Mitől, hogyan vagyunk tudatosak | Susan Greenfield: Az agy 24 órája

Csikvári F. András |

Véletlenül találtam rá Susan Greenfield könyvére. Nagyon megörültem neki, mert témája – az agy, a gondolkozás, emlékezés, a tudat mibenléte – nagyon érdekel. Ráadásul a fülszöveg szerint „Egy világhírű idegtudós – az agyunk egyetlen napján keresztül – közérthető módon tárja fel előttünk, mit tud a tudomány a tudatosságról.” A The Times szerint Az év tudományos könyve minősítést kapta. (Ez bizonyára 2016-ra vonatkozik, a könyv akkor jelent meg Londonban.)

Susan Greenfield professzor a terület nagy tudósa, a Neuro-Bio Ltd alapítója és vezérigazgatója, számos tudományos kitüntetés birtokosa, tagja a Lordok házának, és jó néhány egyetemnek tiszteleti tagja.

Greenfield könyvében erőteljes hangsúlyt ad a test és az agy kapcsolatának, megállapítja például, hogy egy kutyasétáltatás mennyire jót tesz a kognitív képességeinek. Példával támasztja alá az érzékelés furcsaságait és ellentmondásait: narancssárga színű csészéből jobbnak tűnik a kakaó, mint fehérből, és sokat foglalkozik az agyi folyamatok időzítéseivel – egyáltalán általában az idővel. És mivel könyvének legfőbb témája az agy, beszél annak plaszticitásáról, tanulási és alkalmazkodó képességéről, az álomról… De hogy ne csak felsoroljam, az agy betegségeiről is: a skizofréniáról, demenciáról, a Parkinson- és Alzheimer-kórról. Meglepett, amikor felhívta a figyelmet arra, hogy a skizofrén agy és a gyermek agya milyen sok ponton hasonló.

• Olvass bele!

Végighúzódik egy hasonlat a könyvön, hogy az emberi agy tó-szerű valami, amibe egy követ hajítanak – ez az inger. Számít a kő nagysága és a hajítás ereje, de a „tó vizének” állapota, a viszkozitása is. Ha sűrű, akkor agyunk lassan reagál, nem hirtelen. A viszkozitás nagyban függ a fizikai állapotunktól. Ezzel a hasonlattal sok mindent el lehet magyarázni, bár a tudatosságot például nem. Greenfield szerint a tudatosság ún. evolúciós előny. Ehhez azért azt a megjegyzést fűzném, hogyha elegendő idő állna rendelkezésre, akkor – gondolom – előbb-utóbb minden élőlény tudatossá válna.

Igazi újdonság volt számomra a neuronegyüttes fogalma. Ez az idegsejthálózat valamilyen ingerre vagy tapasztalatra adott reakcióként alakul ki. Az agyban a gondolkodást nem statikus, állandó kapcsolatok irányítják, hanem dinamikus, folyamatosan változó mintázatok jönnek létre.

Ha sokszor alakul ki ugyanaz a mintázat, akkor az beépülhet az úgynevezett huzalozott (vagyis stabil fizikai összekötésekkel rendelkező) idegsejthálózatba. Hogy kik is vagyunk, mi az identitásunk – tulajdonképpen ez az idegsejthálózat alakítja! Mondhatjuk úgy is, hogy Ön (e cikk olvasója) egy páratlan, egyedülálló elme – legalábbis abban az értelemben, hogy nem létezik két egyforma agy…

Greenfield a neuronegyüttesekkel magyarázza, hogy az agy miképpen dolgozza fel az információkat. Valamilyen környezeti inger (például hang vagy kép) hatására az agy egyedi módon aktivál bizonyos idegsejteket, amelyek ideiglenes hálózatot alkotnak. Mivel ez egyedi szituációra, ingerre reagálva jött létre, az inger megszűnésével a hálózat is szétesik, vagyis az „élettartama” 100-200 ezredmásodperc volt, ami azért ezen a területen nem kicsi idő, körülbelül egy szempillantásnyi.

A tudatosság mibenlétét ma még nem sikerült bizonyítani, de Greenfield nagyon valósággyanús feltételezést vázol fel az olvasónak. Ezek a folyamatosan létrejövő, majd elhaló neuronegyüttesek, nemcsak „hagyományos” (vagyis szinaptikus vagy kémiai jelátvitel) úton kapcsolódnak egymáshoz, hanem egy harmadik féle jelátvitellel is, kb. 200 Hz-es oszcillációval – elektromos jelként –, folyamatosan fenntartanak egy meta-neuronegyüttes-hálózatot. Tulajdonképpen ez a hálózat hordozhatja a tudatosságunkat.

Na, majd meglátjuk, pontosabban: megtudjuk. Hacsak be nem jön Greenfield édesapjának a mondása: „vajjal nem lehet vajat vágni.”
– – – –
Végezetül néhány szó az olvashatóságról, előrebocsátva, hogy nagyon szeretem, amikor egy bonyolult témát jól és érthetően elmagyaráznak nekem. Kedvenc olvasmányaim a jó ismeretterjesztő könyvek. Sajnos, ez a találkozás nem igazán hozta a várt élményt. Nem sikerült eltalálni azt a közlési stílust, amit az érdeklődő laikus jól be tud fogadni. Elismerem, ez igen nehéz feladat. (Az egyik végképp érthetetlen mondat megfejtését a Chat GPT-re bíztam. A válasza így kezdődött: „Susan Greenfield könyvét olvasod? Nagy kihívás.”)

Az írás korábban a vélemény.online oldalon jelent meg.

Susan Greenfield: Az agy 24 órája.
Utazás a tudatunkon innen és túl
Fordította: Dövényi Ibolya
Open Books Kiadó, Budapest, 2024
360 oldal, teljes bolti ár 5999 Ft,
online ár a kiadónál 4799 Ft,
e-könyv változat a kiadónál 3839 Ft
ISBN 978 963 572 3706 (papír)
ISBN 978 963 572 4178 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Mindannyiunk belső világa egyedi és szubjektív világ, amit soha senkivel nem tudunk igazán megosztani. De hogyan képes a fizikailag létező agy életre hívni a tudatosságot, ennyire tartalmasan és ilyen sokféle formában? Úttörőnek számító, olvasmányos könyvében a nemzetközileg is elismert idegkutató, Susan Greenfield, rengeteg új, empirikusan megalapozott ismeretet mutat be az agyunk egy napját végigkísérve, hogy ily módon bepillantást nyerhessünk a tudatállapotok kulisszatitkaiba. Az ébredés, a kutyasétáltatás, a munka epizódjain keresztül egészen az álmok világáig vezet minket, miközben mindennapos tapasztalatainkat, élményeinket a sejthálózatok, a molekulák és a neuronok elektromos jeleinek nyelvére lefordítva igyekszik feltárni az ősrégi rejtélyt: hogyan alkotja meg az agyunk a mi saját, egyedi énünket.

„Egyértelmű, hogy az agy nem mereven szervezett struktúra, amelyben egymástól elkülönülő áramkörök rétegei működnek, mint egy számítógépben, hálózati csomópontokkal és on/off állapotokkal. Bár tagadhatatlan, hogy bizonyos szinten az agyban is léteznek ilyen típusú kapcsolódások, ezek csak nagyon kis részét adják az egésznek. Másként: az agy nem egy merev és rugalmatlan épület – sokkal inkább érdemes úgy tekinteni rá, mint egy örökké mozgó, hullámzó tengerre, amely néha egészen nyugodt, máskor azonban nagy hullámokat vet, akár viharossá is válhat. Az idegi turbulenciákra rakódó egyszeri triggerek – belső agyi ingerek vagy a külvilágból érkező érzékszervi stimulációk – kapcsolják végül ki-be a neuronegyütteseket.” – Susan Greenfield