Folyt. köv. Sorozatok, variációk, ismétlődő mintázatok | A Szépművészeti Múzeum új kiállítása

Józsa Ágnes |

Két évvel ezelőtt nyílt újra a Szépművészeti Múzeum grafikai gyűjteménye – megtartva változatlanul és szerencsére – Toroczkai Wigand Ede csodálatos enteriőrjében.

A százezres példányszámú kollekcióban az ezerháromszázas évektől napjainkig találhatók lenyűgöző alkotások. Minden időszaki kiállításhoz természetesen válogatni kell belőle, s a múzeum munkatársai azt találták ki, hogy valamiféle közös koncepció alapján, egyszerre mutatják fel, mintegy párbeszédként, a régieket és a kortársakat. Az újranyitás utáni, immár harmadik bemutató kiválasztott témája a sorozatképzés, mégpedig együtt a 16. századi és a jelenkori grafikai művészetben.

A múzeum feladata, hogy reflektáljon a kor jelenségeire – ezt a kiállítás példamutatóan valósítja meg. A sorozatok mindennapi életünk részei. Nézzük őket a különböző felületeken, követjük az ismerős szereplőket. És ebben az instabilitásban, amiben élünk, igen fontos, hogy legyen folytatás, és egyelőre semminek se legyen vége.

A sorozat műfaja egyidős a grafika történetével. A grafikai technikák – fametszés, rézmetszés, rézkarc, litográfia, itt valamennyire találunk példát – a 15. században keletkeztek. A következő évszázadban már a táblakép- és a freskófestészetben nagy nevet szerzett festők kezdtek grafikai sorozatokat alkotni. Vagyis ez már az önálló, nem könyvillusztrációnak szánt szériák születésének és elterjedésének az időszaka, Albrecht Dürer, Marcantonio Raimondi, Antonio da Trento sorozatai a világ (például a négy évszak) és a Biblia (a világ teremtése, a Passió) történeteinek megértését szolgálták. Itt Lucas van Leyden Apostolok sorozata fogadja a látogatót. Érdekes megfigyelni a reneszánsz mesterek dinamikus és változatos vonalvezetését, amivel a sokszor megismételt történeteket, a már ismerős alakokat is izgalmassá teszik. Ezeket a hagyományos sorozatokat a témájuk kapcsolja össze.

A szemközti falon, a huszadik századi mesterek művei nem csupán abban különböznek, hogy absztraktok, hanem hogy olyan ún. szeriális grafikák, amelyeken elsősorban a motívumok, formák szüntelen variálását, kombinálását, ismétlését láthatjuk.

Jelen van itt Vera Molnár, a Párizsban élt, nemrégiben elhunyt magyar művész alkotása, de Maurer Dóráé, a svájci Max Billé, a magyar gyökerű Victor Vasarelyé és a spanyol/katalán Antoni Tàpiesé is.

Ezeknél a műveknél érezzük meg, hogy a sorozat valójában alkotójának a mélyebb analízisét jelenti, azt, hogy egy-egy témával intenzívebben foglalkozott. A bejárattal szemben láthatjuk a német minimalista Imi Knoebel kilenc műből álló nagy méretű portrésorozatának egyik darabját.

A huszadik század megújította a sorozatkészítés technikáját is: a szitanyomat ipari technológiája is bekerült a képalkotás lehetőségei közé. A művész ezekkel a képekkel már nem mesél – az egyes darabok összecsengését a színek és a formák variációinak ritmusa adja.

Indító képünkön: Jan Harmensz.Muller: Első nap: Isten lelke elválasztja a fényt a sötétségtől (A 7 lapos Világ teremtése-sorozatból)
A Szépművészeti Múzeum reprodukciói és a szerző felvételei

Folyt. köv.
Sorozatok, variációk, ismétlődő mintázatok
a 16. és a 20. század grafikai művészetében
Szépművészeti Múzeum
Grafikai kiállítóterem
A tárlat kurátorai: Bódi Kinga és Kardos Eszter
Megtekinthető 2024. szeptember 15-ig
csütörtöktől vasárnapig