Nem ehetőből finomság – okos spórolással | Nagy Réka: Bolygómentő szakácskönyv – konyhai mágusoknak

Fazekas Erzsébet |

Hogyan ment(het)jük meg a Bolygót? Azáltal, ha a konyhában is a jövőnkért aggódva, takarékosan bánunk a főzéshez használt alapanyaggal? Ha ezen a mindennapi, fontos terepen is vezérelv: ’csak semmi pocsékolás’? Esetleg olyan apró figyelem is segít, ha lefedjük az edényt, hogy a saját gőzében párolódjon az étel, kevesebb energiát használva? Vagy az az elsődleges, ha takarékos körülmények között előállított alapanyaggal dolgozunk? Ha épp annyit főzünk, amennyit el is fogyasztunk? S ha mégis lenne a lábasban/tányéron maradék, azt háziállattal etetjük fel? Efféle ’asszisztens’ hiányában pedig barna szelektív, vagy lakásban is tárolható komposztáló tartályt szerzünk be a konyhai szerves hulladék újrahasznosítható gyűjtésére? Vajon a felsoroltak mellé miben nyújt még hasznos segítséget ez a Bolygónkat őrző-védő könyvecske? – töprengek a mentésre teljesen nyitottan e sorok felett.

A könyv annak íródott, aki kedveli a hasát, s keresi a jó és új ízeket – és a 8–14 éves korosztályba tartozik. Gyomor-vágyai kielégítésére pedig nem rest munkát is végezni, amennyiben már kora gyerekkorában is szeretett homokozni, gyurmázni, alakváltó nyúlós anyagot (slime-ot) dobálni, s a kreatívkodás ma is vonzza. Ez volt Nagy Réka célközönsége.

Nekem viszont annyira megtetszett ez a könyv, hogy a szülők korosztályainak is ajánlom. Tehát – véleményem szerint – kortól, nemtől függetlenül bárkinek kezébe adnám ezt a konyhai segéd-irodalmat. Annak, aki kötelességből (rutinból) főz, és annak is, aki (csak) kalandvágyból. A könyv minden sora mindenki számára közérthetően, olykor még humorosan is jelzi, mit tegyen a szakács, ha érzékenyen, a klímakatasztrófa megelőzésére is kíván figyelni. A magam részéről e konyhai kisokos megjelentetésében ezt a szándékot tartom elsősorban is a legfontosabbnak.

Mi a főzés? A gyerekek szerint maga a mágia. Hiszen nyers, olykor ehetetlen dologból (élelmi alapanyagból) élvezetes finomságot teremt. Az előszó a lényeggel indít: a Földnek már az is javára válik, ha egyre többen, magunk készítjük az ételt otthon. Ha nem ipari méretekben, gyárakban állítják elő, mert azon esetekben a terméket fagyasztani, tárolni, szállítani kell, ami, az emberi munka mellett, sok energiát igényel. A környezet számára előny, ha konyhánk közelében terem a főzési alapanyag, s külön jótétemény, ha belőle akkor készül étel, mikor épp szezonja van. Ilyenkor megkíméljük a Bolygót – a már említett folyamatok során felfalt energia által okozott – ártalmaktól. „Minél többet utazik az élelmiszer és/vagy alapanyaga, annál nagyobb az ökológiai lábnyoma. Ha főként helyi alapanyagot választunk, az bolygóbarát megoldás.”

Szokatlan ma szakácskönyvet írni, ismeri el a szerző, mikor a (megírás idején még be nem tiltott) TikTok, a youtube, az egyéb online portálok ontják a recepteket, s a bemutatott étel-gyártás látványa nem csak rabul ejti a szemet, de szórakoztató program is. Ám amit ott lát a néző, az a valóság ’égi mása’ – mert a rövid, pergős videó becsapós. Nem a teljes készítési folyamatot mutatja. Ez a szakácskönyv viszont, a főzés valódi arcát, menetét láttatva, hitelesen tanít. Sőt, mint említettük, valóságos környezetvédelmi lépésekre is felhívja a figyelmet. Mindezt, az ifjabb korosztályra gondolva, szellemesen, játékosan. A felmelegedés kapcsán olvasható a poén: ha az a bizonyos strucc a negatív változás sújtotta kritikus földrajzi helyen dugná homokba a fejét, bizony azonnal hőgutát kapna. Szórakoztatva oktat. Magam is megtanulom, hogy az élesztő felfőzve tönkremegy. Langyos tejbe morzsolgatva, langymelegben tud csak (fel)futni. „A hozzáadott pici kristálycukor és/vagy csipetnyi rászórt liszt lesz a tréner, az ösztönzi még jobb futásra.”

Nagy Réka megszólítja az egyént is, aki gyakran csak legyint, ugyan már, mit ér ő egymagában! Ám az étkezés igenis az a terület, fejtegeti a szerző, ahol az egyes ember is tehet a Földért. Minden erőfeszítés összeadódik, a sok kicsi sokra megy – reményt önt belénk, megemlítve azt a hírt is, ami szerint nemrégiben előfordult, hogy egyes helyeken csökkent az ételhulladék mennyisége. A bolygóbarát életmód elérésének kulcsa a részletekben rejlik. Fontosak az arányok. Az is, hogyan jön létre az alapanyag, hogy a termesztés során miként bánnak a termőfölddel, az állatokkal.

A bolygómentés hétköznapian szólva: józan spórolás. Az egyik legfőbb szabály: annyi élelmiszer kerüljön a konyhába, amennyi záros időn belül el is fogy – megeszi a család, nem romlik ránk. Mert az csak pazarlás. Ezt sokféle okos megoldás szolgálhatja, ezek egyike, hogy például a zöldségekről levágott héjból, a leesett végekből alaplé készülhet. Víz helyett ilyennel lehet felönteni például a krémleveseket is. De reteklevélből készülhet pesztó is a főtt tésztára. A haszon többszörös: változatosak az íz-élmények, közben kevesebb a konyhai zöldhulladék, s végül a bolygó terhelése is kisebb lesz.

• Olvass bele!

Sorra veszi a kisokos a különféle étkezési irányzatokat, fogyasztási trendeket. Kiemelem a vegánok példáját: „A vegánság elsősorban etikai, világnézeti kérdés. Hívei nem akarják kihasználni az állatokat, ezért semmilyen állati eredetűt nem esznek. Mézet, tojást se, és nem hordanak gyapjút.” (Arról nem olvasni a szövegben, milyen sors vár a gyapjú plédre, ha vegán családba került.) Kevesen ismerik a locavore fogalmát. (Az angol kifejezés a carnivore [húsevő] és társai mintájára született: local+vore [≈ helyit evő].) Az ilyen elvet követők a lakhelyükhöz közeli forrásból szerzik be az élelmi alapanyagokat. A környezeti előny mellett ennek az is pozitív hatása, hogy így a helyi termelőket támogatják. A klimatáriánus a lehető legkevésbé akarja terhelni a környezetet – helyi, szezonális és főként növényi alapú ételeket fogyaszt, vagyis az átlagnál jóval kevesebb húst.

A kézi enciklopédiaként is használható szakácskönyv a termékeken található címkék, emblémák magyarázatával is szolgál – a Fairtrade arra utal, hogy adott áru fair (korrekt) módon készült (például nem gyerekmunkával), és betartották a környezetvédelmi előírásokat is. Ha olvasóink nem tudták volna, létezik EU organic logó is. Ez azt jelzi, hogy előállításakor minimalizálták a környezetre gyakorolt káros hatásokat. A Rainforest Alliance neve elárulja, hogy védik az esőerdőket, óvják a biodiverzitást. A non GMO bizonyára sokaknak ismerős – az ilyen jelet viselő termék nem tartalmaz génmódosított összetevőket. Az MSC pedig azt jelenti, hogy a hal és társai fenntartható halászatból származnak – vagyis a tenger élővilága nem pusztul el a túlhalászás miatt.

A konyhai tárgyak, mérőeszközök bemutatásakor is főleg a gyerekekre gondolt Nagy Réka. Rajtuk kívül a szülőknek is tanulságos lehet megismerni más kultúrák étkezési szabályait. Az egyik ilyen, hogy hagyjuk abba az evést, még mielőtt dugig lennénk. Japánban az étkező igyekszik csak négyötödig tölteni a gyomrát. (Vajon képalkotó eszköz nélkül ezt miként képes megállapítani magáról?) A szerző nem említette egyes természeti népek szokását, hogy a tele szájból kiengedett böfögéssel dicsérik a vendéglátó főztjét – bár talán nem szemérmességből, hanem éppen a minden kópéságra és utánzásra mindig kész gyerek olvasók miatt…

Mindenesetre ennél fontosabb annak felidézése, mennyi kárt okoz az, hogy az olajpálma húsából olcsó zsiradék nyerhető. Ezt keverik ugyanis sokféle élelmiszerbe, mivel előállítása nagyon olcsó, és a ropogós élelem még ropogósabb lesz tőle. Igen ám, viszont sok esőerdő helyét olajpálma ültetvények foglalják el, ezáltal sok állatot megfosztanak élőhelyétől. „Minden órában 300 futballpálya méretű esőerdőt pusztítanak ki – ezzel a tempóval, 2032-re Indonézia esőerdőinek 98%-a elvész.”

Főzésről szólva Nagy Réka – a Bolygó védelme mellett – kiemelten foglalkozik a gyerekek biztonságával is. A konyha veszélyes üzem. A legtöbb gyermekbaleset főként a háztartásokban történik, gyakran forrázás következménye, és szinte mindig a felnőtt figyelmetlensége, óvatlansága miatt következik be. Nevelési cél: „a gyerek tanulja meg az alaptechnikát, hogy megbízhatóan, egyedül is boldoguljon a konyhában is.”

Szívesen megosztanám az olvasóval a szakácskönyvben talált kedvenceimet – de nem teszem. Mert ugye ízlések és pofonok… Javaslom, inkább ki-ki keresse meg az egyéni érdeklődésének megfelelő receptet – s ne bátortalanodjon el, ha kicsit nehezen fog menni. A kínálatok ugyanis nincsenek betűrendbe szedve. Azt sem kritizálom, csak megemlítem, hogy a konyhai főző eszközök között nem szerepel a fazék. Miért említi nagy lábasként a bemutatás? S utalok a szerző egyik kedvenc fordulatára, több mindent így jellemez: „egyszerű, mint a vonatfütty”. Ami nem baj, mert ettől még személyesebb, még inkább szerethető lesz ez a könyv. Az meg kifejezetten követendő példa, hogy náluk reggel (is) együtt eszik a család. És étkezés közben náluk nem szól a tévé, a rádió, s mindenki félreteszi a telefonját. De hogy mégis megengedjek egy apró negatív megjegyzést. Szerző gyakori fordulata a nem igazán. „Ha kidobjuk a kaját, akkor pocsékba megy, és az nem igazán szép dolog” – szívesebben olvasnám azt, hogy ez egyáltalán nem szép dolog. Magam is kampányolnék amellett, hogy ételt ne kelljen kidobnunk, mindenképpen próbáljuk meg elkerülni.

Olvasóink figyelmébe ajánlom a könyv kulcsszavait: felmelegedés, élelmiszer-/csomagolóanyag-hulladék, éghajlatváltozás, szezonális termék, bolygó-/klímabarát életmód, környezettudatosság, helyi élelmiszer, komposztáló, kommunális kuka, szerves hulladék, humusz, szelektív gyűjtés, ökologikus gazdaság, ökológiai lábnyom, környezeti terhelés, zöldre mosás, klímasemlegesség. Érdemes megjegyezni az összegyűjtött fogalmakat, és megfogadni a tanácsokat. Az internetes kutatásra alapozó, több portál tanulságait is megosztó hasznos szakácskönyv nevel, oktat, tájékoztat, miközben főzni tanít. S mindezt úgy, hogy eközben olvasóját környezettudatossá próbálja formálni. Mi ez, ha nem mágia?

Végezetül pedig hadd idézzem a fülszövegben is található összegzést: „a konyhai garázdálkodáshoz szükség van némi bátorságra és kísérletező kedvre. De ha pici szikrát érzel magadban, főzz. Mert főzni jó, főzni menő” – és átvéve a szerző szavait, én is így búcsúzom: „A zöldségek ereje legyen veled!”

Nagy Réka: Bolygómentő szakácskönyv
– konyhai mágusoknak
Gingko Kiadó, Budapest, 2024
160 oldal, teljes bolti ár 4790 Ft,
online ár a kiadónál 4311 Ft
ISBN 978 615 632 6430

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A konyha az otthonunk bűvös, varázslatokkal teli területe, és olyan sokféle lehet, ahányan csak vagyunk. Minden pörcög, pöszög, szuszog, sistereg, akár egy valódi boszorkánytanyán. Van, aki a tökéletességet szereti, van, akit a kreatív alkotás öröme vonz. Létrehozni valami újat furcsa hozzávalókból, aztán addig gyurmázni, formázni, amíg finom étel nem lesz belőle. És olyan is akad, aki egyszerűen csak szeretne másoknak örömet szerezni. A főzés tényleg az a terület, ahol szinte bárki megtalálhatja a saját útját.
A konyhai garázdálkodáshoz kétségtelenül szükség van némi bátorságra és kísérletező kedvre. De ha egy picike szikrát is érzel magadban: főzz! Mert főzni jó! Főzni menő! Légy a konyha bolygómentő mágusa!