Életben kell maradni ǀ Péterfy-Novák Éva–Péterfy Gergely: Élni és enni Umbriában

● K A R Á C S O N Y I
A J Á N D É K N A K
A J Á N L J U K ●

D. Magyari Imre |

Régen tetszett már ennyire könyv, mint ez a nagy alakú, gyönyörű, a sok színes fénykép (fotók a szerzőkön kívül: Ekler Artúr, Péterfy Emma és a KOMOgroup) miatt albumnak is mondható, pompás kiadvány, amit lelkesen ajánlok mindenkinek.

Mindenkinek? Ez a könyv igazából a szellem valódi embereinek szánt ínyenc csemege. E szűkebb csoport tagjai számára viszont valóban különleges élvezet olvasgatni, lapozgatni. Nincsenek azért olyan nagyon kevesen, bár széles néptömegeket sem vizionálnék. Azokra gondolok például, akiknek meghatározó élményük Szerb Antal Utas és holdvilág című regénye. Vagy az lehet. Mert Umbria: Szerb Antal tája. Nem véletlen említettem épp őt és Péterfy Gergely sem véletlenül idézi: „…kamaszkoromban én is, mint akkoriban Budán majdnem mindenki, az Utason nőttem fel, meg Kerényi Károlyon és (ez már kicsit később volt) Hamvas Bélán és Várkonyi Nándoron, és nagyjából mindent elolvastam, ami Magyarországon hozzáférhető volt Olaszországgal kapcsolatban.” Ez persze igazából nem volt annyira jellemző a budai kamaszokra (magam is voltam), sem akkor, sem most, ám ha Péterfy így emlékszik, emlékezzen így. Könnyű annak, akinek az édesanyja egészen kiváló magyartanár és Jékely Adrienn a lánykori neve, a nagyapja pedig Jékely Zoltán, aki „a harmincas években élt ösztöndíjasként Rómában, és (a jó tíz évvel idősebb, DMI) Szerb Antal pártfogoltjaként és barátjaként maga is belemerült abba a mágiába és Olaszország-rajongásba, amelyből az Utas és holdvilág keletkezett…”

Azon gondolkodom, talán mégis mindenkinek ajánlanám ezt az albumot, még ha ez naivitás is. Egyrészt az oktatás- és kultúrpolitika vetése kezd, sajnos, látványosan beérni, ráadásul az utóbbi a míves giccset (Semmelweis) nyomatja és még egy sajnos: a teljesen mívtelent is (Most vagy soha! – innen üzenném, hogy soha!), másrészt épp Szerb jelenti ki Magyar irodalomtörténetében Petőfi kapcsán: „…a népköltő végeredményben mégsem a nép számára írt. (…) nagy általában a nép nem olvas verseket, más dolga van, akkor és most és mindörökre. A vers az úri osztály luxusa.” Ám ha az úri osztály kifejezést behelyettesítjük a szellemi elittel, tán kevésbé riasztó a megállapítás.

Már a tizenhetedik oldalon ott egy keretes Szerb Antal-idézet, később pedig, szép gesztusként, Péterfy Gergely teljes terjedelmében szerepelteti Jékely Találkozások, magasabb szinten című hosszabb novelláját. És nem szégyelli bevallani, hogy remegni kezdett a lába, amikor először sétálva Todiban megpillantotta egy tér nevét: Foro Ulpio Traiano. „És mellette, az ablak alatt, a contrada, a városrész zászlója, rajta a felirat: Borgo Ulpiano – azaz Ulpiusváros.” (Az Ulpiusok egyébként Hispaniából származnak, a római császárkorban jutnak jelentős szerepekhez, az egyikük még császár is lett 98-ban, diadaloszlopa Rómában látható a Forum Traianin.)

Péterfy Gergely Olaszországban, Umbriában van otthon. És szerencsére a számára legkedvesebbek is otthonra leltek itt.

Talán azoknak ajánlanám elsősorban ezt a csodás könyvet, akik ismerik az említett térdremegést. Nem sokszor érezni. Engem például akkor fogott el, amikor Ithaka földjére léptem… Aprócska görög sziget, de mégis…

A könyv közelebbről három település – Todi, Assisi és Foligno – bemutatása. Todi az a hely, ahol Péterfyék négy éve letelepedtek. Azt sem hallgatják el, milyen okokból mentek el, túl az Olaszország iránti vonzalmon. „Az egyik ok – írja Péterfy – politikai: Magyarországon a propaganda megmérgezte az emberek lelkét, a kultúrharc szétverte a kulturális életet, felszámolta az intézményeket, egymás ellen uszította honfitársainkat. … Úgy éreztük, ebben nem lehet, nem szabad részt vennünk, nem válhatunk a harag részévé.”

Péterfy Gergely, aki már egyetemi évei előtt elkezdett latinul, sőt ógörögül tanulni, rengeteget tud erről a tájról és lakóiról. Mesél az őslakosokról, az umberekről, az etruszkokról, Szerb Antal nyomán ő is megállapítja, hogy itt „minden település város”, lakói városi életet élnek, könyvtárba, sőt színházba járnak (az egyik fotón Nagy Ervin ül a világ igazoltan legkisebb színházának egy páholyban), vendéglőkben vacsoráznak. Todi „különleges, magányos, pontosabban inkább exkluzív, gőgös, elegáns és titokzatos.” Megpróbálja visszafogni magát és higgadt idegenvezetőként ismertetni a látnivalókat, például a Bramante tervezte Vigasztalás Templomát vagy a Szent Fortunatus székesegyházat, de egy író – egy nagy író – nem tudja mindig visszafogni magát, aminek emlékezetes sorokat köszönhetünk, például a visszaemlékezést a Vignolában kitört tűzvészre, amit kamaszként látott 1982-ben a fekete-fehér tévé képernyőjén, még arra is emlékszik, hogy a „mézsárga” kanapéról. És most itt áll a reneszánsz palota előtt!

Szó esik a ferences költő Jacopone da Todiról, a kortárs szobrász Beverly Pepperről, Assisi Szent Ferencről, Szent Kláráról, Szent Ritáról, a szabad lelkű Anita Garibaldiról és követőjéről, Colomba Antoniettiről, sőt a folignói Francesca Testaseccáról, a 2010-es Miss Italiáról, de az első itáliai nyomdáról is, ahol az Isteni Színjáték első kiadása megjelent.

• Olvass/Lapozz bele!

Péterfy-Novák Éva oldottabb szövegei az „Ewig-Weibliché”-t, az „Örök Asszonyi”-t (Kálnoky László; ez a Faust második része) képviselik, akkor is, ha írójuk épp játékosan kötözködő-cikiző, ironikus vagy szarkasztikus. Amúgy lírai alkat. „Nem tudott betelni Todival – írja Éva Gergőről. – Időnként elkaptam, hogy csak úgy magában mosolyog, sőt kuncog, olykor kacag. … Ilyenkor nem szóltam, csak néztem a férfit, akit azokban a pillanatokban jobban szerettem, mint bármikor.” Ez a könyv két ember nem is olyan könnyen megtalált boldogságának a szemérmes dokumentuma is.

Gondolom, Éva gereblyézte össze az ételrecepteket is. Egy ilyen albumban legyen ott a klasszikus umbriai strangozzi* vargányával és vongole kagylóval, a millefoglie* és az assisi rocciata*, nemkülönben néhány étterem, trattoria, kávéház. Nyugodjunk meg, ott vannak.

Nagyon bízom abban, hogy lesz folytatás. Hisz a közelben van Trevi, Perugia, Gubbio (ahol az Utas és holdvilágban Mihály meglátogatja Ervint a hegy tetejére épült kolostorban). Tulajdonképp San Marino sincs rettentő messze, kétszáz kilométer, ahol Szerb Antal egy másik, 1936-ban a Nyugatban megjelent műve szerint felment a harmadik toronyhoz és öntudatosan megállapította, hogy az az övé. „A Harmadik Torony az enyém. Olaszország az enyém, nem Mussolinié.” Aztán történt, ami történt. Szoktam azon gondolkodni, kié is akkor végül Olaszország. És kié Magyarország?

Persze, próbálkozunk. „Életben kell maradni.” A mondat természetesen az Utas és holdvilág végéről való…

Péterfy-Novák Éva és Péterfy Gergely, akik többnapos túrákat is szerveznek magyar turistáknak (myumbria.tours), mindenesetre még 2020-ban létrehozták az Umbriai Magyar Köztársaság elnevezésű művészeti-politikai projektet. „Lényege, hogy egy olyan szellemi Magyarországot építünk, amely szabad és demokratikus, ahol szabad a művészet, és szabad az ember.”

Ezennel kérem honosításomat.
– – – –
*strangozzi: a spaghettinél kicsit vastagabb, hosszú „cipőfűző”
millefoglie: a magyar házi krémesre emlékeztető sütemény
rocciata: vékonyra nyújtott könnyű tészta, amit aszalt gyümölcsökkel, mandulával, fenyőmandulával, dióval hintenek meg, meglocsolják némi édes borral, majd rétes módjára feltekerik, tepsibe teszik és megsütik

Péterfy-Novák Éva–Péterfy Gergely:
Élni és enni Umbriában.
Todi, Assisi, Foligno 
Felhő Café Könyvek Kiadó, Budapest, 2024
Fotók: a szerzők, Ekler Artúr, Péterfy Emma, KOMOgroup
Tördelés: Hollós János
208 oldal, teljes bolti ár 9990 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 8990 Ft
ISBN 978 615 660 5092

******

A könyv kiadói fülszövege

Umbria a magyar olvasó számára Olaszország legismertebb, legotthonosabb régiója, hiszen az Utas és holdvilág legszebb fejezetei játszódnak itt. De milyen ma Umbriában élni? Melyek a jellegzetes umbriai ételek, milyenek a borok, az emberek, az utcák, milyen a városok hangulata? És egyáltalán, miért élünk mi ott és milyen tapasztalatokat szereztünk az elmúlt négy évben, mióta Todiba költöztünk?
Ezt mind megtudhatja ebből a könyvből az olvasó, sőt a saját szemével meg is láthatja, hiszen legkedvesebb fotóinkat (és barátaink legkedvesebb fényképeit) gyűjtöttük össze benne. Ez a könyv, amelyben három umbriai város, Todi, Assisi és Foligno szerepel, egyszerre útirajz, írói napló, történelmi kalandozás, gasztronómiai esettanulmány, szakácskönyv és útikönyv: írói és élet-élvezői tapasztalataink az umbriai dolce vitáról. De van benne néhány irodalomtörténeti jelentőségű felfedezés az Utas és holdvilág hátteréről és végre lehull a lepel arról is, hogy tulajdonképpen mi is az az Umbriai Magyar Köztársaság… – Péterfy-Novák Éva, Péterfy Gergely myumbria.tours  felhocafe.hu