Jámbor lelkek belföldön | David Baldacci: Karácsony a vonaton

● K A R Á C S O N Y T Ó L
F Ü G G E T L E N Ü L   I S
A J Á N L J U K ●

Paddington |

Minden évben elérkezik az a pillanat, amikor csömört kapok a műfenyős, mű-üveggömbös dekorációtól és a minden üzletben bömbölő vattacukor-daloktól. Ilyenkor némi White Christmas-böjtöt tartok, ellenben el szoktam olvasni legalább egy karácsonyi témájú regényt. Ezek zöme romantikus komédia, de akadnak – a kötelező családi együttléteket gyakran kísérő konfliktusok által ihletett – krimik is. A 2024-es választásom a Karácsony a vonaton volt. Ismerve a szerző munkásságát (Baldacci elsősorban thrillerek szerzőjeként vált ismertté), krimit vártam, de egészen mást kaptam. Viszont nem csalódtam, igen kellemesen szórakoztatott, sőt újra kedvet kaptam a karácsonyhoz is – és ez volt a cél.

A regény főhőse, Tom Langdon kénytelen vonattal átszelni az Egyesült Államokat. Ő maga a keleti parton él, barátnője – akivel már a távolság miatt is meglehetősen hézagos a kapcsolata – viszont Los Angelesben. (Pedig milyen érdekes együtt lenni egy partnerrel, aki rajzfilmfigurák hangjaként lett népszerű.) Az egykori haditudósító, aki manapság termelési riport szintű cikkeket ír, azért kényszerül erre a hosszadalmas utazásra, mert kitiltották őt a belföldi légijáratokról. Mindez azért történt, mert hangosan tiltakozott a reptéri biztonsági ellenőrzés felesleges túlkapásai ellen – amit amúgy minden gyakori utazó érez és elszenved. Tökéletesen meg tudom érteni, néha én is megtorlandó zaklatásnak tekintem.

Talán sokak számára közismert tény, hogy az USÁ-ban meglehetősen keveset invesztáltak a vasút fejlesztésébe. A vonat ott nem elsődleges közlekedési eszköz, és a vonatozást választók általában kissé csodabogarak. A nagy távolságok miatt a személyszállító szerelvények nagy része az európai nemzetközi járatokra hasonlít, sőt valahol félúton van az Orient Expressz és a modern német ICE-k között, hálókocsikkal, étkezővel. Langdon – aki nincs rokonságban a Da Vinci-kód Robert Langdon professzorával – két híres járattal utazik. Washington DC-ből Chicagóig a Capitol Limited viszi, onnan pedig a Southwest Chief vonaton gördül Los Angeles felé.

• Olvass bele!

A vonaton pedig az elvárhatóan különös összetételű csapat utazik. Némelyek rendszeresen ezeken a járatokon utaznak karácsonyonként, de most jelen van egy mozis trupp is, ők az utazást inspirációnak is szánják egy készülő filmhez. A személyzet sem kevésbé színes egyéniségekből áll. Ha nem történne semmi, fordulatokat akkor is várhatnánk. De persze történik.

Főhősünk Mark Twain leszármazottja, így ha kérdezik, miért választotta a vonatot, azt mondja, ígéretet tett az édesapjának annak halála előtt. A 19. századi amerikai író, újságíró sokat utazott és sokat írt is utazási kalandokról. A regényből megtudhatjuk, hogy „a kortársaihoz képest rengeteget utazó Mark Twain élete végén, az úgynevezett sötét években a kontinenst átszelő útra indult vonattal a karácsonyi ünnepek alatt. Valószínűleg el akart menekülni a világ elől az őt és a családját ért tragédiák miatt. Úgy tartják, rengeteg jegyzetet készített útközben, amelyek – ki tudja, miért? – végül mégsem álltak össze történetté.” Langdont arra kérte az apja, hogy jó tollú újságíróként vegyen részt egy ilyen karácsonyi utazáson, és írja meg kalandjait, tisztelegve a nagy előd előtt. Ez ugyan inkább alibi a repülésből kigolyózott főszereplő számára, mégis megteszi, ha már a vonatra kényszerült. Részese a kalandoknak, de állandóan jegyzetel is későbbi könyvéhez.

Ily módon a regény egyfajta tisztelgés Mark Twain előtt. Baldacci igyekszik stílusában is ehhez alkalmazkodva írni, ami a könyvet igen szórakoztatóvá teszi. Amikor pedig a Southwest Chief egy viharban a hó fogságába esik, Mark Twain mellett felidéződik Agatha Christie szelleme is. Bár ezek a járaton nincs Hercule Poirot-nk, minden bizonnyal nem véletlen a hasonlóság a Gyilkosság az Orient Expresszen történetével. És ezzel még nincs vége az irodalmi és filmes emlékek felidézésének, de ennek végigcsemegézését inkább a leendő olvasóra bízom, hadd fedezze fel ő maga az ihlető elődöket.

A Karácsony a vonaton a könnyed krimi és a nem túl nyálas romantikus komédia sajátos és roppant szórakoztató keveréke. Ha írásom olvasója visszakívánkozik kis időre a december végi hangulatba az egyre langyosodó estéken, Baldacci regénye szerintem tökéletes választás, és talán nem csak azoknak, akik hozzám hasonlóan szeretik a vonatokat. Magyar változata is remekbe sikeredett annak ellenére, hogy Kovács Botond (írói nevén Pejkov Boján) halála miatt a regény második felét Melegh Erika fordította.

David Baldacci: Karácsony a vonaton
Fordította: Pejkov Boján, Melegh Erika
General Press Kiadó, Budapest, 2024
256 oldal, teljes bolti ár 5490 Ft,
online ár a kiadónál 4941 Ft
e-könyv változat 3899 Ft
ISBN 978 963 452 9057 (papír)
ISBN 978 963 452 9330 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Karácsony környékén érdemes hinni a varázslatban. Sosem tudhatod. Még akár valóra is válhat, amit kívánsz.
Tom Langdon világlátott haditudósító, aki ezúttal azért kel útra, hogy karácsonyra Washingtonból Los Angelesbe érjen, repülő helyett azonban vonatra kényszerül, és az Amerikai Egyesült Államokat átszelő vasútvonalon kénytelen megtenni az ötezer kilométeres utat.
Tom ekkor még nem sejti, hogy egy kontinensen átívelő kaland veszi kezdetét, amely során csupa különös figurába botlik, érdekes sorsokba pillanthat be, és nyomába ered egy kabinokból értéktárgyakat eltulajdonító titokzatos tolvajnak is. Miközben a keleti parttól a nyugatiig robog a szerelvény, Tom a saját szíve zord tájait is bebarangolja, és a véletlen ismét az útjába sodorja azt a különleges személyt, akiről azt hitte, örökre elveszítette. De vajon van-e esély az újrakezdésre, vagy a lavina, amely ősi erővel zúdul a Sziklás-hegységben zakatoló vonatra, Tom álmait és reményeit is betemeti?