Lehetne bakancslistás | Ro Corradin: Szicíliai étterem

Tóth Zsuzsanna |

Mindannyian szeretjük a sikert. Jó esetben a másét is. Hát még a sikertörténeteket! Erősítenek minket, reménységgel és vágyakozással töltik el a lelkünket. Még a mesékre is mondhatjuk, hogy sikertörténetek. Meg a love storyk. És a happy endingek (vég nélkül…).

Ro Corradin könyve, a Szicíliai étterem szinte az összes felsorolt hozzávalót magában foglalja. Az alcím is hangulatba ringató: Tenger, szerelem és más finomságok. Ha valaki ennyiből nem jött volna rá, igazi nyári olvasmány fordult meg a kezemben (és figyelem!: az idei nyár sem lesz rövid). Ezt a könyvet legjobb nyugágyban, árnyékban, tengerparton, hűs koktél társaságában olvasgatni. Az utóbbi abban is segít, hogy a könyvben részletezett recepteket – illetve a fejben már elkészítés alatt lévő ételeket – le tudjuk öblíteni. (Megkóstolnám én is mindegyiket, olvasás közben igazán nagyokat nyeltem.)

Miből áll össze a történet, amelyet a fejezeteken belül – kicsit faramuci módon – naplóbejegyzések láncaként is lehet értelmezni. Legalábbis egy pontig. Nem fogják elhinni, az alapképlet: adott egy nő, és naná, megjelenik a férfi is. A nő a legjobb érett korban van, abszolút aktív (egy kicsit túlmozgásosan is), újságíróként, íróként keresi a kenyerét, továbbá remekül főz, röpköd a világban, és összességében egész jól viseli a szingli létet. A pasi – nem mellesleg cirka húsz évvel fiatalabb nála – kicsit magának való séf-étteremtulajdonos; az életét kitölti a saját kreativitása, az ételek, a természet és Szicília szeretete. Az utóbbi helyszínként nagyon is lényeges. Ami a könyvben igazán tetszett: amit és ahogyan írnak benne a szigetről.

A mese nem lenne mese, ha nem szeretnének egymásba – minden különbözőségük ellenére. De vajon működhet-e két ennyire eltérő habitusú, bár azonos dolgok iránt is érdeklődő ember kapcsolata? Ráadásul markáns korkülönbséggel. A 21. században persze már egyáltalán nem annyira tűnik korosnak egy ötvenéves nő, akinek van kedve, pénze és ideje, hogy karbantart(as)sa a testét. (A genetika áldásos hozzájárulásáról most ne beszéljünk.) Vagyis: miért ne működhetne. Működik is. Jó darabig velük együtt örülhetünk a szerelmüknek és a közös sikereknek. De. Mert mindig van (legalább egy) de…

• Olvass bele!

Az írónő (Ro = Roberta), akinek szövegét Todero Anna könnyed fordításában olvassuk, azt írja, hogy önéletrajzi elemeket is felhasznált a történet alkotása során. Azt hiszem, épp ezzel van problémám. Mert szeretjük ugyan a sikertörténeteket, de ez a történet valahogyan túl simára sikeredett. Nem is azért, mert ténylegesen az. Hanem mert az önmagával meglehetősen jóban lévő Arianna (≈ az írónő) és az étterem-tulajdonos Nisso történetmesélési stílusa nem különbözik. Ráadásul – mondhatjuk, éppen a közös élet miatt – egy idő után az elbeszélés (a naplófolyam) is mintha „közössé” válna. De ez az egyféle ízű stílus nem segít hozzá, hogy a két embert jobban megismerjük. Mélyre pedig Corradin semmiképpen nem megy. A problémákon könnyedén siklik át, és mindent belep valami tetszetős hollywoodi cukormáz.

Pedig a történet, a mese szövése is érdekes, a leírások kulturáltak, a felvillanó és a sztenderd helyszínek lenyűgözőek. Csak éppen sok. Túl sok, túlságosan áradó volt, ami történt, a főszereplők energiahasználata pedig még olvasva is kimerített. Nem szeretnék igazságtalan lenni, és magam sem értem, mit vártam, hiszen a vonzó grafikájú borító, a lapok élein is futó játékos dekor (Földi Andrea munkája) mind azt sugallják, hogy könnyed, nyári olvasmányról van szó.

Miért vártam gazdagabb figura-formálást, összetettebb ábrázolást? Talán éppen mert a két ember viszonya önmagában is különös. Talán azt vártam, hogy igazolnak valamiféle tételt, vagy éppen ellentmondanak minden törvényszerűségnek. De csak egy eléggé kiszámítható sikertörténetet kaptam. Amit persze lehet nagyon szeretni, és én magam is érdekfeszítőnek találtam – vagyis gyorsan elolvastam.

Szóval, kérem, kóstolgassák Corradin nyomokban önéletrajzi elemeket tartalmazó sztoriját. És nem csupán a kulináris élvezetek miatt. Igazán csalogató az egész, és benne a sok információ Szicíliáról. Amúgy oda tényleg el kellene menni egyszer, mert ott, úgy tűnik, bármi megtörténhet. Fel lehet írni a bakancslistára.

Ro Corradin: Szicíliai étterem
Fordította: Todero Anna
Athenaeum Kiadó, Budapest, 2024
352 oldal, teljes bolti ár 5499 Ft,
online ár a lira.hu-n 4399 Ft,
e-könyv változat 3799 Ft
ISBN 978 963 543 4329 (papír)
ISBN 978 963 543 4633 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A szicíliai nyár sokat ígér, csak nem Ariannának, aki egyfolytában dolgozik. Közben a sziget kínálta finomságokkal, granitával, fagylalttal, cannolóval és különféle halételekkel vigasztalódik, abban az étteremben, ahol naphosszat a laptopja előtt ücsörög. Időnként szórakozottan rápillant Nissóra, a jóképű, ám kissé arrogáns séfre, aki a fiatal Antonio Banderasra emlékezteti.
A férfi mindig is Szicíliában élt, a nő igazi világpolgár. A férfi harmincéves, a nő ötven. Egyikük sem vágyik a szerelemre, idejük sincs rá. Mindkettőjüknek megvan a maga álma. Nem ugyanaz, de nem is annyira más.
A sors mit sem törődik kezdeti vonakodásukkal, és addig szövi a szálakat, míg végül szorosan összefonja őket.
A meglepően végződő szerelmi történet minden olvasót nevetésre, sírásra, gondolkodásra, ábrándozásra, és talán változtatásra is késztet. A kötet különlegessége, hogy a fejezetek végén a szerző olasz ételek receptjeit vonultatja fel, amelyeket bárki elkészíthet, aki kedvet kap hozzá.