„Ez egy beteg állat!” | Jo Nesbø: Vérségi kötelék

Posted on 2024.11.19. Szerző:

0


Ládonyi János |

Az elmúlt bő egy hét során többször hagyta el a számat a címben idézett felkiáltás, és még többször mormoltam magamban, csak úgy. Nem szegődtem el állatorvosi rendelőbe, se menhelyre. Egyszerűen csak annyira magával ragadott a könyv, amit olvastam. Vagyis Jo Nesbøvel összefüggésben ismételtem a nem éppen barátságos mondatot.

De a hangsúly azért változott. Hol hitetlenkedést, gyakran álmélkodást, egyszer-egyszer a történetbe épített, pofátlanul zseniális csavar felett érzett elismerést fejeztem ki. És ami a legfőbb: a nagyrabecsülésemet.

Vérségi kötelék – ez Nesbø friss könyvének címe (Sulyok Viktória minden elismerést megérdemlő fordításában). Klasszikus ajánlókat olvashatsz más portálokon is, ezért inkább a szubjektív benyomásaimról beszélnék, hátha az is meghozza a kedved. Nemrég hazánkban is járt az író, itt említette egy interjú során, hogy sem a lánya, sem az édesanyja nem olvassák a szerzeményeit. Valahol megértem, bár nagyon nagy kár. De talán szeretnék elkerülni, hogy a lapokon keresztül belepillantsanak ilyen közeli szerettük lelki zugaiba és mélységeibe. Hát én nem vagyok ennyire kényes.

Érdekfeszítő, magával ragadó, komplex – valamennyi méltató jelző helyénvaló itt. Azért mégsem sétálok el a könyv egyetlen gyenge pontja mellett sem: túl hamar ér véget. A történet olyannyira kerek, hogy még szinte a teliholdat is lepipálja, de hamar a végére érünk. Élményügyi hiányérzetet hagy maga után.

Krimi – így szokták kategorizálni. Ki érti, miért él a görcs, hogy minden művet egy műfaji dobozba kell préselni, különben alvás helyett nyugtalanul hánykolódunk egész éjjel, hogy hajnalra kiugorjon a Föld a forgástengelyéből. Mi van akkor, ha a Vérségi köteléket nem akarnánk ide meg oda szuszakolni?

Szórakoztató, de ehhez elképesztő mélység párosul. Le merem írni: annyit tanít az emberről magáról, amennyit két tucat önismereti könyv együttvéve sem. Megmozgat, elgondolkodtat, felismertet. Az már csak örvendetes ráadás, hogy a történetszövés, a karakterépítés, a cselekményvezetés egyaránt megérdemli a szuperlatívuszokat. (Bár Nesbø esetében ez mindig garantált.)

Mint említettem, többször is kifakadtam: Ez egy beteg állat! Viszont ha a Föld több ilyen prémium kategóriás óriást hordana a hátán, bizony, még jobb hely lenne. Amúgy a szerző nem csak krimiíróként ismert. A Doktor Proktor-féle gyermekkönyv-sorozat is említést érdemel. (A róluk szóló írásaink megtalálhatók itt és itt – A szerk.). Ha van gyereked, olvasd el – magadnak, nem neki. Legalábbis amíg kicsi.

A szerző minden, magyar nyelven megjelent művét olvastam. Norvég (nem) tudásom miatt eredetiben sajnos nem megy, egy viszont biztos: már eddig is igen magasra tette a lécet. Senki, én se hittem volna, hogy a minőség fokozható. Ez a könyv a bizonyság rá, hogy igen.

Jo Nesbo (Fotó: Stian Broch)

Jo Nesbø: Vérségi kötelék
Animus Kiadó, Budapest, 2024
Skandináv krimik sorozat
Fordította: Sulyok Viktória
368 oldal, teljes bolti ár 5690 Ft,
online ár a kiadónál 4552 Ft,
e-könyv változat a kiadónál 3090 Ft
ISBN 978 963 452 3895 (papír)
ISBN 978 963 614 5590 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Carl és Roy Opgard sikeres emberek, olyan sikeresek, amennyire az egy Oshoz hasonló hegyi faluban csak lehetséges. Carl a saját wellnesshotelét igazgatja, Roy pedig a benzinkutat vezeti, és építeni szeretne egy vidámparkot, amihez hullámvasút is tartozik. Csakhogy a környéken régóta tervezett nagyszabású útépítés – amelynek következtében megszűnne Osban a jövedelmező átmenő forgalom – egyre fenyegetőbb közelségbe kerül, és a fivéreknek tenniük kell valamit, még ha ehhez be is kell piszkolniuk a kezüket. Szerencsére az ilyesmiben akad tapasztalatuk.
Mindeközben Kurt Olsen körzeti megbízott előtt megcsillan annak reménye, hogy végre-valahára be tudja bizonyítani, hogy jó néhány, évekkel korábban elkövetett emberölés az Opgard testvérek lelkén szárad. Csakhogy hamarosan kiderül, hogy a gyilkosságok sora nem szakadt meg a múltban. Hiszen a bűn útjára lépni olyan, mint hullámvasúton ülni: ha egyszer elindult, már nem lehet leszállni.
A birodalom című kötet folytatása nagyszabású, sodró lendületű regény a hűségről, családi összetartásról, szerelemről és arról, mire képes az ember azért, hogy ne veszítse el mindazt, amiért egész életében harcolt.