Mindenki hazudik | Andrea Mara: Senki nem látott semmit

Somogyi András |

Bonyolult emberi kapcsolatokra épülő, nagyon izgalmas, de lassan kibontakozó történetet tár Andrea Mara az olvasó elé. Érdemes azonban mindenekelőtt megismerkedni a szerző írói eszközeivel. Az általa felvázolt események hol a jelenben, hol a múltban zajlanak. Ez nem szokatlan, de Mara a regényirodalomban megszokott időjátékot – az ugrásokat a jelenből a múltba vagy a jövőbe – erősen túlfeszíti. Aztán olvasója válogatja, hogy meg tudja-e kedvelni ezt a filmes technikát vagy idegesítőnek találja.

A lineáris történetvezetést feladva a mű a jelen aktuális eseményei előtt vagy után egy-két-három nappal, néhány órával vagy akár tizenöt évvel folytatódik. Ez azért így vagy úgy igénybe veszi az olvasó türelmét. Persze tudjuk, hogy valahol majd összetalálkozik múlt, jelen és jövő, de megeshet, hogy az olvasó összpontosító készsége és figyelme közben ellankad. Pedig talán érdemes éberebbnek maradni…

A történet elején Aaron, az ír sztárügyvéd családja Londonban arra készül, hogy barátaival megünnepelje együtt töltött egyetemi életük húszéves évfordulóját. A feleség, Sive a három gyerekekkel a metróhoz siet, a két kislány – a hatéves Faye és a kétéves Bea – gyorsan be is száll, de mire Sive – a babakocsiban Tobyval – az ajtóhoz ér, az becsukódik előtte. Biztonsági őrök, rendőrök gyülekeznek, telefonálnak – de a következő állomáson csak Bea száll le egy férfi kezét fogva, Faye nincs sehol és senki sem látta. Pánik, rémület.

Rendőrök vizslatják végig a metróvonal állomásait, de a kislánynak nincs nyoma. Közben megismerkedhetünk (időjáték) Aaron barátaival: a folyton kötözködő Scott, a narcisztikus és beképzelt Nita, akinek nővére, Yasmin (Aaron egykori menyasszonya) tizenöt éve egy égő házban vesztette életét. Itt van még a kedves és szerény Maggie (orvos, rendelőintézet-vezető), meg Dave, ő az egyetlen nem-diplomás, a rendőrség alkalmazásában álló fél-civil. Ami, lássuk be, nem nagy pénzzel járó karrier.

• Olvass bele!

A társaság tagjai rendkívül bonyolult kapcsolatban állnak egymással. Dave annak idején fülig szerelmes volt Yasminba – ezért még ma is úgy tekint Aaronra, mint aki az ő kezéről csapta le a lányt; pedig annak idején Maggie-vel volt viszonya. Aaron viszont (már gyakorló ügyvédként) a jegyesét, Yasmint a testvérhúgával, Nitával csalta. A társaság egymást követő találkozóin ellentétek és bűnök kerülnek napvilágra – amitől már nem is tekinthető annyira barátinak…

Közben folyik a kutatás az eltűnt kislány után, és egyre megalapozottabbnak tűnik a gyermekrablás gyanúja. A kutatásba bekapcsolódnak az ex-egyetemisták, továbbá az újságíró Sive kollégája, Jude is.

Mara az olvasóval macska-egér játékot játszik – és többször is csapdába csalja a potenciális gyanúsítottak felmutatásával. De ezeknek a köre fejezetről fejezetre változik. Mivel a könyv valóságos izgalmát éppen ez a bújócska kínálja, nem lövök le semmilyen poént azzal, hogy elárulom: a regény végére Faye természetesen előkerül. Akárcsak Agatha Christie Poirot-történeteiben, itt is a tévutak és a zsákutcák adják az intellektuális élvezetet, tehát a kedves olvasó átélheti a megdöbbentő, izgalmas, drámai fordulatokat – egészen az örvendetes végkifejletig.

A könyvet Gy. Horváth László fordította, igen kellemes szöveget téve az olvasó elé. Ezen is lemérhetjük viszont, hogy mennyit formálódott az angol kifejezések beszűrődése révén a magyar szókincs. Sem a kiadó, sem a fordító nem érezte már szükséget annak hogy néhány (részben a közösségi médiához kapcsolódó) kifejezés és rövidítés (brunch, betaggel, WTF, illetve IUI [mesterséges megtermékenyítés], fitbit [tevékenységkövető; okosóra]) magyarázatát, feloldását adja. Nem zárom ki azonban a lehetőséget, hogy ezt néhány olvasó majd hiányolja…

Andrea Mara: Senki nem látott semmit
Next21 Kiadó, Budapest, 2024
Fordította: Gy. Horváth László
414 oldal, teljes bolti ár 5490 Ft,
online ár a kiadónál 4118 Ft
ISBN 978 615 660 6532

* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege

Senki nem látta, mi történt.
Állsz a zsúfolt peronon a londoni metróban. A két kislányod előtted felugrik a szerelvényre. Te is utánuk lépnél, de záródnak az ajtók, a metró elhúz. A peronon maradtál.
Mindenki hazudik.
Amíg a következő megállóhoz érsz, azt sulykolod magadban, hogy minden rendben lesz. De pánikba esel, mert nem két gyerek vár a peronon. Csak egy.
Valaki hibás.
A másik lányod hova tűnt? Magával vitte egy idegen? Vagy nem is sejted, de jól ismered a tettest? Senki nem mond igazat. Minél hosszabbra nyúlik a keresés, annál nehezebb lesz megtalálni a lányodat.