Adventi válaszok naptára | Bajzáth Mária: Karácsony- és újévváró történetek – december minden napjára

● K A R Á C S O N Y I
A J Á N D É K N A K
A J Á N L J U K ●

H. Móra Éva |

Se szeri, se száma a különféle karácsonyváró kiadványoknak, adventi naptáraknak. (Horribile dictu: egyes kozmetikai márkák így nevezik a borsos árú, december minden egyes napjára más-más szépségipari terméket ajánló összeállításukat is…) Már az is üdítő különbség, hogy a manapság divatos, csokikkal, apró ajándékokkal megtöltött naptárféleségek helyett könyvek is születnek, amelyek lelki töltődéssel segítik a várakozást, készítenek az ünnepre; visszaadják a szavak rangját. Bajzáth Mária új könyve ezek sorába tartozik. De miben más, mi újat kínál ez a kötet?

Először is: kérdésekre válaszol. Na, nem afféle káté formájában, hanem mesékkel, történetekkel. Mint az előszóból megtudjuk, fiai hajdani kérdései inspirálták, hogy utánanézzen dolgoknak, gyűjtse a válaszokat. Mert ha meggondoljuk, rengeteg kérdés megfogalmazódik a karácsonyi ünnepkör kapcsán. Teli van ez az időszak jelképekkel, s csodás módon ezek a jelképek – igaz, el-eltérő szerepben – jelen vannak szerte a világban. Így aztán a világ legkülönbözőbb pontjain születtek azok a mesék, legendák, történetek, amelyeket Bajzáth most újramesél nekünk. Ő használja ezt a kifejezést, ugyanis a történetmesélés élő, változó-alakuló műfaj: olykor töredékekből, különböző legendákból gyúrja-kerekíti egésszé a történetet, ami aztán az alkalmak során tovább formálódik.

A meséket mindig „ismeretterjesztés” előzi meg: röviden, fél-egyoldalnyi szövegben rávilágít az adott jelkép eredetére, amiről a történet szólni fog. Rengeteg újdonságot megtudunk ezekből mi, felnőttek is. Eszembe nem jutott volna azon gondolkozni például, hogy vajon mikor és kik építhették az első hóembert. Azon meg végképp elcsodálkoztam, amikor megtudtam, hogy még hóemberkutatók is léteznek! A hagyományos diótörőbabákat pedig újabban már hírességekről is megformázzák, létezik Abraham Lincoln- és Michael Jackson-diótörő is. Arról se hallottam még, hogy egyes helyeken – Német- és Lengyelországban, Ukrajnában – pókhálóval is díszítik a karácsonyfát, mivel az szerencsét hoz. Ezt az információt is csodaszép mese teszi teljessé.

Igen, nem szóltam még a legfontosabbról: a tudnivalók, érdekességek puszta adatok csupán, ennek a könyvnek viszont legfőbb értéke a szellemisége. Maga a tény, hogy magyar, német, francia, angol, olasz, szláv, skandináv, amerikai, osztrák, andalúziai, újgörög és ki tudja, még hány nép mitológiája, világképe, hiedelmei töltik meg a lapokat – nem csupán szélesíti a látókört, hanem elfogadásra is nevel. Sokszínű a világ, sokféle gondolkodás létezik.

Nagyon rokonszenves a Bevezetőben leírt gondolat a kötet ismeretterjesztő szövegeiről: „Ezeket akkor érdemes megosztani a gyerekekkel, ha ezzel már nem varázstalanítjuk az ünnepvárást, nem fosztjuk meg őket attól, amiben-akiben hisznek.” És nem úgy folytatja, hogy majd „amikor rájönnek a turpisságra”, hanem így: „…amikor meséken és cselekedeteinken keresztül már megtanítottuk nekik, hogy a karácsony csodája általunk, tőlünk, belőlünk is születik.” Még egyszer kiemelem a meséken és cselekedeteinken keresztül kifejezést. Ha utánagondolunk, a pedagógia lényege néhány szóban! Hiszen elsősorban példával nevelünk, a szavakat pedig nem papolásra, hanem áttételes gondolkodásra serkentő mesélésre kellene használnunk…

• Olvass bele az oldal alján!

Irodalmi idézetek, olykor filozofikus mélységű megfogalmazások késztetnek további elmélkedésre. A jégcsapokról így ír: „Egyes magyarázatok szerint a jégcsap, mint folyékony víz szobor alakban a megfagyott pillanat, a különleges idő jelképe is.” Az ehhez tartozó mese ugyanis a fa örömkönnyeiről szól, amikor megtudta, hogy ágaival a fázó Kisjézust melegítette fel. A könnyek aztán megfagytak, így váltak jégcsappá. Szintén filozofikus a magyalhoz fűzött magyarázat: „Skandináv nyelvekben a magyal szó jelentése: Krisztus tövise […] Szokás az adventi koszorút is magyalágakból fonni, emlékezve az élet-halál körforgására, a karácsony és a húsvét, a Jézus születése és keresztre feszítése közötti kapcsolatra.”

Kiemelném a hóember és hóasszony történetét. A szerelmesek nem lehetnek egymáséi, de hóolvadáskor a kettejük erecskéje egyesül, és együtt csorognak tovább. Mint a Kádár Kata két kápolnavirága… Így érezhette az illusztrátor Endrődi Kata is, mert valami hasonló motívummal zárja ezt a történetet.

Minden témához egy-egy feladat, ajánlás is kapcsolódik. Látszólag végtelenül egyszerűek, de ami nekünk magától értetődő, lehet, hogy a gyerekeknek eszébe se jut… „Hogyan tehetünk jót másokkal? […] Kérdezd meg a családtagjaidat, barátaidat, mi jót tehetnél értük!” S az egyik kedvencem: „Fessetek szavakkal Betlehemet!” Bizony! Rajzos feladatot sokat kapnak a gyerekek, de ugyanilyen fontos a belső képteremtés, amit a szavak hívnak elő. S az iménti jótéteményes felszólításra visszatérve: örömmel tapasztaltam, hogy a válogatásba hangsúlyosan került az advent fontos üzenete: ne csak kapni, elfogadni tudjunk, hanem adni is. Arra is megtanít, hogy nemcsak anyagi dolgokkal, de gesztusokkal, odafigyeléssel is tehetünk jót. Egészen elragadó az a lábnyom-metafora, amelyet a Vencel király karácsonyi útjában találunk: a királyt elkíséri adományozó útjára az apródja is, azonban a nagy hidegben fázik a lába, nem tud továbbmenni. A király felajánlja, lépjen a lábnyomába, akkor talán nem fagy meg a lába. S valóban: a lábnyomok mintha meleget sugároznának! Ugye érezzük a jelképes jelentést? Kövessük a jótevőt, haladjunk a lába nyomában…

Így tanítanak a mesék, így tanít minket Bajzáth Mária. Értékes könyv.

Bajzáth Mária: Karácsony- és újévváró történetek – december minden napjára
Lampion Könyvek, Budapest, 2024
Népmesekincstár Plusz
160 oldal, teljes bolti ár 5490 Ft
online ár a kiadónál 4491 Ft
ISBN 978 963 614 4050

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A karácsonyhoz kapcsolódó jelképek összekötik a földrészeket, a régi korok és a ma embereit, az ünnepet és az ünneplőket. A karácsonyi dobozban szinte a világon mindenhol található angyalhaj, gyertya, csillag, de van, ahol diótörőt vagy cukorbotot is rejt a ládika. Az újévhez szintén majdnem ugyanazok a tárgyak és szokások kapcsolódnak mindenütt.
De miért épp ezek? Miért az ezüst fenyőtoboz vagy a jégcsap, miért az alma? Hogyhogy füzér kerül a karácsonyfára? És újévkor miért hoz szerencsét a kéményseprő vagy a patkó?
Sokszor tudakolják ezt a mindenre kíváncsi gyerekek és felnőttek, Bajzáth Mária pedig hosszú éveken át gyűjtötte össze hozzá a válaszokat a népmesekincstárból és az emberiség kultúrtörténetéből. Most pedig egy csodaszép, ünnepi kötetbe rendezte össze.
A sorozatban szereplő könyvekhez hasonlóan, bal oldalon kultúrtörténeti tények és játékos feladatok szerepelnek, míg jobb oldalon mesék, legendák, történetek állnak. Az adventi időszak kihagyhatatlan dallamai, mondókái, receptjei és ajándékötletek teszik teljessé a gyűjteményt.
A könyv, Endrődi Kata mesésen gazdag iniciáléival egyszerre lesz mesenaptár december minden egyes napjára, és élményajándék: minőségi idő és játék a családoknak, óvodai csoportoknak, iskolai osztályoknak, a meseszerető közösségeknek.
Mert az ünnepek attól élnek, ha élővé tesszük őket, ha mesÉLJÜK őket.