Romantika a kabaréban | Curtis Sittenfeld: Vicces-romantikus

Paddington |

Curtis Sittenfeld regénye, ami az elmúlt év egyik legolvasottabbja volt angol nyelven, a könnyed szórakoztatás színfalai mögé viszi az olvasót. Annak a kemény és verejtékes munkának a világába, amiről mindenki hallott már, de főleg az eredményeit ismerjük. A könyvben fontos szerepet játszó Éjjeli baglyok című szkeccs-kabarét a szerző kétségkívül a nagy sikerű Saturday Night Live-ról (SNL) mintázta. A három élesen elkülönülő részre bontott regény narrátora ennek a műsornak dolgozik íróként, míg a másik főszereplőt egy alkalommal műsorvezetőként és egyben sztárfellépőként sodorja az adás stúdiójába az élet.

Az első részben az olvasó azonnal a mély vízbe kerül. Ennek elbeszélője a showban már hosszú évek óta dolgozó, kissé cinikus és talán kicsit kiégett Sally Milz. A 2018-ban, néhány nap alatt játszódó naplószerű fejezetben az ő szemüvegén keresztül azt a világot látjuk belülről, amit már megismerhettünk részben visszaemlékezésekből (pl. Tina Fey: A nagymeNŐ című visszaemlékezéséből) vagy a tévéből (pl. A stúdió [30 Rock] című vígjátéksorozatból). A szerző nem is titkolja, hogy felkészülésként sokat olvasott az SNL-ről, ahogy azt sem, hogy ez a show inspirálta.

A dátum fontos. 2018 áprilisában Donald Trump már idestova másfél éve hivatalban van, és elnöksége minden olyan közszereplő életére rányomja a bélyegét, akik az USA demokratáihoz húznak. Ekkor kezdődött ugyanis az a talán sosem látott önhergelés, amit sajnos itthon az ellenzéki oldalon ennél régebben látunk. „The show must go on”, így akkor is meg kell próbálni szórakoztatóan humorosnak lenni, amikor az ember nagyjából már minden humorérzékét elveszítette. Ráadásul egy olyan közegben, ahol a humort és az iróniát mindenki félreérti, aki félre akarja érteni. És akarja. (Hogy ez milyen nehéz, lemérhetjük azon is, hogy a pesti humor az elmúlt években gyakorlatilag eltűnt.) Sally ráadásul feminista, és nem titkoltan egy (kissé) frusztrált feminista szemszögéből ír jeleneteket a show számára.

A sztárfellépő Noah Brewster már ebben a részben megmutatja, hogy hajlandó sérülékenynek látszani. Maga is írt egy jelenetet, és nem fél segítséget kérni Sallytől. A lányban fel sem merül, hogy a munkakapcsolatnál több is előfordulhatna köztük, különösen azért, mert mélyen hisz a Danny Horst-szabályban. (Lásd lejjebb a fülszöveget.) Nem tudni, Milz szövege valóban naplónak tekintendő-e (inkább nem, mert az elfoglalt írónak nem lenne ideje ilyenre), de a narratívából már itt is nyilvánvaló, hogy pattognak a szikrák közöttük.

Előretekerünk 2020 júliusába. Noahnak, talán a fellépések hiányában fellépő unalom miatt, eszébe jut Sally, és levelezni kezdenek egymással. Ezekből egy amerikai mércével mérve meglehetősen normális Covid-hozzáállás körvonalazódik. Noah, aki maga is átesett a fertőzésen, hetente háromszor találkozik a személyi edzőjével, és rendszeresen együtt zenél néhány barátjával. Sally elmenekült a hermetikusan bezárkózott New Yorkból, idős mostohaapjához költözött, és rendszeresen járnak nemcsak kutyát sétáltatni, hanem találkoznak szomszédokkal, rokonokkal is.

• Olvass bele!

Az egyre személyesebbé váló elektronikus üzenetek már augusztusra személyes találkozásig vezetnek. Sally eleget tesz Noah meghívásának, és ugyan para-üzemmódban nem repül, hanem több ezer kilométert vezet, ám amikor megérkezik, visszatér a normalitásba. Az egymás karjába repülő páros rövid ideig a szerelmesek mindennapi életét éli: együtt vannak, kirándulnak, ismerkednek. Azonban Sally hamarosan kénytelen lesz Kansas City-be utazni, mert a mostohaapa ápolásra szorul. Noah gondolkodás nélkül csatlakozik hozzá. Hőseink – meglepő módon – úgy viselkednek, ahogy bármilyen más betegség esetén az emberek viselkedni szoktak. Ápolják az idős beteget, szkafander nélkül. Noah ebben a krízishelyzetben mutatja meg igazán, hogy mennyire normális ember is lehet egy sztár.

Sittenfeld korábbi sikerkönyveiben szívesen foglalkozott „mi lett volna, ha” helyzetekkel. Egyik regényében (Rodham) Hillary egyáltalán nem megy feleségül Bill Clintonhoz, míg egy másikban (American Wife) azt vizsgálja, hogy a demokrata családban nevelkedett Barbara miért is ment hozzá a konzervatív George Bushhoz. Eligible [Szabadon választható] című regénye a Büszkeség és balítélet modern kori újramesélése. A Vicces-romantikus is mintha ebbe a feltételes módú témasorozatba illeszkedne. Vajon ismét találkozna-e Sally és Noah, ha nincs Amerika bezárkózva; teljesülne-e Sally álma, hogy sok év után kiszálljon a heti show taposómalmából és filmeket kezdjen írni. Olyan vicces-romantikusakat, amelyek nem sematikusak, hanem harcosan feministák.

Goretity Franciska fordítása alapvetően jó, és kellemes, gördülékeny olvasmányélményt nyújt. Kicsit küzdött azzal, hogy az SNL műfaja egyedi, nagyon amerikai. Kínosan kerüli a szkeccs kifejezés használatát, de nem igazán sikerül magyar kifejezést találnia rá. Talán azért is, mert ifjú korából fakadóan nem ismerhette a magyar kabaré fénykorának előadásait, mondjuk a Rádiókabarét vagy a Mikroszkóp Színpad előadásait. Azt ugyan nem értettem, hogy az eredeti Romantic Comedy (Romantikus komédia) helyett miért ezt a címet kapta a regény, ám az olvasónak érdemes felkészülnie arra, hogy a humoristák a saját életükben nem „humorkodnak” állandóan. De azért így kellemesen romantikus, ám nem igazán vicces regényt ad Sittenfeld a kezünkbe.

Curtis Sittenfeld: Vicces-romantikus
Fordította: Goretity Franciska
21. század Kiadó, Budapest, 2024
414 oldal, teljes bolti ár 5490 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 4118 Ft
ISBN 978 963 568 4779

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Sally Milz jeleneteket ír Az Éjjeli Baglyok című szombat esti tévéműsor számára. Párszor már összetörték a szívét, egy ideje nem keresi a szerelmet – időnként kavar valakivel, sikeres a munkájában, a mostohaapjával szoros kapcsolatot ápol. Ez így együtt elég.
Sally barátja és munkatársa, Danny Horst randizni kezd egy glamúros színésznővel, ezáltal bekerül a nem túl hízelgő klubba, amelyet tehetséges, de átlagos kinézetű, sőt kicsit béna pasik alkotnak, akik jártak már kivételesen gyönyörű és magasan kvalifikált nővel. Sallyt ez bosszantja, úgyhogy megírja A Danny Horst-szabály című jelenetet, ami ebből a jelenségből csinál viccet – jelezve, milyen valószínűtlen, hogy fordított viszonylatban létrejöjjön ez a felállás: ahol a férfi glamúros és a nő átlagos.
Itt jön a képbe Noah Brewster, a sármos popsztár, akiről köztudott, hogy modellekkel szokott randizni. Ezen a héten fellép a műsorban, ráadásul ő lesz a műsorvezető is. Sally egészen odavan a férfitól, és egyből megtalálják a közös hangot – több jeleneten is együtt dolgoznak. Sally eltűnődik, hogy ezek itt nem szikrák-e kettejük között. De hát ez nem romkom, ez a valóság. Márpedig a valóságban egy ilyen pasi soha nem randizna egy magafajta nővel, nem igaz?