Táncoló mézesbábok a zsoldosok ellen | T. Kingfisher: Varázslókalauz önvédelmi sütéshez

Paddington |

Ha tudsz főzni-sütni, az akár életet is menthet. Saját nagyapám a cserkészeknél tett szert erre a készségre, ami vélhetőleg megmentette az életét a második világháborúban, ugyanis tábori szakácsnak nevezték ki. De vajon elegendő-e ez, még ha szó szerint varázslatosan tud is valaki sütni, ha ostrom alá veszik a városunkat, a védősereg többnapi járóföldre van a városon kívül, és fel kell tartóztatni a támadókat? Erre a kérdésre ad választ T. Kingfisher ifjúsági regénye.

A szerző, Ursula Vernon hazájában ismert gyerekkönyv-szerző, ám kiadója úgy gondolta, ez a regény nem illik bele a portfóliójába. Így aztán az írói álnév mellett döntött, és T. Kingfisher néven nemzetközi sikert ért el vele. Rusznyák Csaba magyar fordítása pedig a hazai ifjú és idősebb olvasókhoz hozza el ezt a mesét.

A kiskamaszoknak szóló varázslós történetek egy része nyilvánvalóan a Harry Potter-sorozat máig töretlen népszerűségének köszönheti sikerét. Az ínycsiklandozó című Varázslókalauz önvédelmi sütéshez – stílszerűen szólva – igazi csemege ebben a műfajban. A cím láttán azonnal tudtam, hogy ezt nekem el kell olvasnom – és nem csalódtam. Mint kiderült, számos díjjal elismert regényről van szó, amelynek hőse egy 14 éves kislány. Persze – ez már szinte kötelező – árva kislányról van szó, akit varázstalan rokonok, Tabitha néni és Alfred bácsi nevelnek. Harryvel ellentétben viszont az ő családtagjai jól bánnak vele, és tudnak is arról, hogy mágus.

• Olvass bele!

Mona világában nincs varázslóiskola. Minden varázslónak magának kell rájönnie, hogy mire képes, és hogy mire használható a varázsossága. Mindenki másban jó, nagyon ritka, hogy valaki univerzális képességek legyenek a tarsolyában. Ez utóbbiakat aztán felkarolja a hercegi udvar, és segíti a képességeik fejlődését. Természetesen ebben a világban sem nézi mindenki jó szemmel a varázslókat. Az ismeretlentől való félelem általános jelenség az emberek körében, még a mesében is. (Kell mondanom, hogy sajnos?) Itt is akad, aki fél tőlük, valaki más csak irigy, ezért rájátszik arra, hogy mások félnek, és (el)üldözi őket. Az sem segít sokat, hogy a város uralkodója, a hercegnő nem mindig választ megfelelő tanácsadókat maga mellé.

A főszereplő, Mona önmagát nem tartja különösebben jelentős varázslónak. Péksüteményeket bűvöl. Rábeszéli a kenyeret és a kalácsot, hogy finom puhák legyenek, meg arra is, hogy ne égjenek meg sütéskor. (Hogy ez milyen jól jönne néha nekem is!) Meg tudja táncoltatni a mézeskalács babákat. Titkos fegyvere pedig egy vödör falánk és igencsak temperamentumos kovász, aki Bob névre hallgat. (Igen, kérem, hallgat rá!)

A történet azzal kezdődik, hogy Mona egy lány holttestére bukkan a családi pékségben, amikor hajnalban beér dolgozni. A csendőrökkel együtt megérkezik Oberon inkvizítor a palotából, és el is viszi Monát kihallgatásra a hercegnő színe elé. Az uralkodó gyorsan hazaengedi, Oberonnal ellentétben ő nem gyanakszik a lányra. Később kiderül, hogy Oberon miatt a város is, a varázslók is veszélyben vannak. És – ahogy ez már lenni szokott az ilyen mesékben –, a kislányon múlik a város megmentése.

Kingfisher/Vernon igazán szerethető főhőst talált ki ehhez az egyáltalán nem mindennapi meséhez. A lány nem ijed meg a saját árnyékától, de pontosan tisztában van azzal, hogy képességeinek komoly korlátai vannak. Ugyanakkor képes arra is, hogy a maximumot hozza ki magából. Sőt: annál is többet, mert azt is tudja, hogy – kissé közhelyesen – egységben az erő. Remekül ráérez, hogy kitől milyen segítséget kaphat, és a jó tanácsokra nyitottan hallgatja meg mások ötleteit is. Belevaló csajszi, aki gondolkodás nélkül beleveti magát a harcba is, ha kell. Ideális szerepmintát kínál tehát a hozzá hasonló korú lányoknak. Hogy a fiúk se maradjanak példakép nélkül, Mona mellett mindvégig ott van Orsó, a meggyilkolt lány öccse, aki ugyan nem varázsló, de igen ügyes, és nélküle Monának nem sikerülne a nagyszabású mentőakció.

A szerző nemcsak a történeteket, hanem a szereplőket is jól építi fel. Talán Oberon az egyetlen, aki koromfekete lélek. A többiekről eleget tudunk meg ahhoz, hogy szerethetőek legyenek, minden esendőségükkel együtt. Még a hercegnő is, akire Mona igencsak mérges lesz. A történet vége felé az olvasó még apró és egyáltalán nem didaktikus leckét kap arról is, hogy a jó kormányzás miért nem lehet tökéletes.

A szerző utószavában beszél arról, hogy mesekönyveinek kiadója szerint a történet kissé túl sötétre sikeredett. Őszerinte nem, és én sem gondolom így. Szerintem pont jó a kalandos történeteket kedvelő 12 év felettieknek. És ahogy az a jó mesékkel lenni szokott, szüleik is élvezni fogják. Ez pedig nagy szó. Amikor ilyen korú gyerekem volt, mindent elolvastam, amit ő. Így aztán nagyon tudom értékelni azokat az ifjúsági regényeket, amelyek felnőttek számára is élvezetesek, és nem kizárólag szülői kötelezettség elolvasni őket.

T. Kingfisher: Varázslókalauz önvédelmi sütéshez
Fordította: Rusznyák Csaba
Kossuth Kiadó, Budapest, 2024
352 oldal, teljes bolti ár 5800 Ft,
online ár a kiadónál 4640 Ft,
e-könyv változat 3590 Ft
ISBN 978 963 636 2935 (papír)
ISBN 978 963 636 4281 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A tizennégy éves Mona más, mint a város védelmével megbízott mágusok: nem tudja uralni a villámlást, nem tud beszélni a vízhez. Familiárisa egy kovászkeltető, mágiája pedig kizárólag kenyéren működik. Kényelmes életet él a nénikéje pékségében, ahol mézeskalács embereket bír táncra.
Élete azonban fenekestül felfordul, amikor egy holttestet talál a pékségben. Egy orgyilkos járja a város utcáit, varázsnépekre vadászik, és úgy tűnik, Mona a következő célpontja. Ráadásul a hirtelen mágusok nélkül maradt, káoszba zuhant városban talán még az orgyilkos lesz Mona legkisebb problémája…