A könyvkiadás gyilkos világa | R. F. Kuang: Sárga

● K A R Á C S O N Y I
A J Á N D É K N A K
A J Á N L J U K ●

Paddington |

A kínai–amerikai sikerszerző, Rebecca F. Kuang legújabb regényével először merészkedett a fantasy világától távolabb. Ugyanakkor a valódi világ egy olyan szegmensét választotta, amelyben nagyon otthonosan mozog: az amerikai sikerkönyv-kiadás kegyetlen és igazságtalan közegét. A fiatal írónő ismét bebizonyította, hogy remekül bánik a tollal/billentyűzettel. Az ember csak kapkodja a fejét miközben próbálja eldönteni, ki is a „rosszfiú” ebben a kalandos szatírában.

Kuang bátran nekimegy napjaink véleménydiktatúrájának, amiben a közösségi média (jelen esetben a Twitter) jelentős szerepet játszik, és az olvasóra hagyja, mit is gondoljon a felvetett témákról.

June Hayward és Athena Liu, a történet két főszereplője együtt járt a Yale egyetemre, és mindketten írók lettek. June egy kisebb kiadónál landolt első könyvével, ami el is sikkadt a tömegével piacra dobott kötetek tengerében, ellenben Athena szerencsés volt. Megérdemelten vagy sem – ezt nem tudjuk meg –, de sikerszerző lett, akinek minden könyvét hatalmas olvasói várakozás előzi meg és kereskedelmi siker kíséri.

A két lány éppen ünnepel, amikor Athena váratlanul meghal egy félrenyelt palacsintától. June pedig, mintegy véletlenül, magával viszi a lány lakásából készülő könyve kéziratát, amely az első világháború alatt Franciaországban harcoló kínai munkáshadtestről szól. Athena mindent írógépen ír, így June az egyetlen példány birtokába jut. Miközben felismeri, hogy nagy kincs került a kezébe, a szöveg nyers, és rengeteg munkát igényel, hogy abból a következő sikerkönyv váljon. June nem tud ellenállni a kísértésnek, nekiáll, hogy teljesen átdolgozza az írást, majd sajátjaként kínálja fel kiadásra. És a történet sikerkönyv lesz…

June-nak így lehetősége nyílik arra, hogy bepillanthasson az amerikai könyvkiadási iparág legmélyebb bugyraiba, a sikercsinálók boszorkánykonyhájába. A sikerrel együtt érkeznek a nehézségek is. Szeretet és gyűlölet árad feléje a közösségi médiából és a valóságban is. Az egekbe emelik, majd az eltörléskultúra (cancel culture) áldozata lesz. Ám kérdés, áldozat-e valójában, hiszen csalt, plagizált.

• Olvass bele!

Az eltörlés része az a „hitelességi” diskurzus, ami bizonyos mértékig Európába is begyűrűzött már. Ebben az esetben az a kérdés az, írhat-e fehér ember a kínaiakról. Lehet-e hiteles egy kínaiakról szóló könyv, ha a szerzője nem kedveli a kínai konyhát – kérdezi Kuang. Az amerikai könyvkiadási közeg jelenleg teljesen átesett a ló túlsó oldalára. Ha nem érintett ír egy témáról, akkor azt azonnal paternalistának, leereszkedőnek, vagy éppen bőrszín esetében gyarmatosító viselkedésnek bélyegzik. Kuang duplafenekű megoldása lehetőséget ad az olvasónak arra is, hogy elégedetten hümmögjön: June megkapja, amit megérdemelt. Ám észben tartva, hogy szatírát olvasunk, én inkább arra hajlok, a szerző ennek a hozzáállásnak az őrült voltára próbálja felhívni a figyelmet. A szerző és a történet viszonya erősen aláhúzza ennek a ma divatos elvárásnak az álságosságát, hiszen pontosan tudja, azt nem fogja megkérdőjelezni az ál-liberális véleménydiktatúra, hogy vajon ő, Kuang kínai-amerikaiként írhat-e regényt fehér főszereplőről. Ugyanis ebben a „trendi” közegben nincsenek egyenlő esélyek.

A regény eredeti címe, a Yellowface elsősorban ezt az elemet emelte ki, ám a magyar változat ezt nem tudja visszaadni. Nekünk ugyanis (szerencsére, egyelőre) nincs külön szavunk arra a jelenségre, amikor valaki sárgára (vagy barnára) festi az arcát egy szerep kedvéért. Ám a probléma már jelen van, hiszen komolykodó vita folyik például arról, ki és hogyan játszhatja Othellót, és tiltottak le hazai bemutatót azért, mert nem volt kéznél megfelelő fekete bőrű színész (operaénekes). Munkahelyemen, Hollandiában a Mikulást hagyományosan kísérő Fekete Péter a támadások, sőt: egyre gyakrabban fizikai atrocitások célpontja. Talán ma már bajba kerülnénk, ha újra elő akarnánk adni a 2009-es Babakalamajka című darabot, amelyben van kínai baba, sőt kormos arcú kéményseprő is. Nem is beszélve arról, ha az Opera elővenné a Pillangókisasszonyt vagy az Operett A mosoly országát…  

A New York Times bestseller címet megcélzó, valóban iparosított könyvkiadás a másik céltábla, amire Kuang nyilai irányulnak. Ha nem is amerikai léptékben, de hazánkban is megjelent már a „megcsinált” könyvek jelensége. Sok könyv sorsát meghatározza, hogy a kiadó akar-e komolyabb erőfeszítéseket tenni a marketingje érdekében. Remek könyvek sikkadnak el, és – hadd fogalmazzak finoman – közepesek válnak eladási sikerré és agyondíjazott kötetekké. Amerikában persze ez is nagyobb mértékben tapasztalható meg, Kuang pedig ezt a szatírában talán még fel is nagyítja.

A Sárga szerzője pontosan abban a helyzetben van, mint hőse, Athena. Első könyve, a Mákháború hatalmas siker volt, részben nyilván a marketingnek köszönhetően is. Nemrégiben megjelent Bábel című regénye viszont egészen biztosan meghatározó szerzővé tette – természetesen közrejátszott itt is a népszerűsítő össztűz, hiszen a hatalmas kínálatból ki kell tűnni. Tulajdonképpen már csak az a kérdés marad, vajon az ismert fantasy-szerző RFK azért írt-e más műfajú (és persze igen jó) regényt, hogy bebizonyítsa, egy „megcsinált” szerzőtől bármit el lehet adni?

Új fordító csatlakozott az Agave csapatához, Tót Barbara, aki remekül oldotta meg a feladatot. Reméljük, olvasunk még általa készített fordítást. És – marketing ide vagy oda – én nagyon várom, legközelebb mivel örvendeztet meg R. F. Kuang.

R. F. Kuang: Sárga
Fordította: Tót Barbara
Agave Könyvek, Budapest, 2023
352 oldal, teljes bolti ár 4980 Ft
online ár a kiadónál 3984 Ft
e-könyv változat 3480 Ft
ISBN 978 963 598 1991 (papír)
ISBN 978 963 598 2004 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Két írónő, June Hayward és Athena Liu sorsa két sikertörténet lehetett volna: ugyanakkor jártak a Yale-re, és ugyanabban az évben jelent meg mindkettejük első könyve. De míg Athena sikere műfajokon át ívelt, addig June műve az utánnyomásig sem jutott el. June utólag úgy véli, hogy manapság senkit nem érdekelnek a hétköznapi, fehér lányokról szóló történetek.
Amikor June szemtanúja lesz Athena furcsa balesetben bekövetkezett halálának, ösztönösen cselekszik: ellopja barátnője frissen befejezett és nagy titokban tartott kéziratát, egy merész, kísérletező stílusban megírt regényt kínai munkások elfeledett történeteiről, akik az első világháborúban a britek és franciák oldalán szolgáltak.
Mert hát mi rossz történhet, ha June átszerkeszti Athena regényét, és saját alkotásaként küldi el az ügynökének? Mi rossz történhet, ha hagyja, hogy kiadója újrapozicionálja az írói pályáját a Juniper Song álnévvel és olyan szerzői fotókkal, amelyekbe akár még bele is láthatóak nem létező ázsiai gyökerei? Hát nem érdemli meg ez a történet, hogy elmeséljék, bárki is legyen a mesélője?