„Alázatos magatartással építem a táncművészeti folyamatokat” | Interjú Barta Dóra táncművész-koreográfussal

Kozár Alexandra |

Csodás táncművészi karrier, több tucat koreográfia, egy független és egy kőszínházi társulat, valamint egy komplex művészeti központ, a kecskeméti Hírös Agóra vezetése fűződik a nevéhez. És valami még ezen is túl: rendszerszintű, önálló filozófián alapuló, a különböző tapasztalatokat integráló, fejlődésközpontú gondolkodás. Barta Dórával táncról, rendszerekről és perspektívákról beszélgettünk. (Az Art is Businessben megjelent interjú részlete.)

Melinda címmel a Bánk bán történetét gondolta tovább és mutatta be társulatával, a Badorával májusban a Nemzeti Táncszínházban. Korábban is készített már Bánk bán-koreográfiát Erkel zenéjére – most mi az, ami megihlette Melinda karakterében?
A sorsa izgatott, a női karakter sodródását próbáltam megfogni, ami Melinda korában, az 1200-as években és napjainkban egyaránt értelmezhető. Ezt az áramlatot kívántam megjeleníteni a kortárs tánc segítségével. Nem pusztán a narratív cselekmény támogatásaként, inkább egy szabad asszociációkra, érzetekre épülő produkció létrehozásával. Melinda drámája mondhatni kortalan. Erkel nagyszerű operájával dolgozni fajsúlyos kiindulási alap.

Ez a veretes, sokszor dagályosan előadott mű hogy jön össze egy kortárstánc-produkcióval, egy, a női létet fókuszba helyező modern darabbal?
A zene másként inspirál engem, könnyen elengedem a sztereotípiákat, nem a klasszikusan megszokott képeket látom.

Koreográfiái vagy meglévő klasszikusokat, irodalmi műveket dolgoznak fel, vagy érzetekre, szabad gondolatáramlásra épülő saját alkotások. Nagyon más az így születő művek kiindulópontja? Melyik típussal dolgozik szívesebben?
Nincs különbség. Ha szépirodalmi alkotást veszek alapul, keresem a szabad asszociációs szálakat, és összefűzöm őket. Ha pedig szabad asszociációkban gondolkodom, akkor a néző számára jól működő, tetten érhető, elejétől a végéig egy gondolati ívet követő narratív szálat, a mű alapját keresem, amitől értelmezhetővé válik a produkció. Tehát nem mondanám, hogy a kétfajta kiindulás, alkotói módszer különválik. Mindkét esetben elsősorban az értelmi és az érzelmi azonosulást keresem. Addig nem is dolgozom igazán jól az adott művel, míg ezt meg nem találtam. Forrásorientált vagyok, elmélyülök a háttéranyagokban, az irodalomban, akár a tudományos kutatásokban is, hogy valóban megleljem azt az azonosulási pontot, mely igazivá teszi számomra a találkozást. Csak akkor szeretek közismert remekművel dolgozni, ha megvan hozzá a saját üzenetem és azt nagyon erősen meg is élem. Az, hogy pusztán egy ismert címre beüljön a néző, nem érdekel.

Változott az évek során a koreográfusi stílusa?
Egy táncművésznek állandóan fejlődnie, változnia kell, és jó, ha az önazonosság mellett a mindenkori kifejezési formáiba be tudnak épülni megújulások, úgynevezett trendi jegyek.

Vannak trendek a koreográfiákban?
Igen. Nem feltétlenül kell ezeket követni, de érdemes ismerni őket.

Megfogalmazható, hogy ma mi a trend?
A táncos testének izoláltsága, a dinamika használata, a mozdulat képzésének eredője. Egy mai kortárs táncos sokoldalúan használja a testét. Ezt úgy kell elképzelni, hogy egy rongybabapillanatból egy másodperc alatt feláll egy olyan formai világba, pózba, ami a legkomolyabb étoile-táncosra jellemző. Ezt persze egy klasszikusan képzett balettművész is el tudja érni, de neki ehhez a mozgásszocializációja miatt lényegesen több idő kell.

A saját alkotói stílusát hogyan definiálná?
Összetett. Sokféle hatásból épülő sajátos formanyelv. A távoli alkotók, alkotóműhelyek is nagyon inspirálnak.

Tíz évvel ezelőtt Kecskemét City Balett néven létrehozott egy társulatot, megismertette és megszerettette a műfajt a város lakóival. A tánctagozat nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a helyi Katona József Színház megkaphatta a „nemzeti” besorolást, hiszen a minősítés feltétele, hogy az adott teátrumnak a prózai és zenei mellett tánctagozata is legyen.
Én abban hiszek, hogy ha egy kőszínházban van tánc, azt csak a legmagasabb minőségben érdemes művelni. Kecskeméten nemcsak előadásokat hozunk létre, de napi tréning is van, önálló társulati lét tánctagozati formában. Itt egy nagyobb egység részeként a saját érdekeinken túlmutató, kulturális és közönségépítő célokat is szolgálunk. A Kecskemét City Balettet szakmailag én építettem, én határoztam meg a stílusát, a világát, keresve a műfaj hosszú távú és stabil beágyazódási esélyeit, és ez a mai napig misszió számomra. A nemzetivé válás időszakáig hihetetlen dinamikával felívelő szakaszunk volt, a Müpában léptünk fel, külföldről meghívott vendég koreográfussal dolgoztunk, nagy éves megjelenési, illetve bemutatószám volt a jellemző. Mostanra kevesebb az ilyen jellegű lehetőség. (…)

Fotók: Dömölky Dániel (DD),  Gyenes Kata (GYK)

A teljes interjú elolvasható az artisbusiness.hu oldalon