 675 9672

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Honnan kellett volna tudnom, hogy gyilkos, kérdeztem, én ebből semmit nem vettem észre. Nem volt ráírva. Fényképezni hordott ki a tanyavilágba. Kivitt velem titeket is néha, mindnyájatokat. Ti miért nem vettétek észre? Honnan a fenéből tudhattam volna ezeket róla? Azt hittem, legalább tíz évvel idősebb nálam, most meg kiderült, hogy eggyel fiatalabb. És ráadásul nő.