Presser-ünnep ǀ Presser Gábor lemezei és könyve(i)

● K A R Á C S O N Y I
A J Á N D É K N A K
A J Á N L J U K ●

D. Magyari Imre |

Érdekes, hosszú újságírói pályámon, melynek oly tarka rétjén leginkább interjúk nőttek, sosem jutott eszembe, hogy Presser Gáborral beszélgessek. Úgy gondoltam, ki tudja, miért, ő a hangok embere, nem a szavaké, magának való, zárkózott figura. Most, hogy a Helikonnál megjelent könyvét olvasgatom, mely két vaskos kötetben jelent meg – összesen majdnem ezer oldal! –, be kell látnom, hogy hatalmasat tévedtem.

Presser kifejezetten bőbeszédű, megállíthatatlanul áradnak belőle az emlékek, anekdoták és parabolák, humorral, iróniával és öniróniával (ez nagyon fontos!), roppant szórakoztatóan és elgondolkodtatóan, olykor megindítóan – ahogy a szüleiről beszél, egyenesen megható. És vannak határozottan bölcs futamai, a kifordított zakókról vagy a kifordított (szocialista) országokról. „Ezek nem egyforma országok voltak, és rosszul egészítették ki egymást.”

Meg még a sört is szereti.

Csuda egy könyv ez, olyan, mintha felcserélték, összekavarták volna egy Beethoven-szimfónia tételeit, vagy inkább taktusait, de még pontosabb azt mondani, mintha koktélt készítettek volna egy Chopin-nocturne-ből, egy Strauss-polkából, egy Alban Berg-részletből, néhány rockszámból, gitár-, zongora-, trombita- és harmonikaszólókból, megszórva kis Beethovennel, Bartókkal, Liszttel. Egy szabad ember könyve, akinek az asszociációi is szabadok. (Épp ezért jobb is, ha nem folyamatosan olvassuk, ahogy mondjuk egy – talán még hosszabb – Tolsztoj-regényt [az se rossz], hanem összevissza, hol itt, hol ott ütve fel.)

A két kötet „mellesleg” könyvművészeti remek, pótlólag sikerült megtudnom, hogy a teljesen kora- és későpresseriánus stílusú dizájn és a borítók Tillai Tamás, a könyvbelső megvalósítása Széplaki Gyöngyi munkája, a képszerkesztő Sárvári Enikő volt. Ezt nevezem harmóniának!

Verhetném a fejem a falba az elmaradt beszélgetés miatt, ami azonban zenei effektnek sem lenne jó, és amúgy sem célravezető. Meg különben sincs késő egy interjúhoz: Presser még csak 75 múlt májusban – igaz, én már 69 leszek jövőre.

Ha (eddig) nem is beszélgettünk, a dalai korán az életem részévé váltak. 1968-ban – még csak általánosba jártam – jelent meg az Omega első nagylemeze, karácsonyra hozták ki. Máig emlékszem, hogy apámmal a fényesen kivilágított Petőfi Sándor utcáról – vagy az már a Martinelli tér? a lényeg a szemkápráztató ünnepi díszletezés, a legvidámabb barakk fővárosában voltunk! – betértünk a még fényesebben kivilágított Rózsavölgyi zeneműboltba. A kirakatában ott díszelgett a Trombitás Frédi és a rettenetes emberek című album, a borítóján Presserékkel. Apám gyanútlanul megkérdezhette, mit kérek. A Rádiózenekarban hegedült, én évek óta tanultam zongorázni, talán Rahmanyinov cisz-moll etűdjét kellett volna, de megkockáztattam az Omegát. Szemrebbenés nélkül megvette; utólag nagyon hálás vagyok neki ilyesféle gesztusaiért (egyszer lemezről leírta nekem a Words című Bee Gees-számot, nehéz perceket élhetett át).

A lemez nagyon-nagyon tetszett, ma már tudom, hogy a remek zenéken és szövegeken túl azért, mert a szabadságot képviselte egy szabadnak korántsem nevezhető világban. Mert honnan is jön Frédi, „jó emberünk”? Valahonnan a szabadságból, semmi kétség. Ahogy egyébként névrokona, Piszkos Fred is. Tudható továbbá, kik voltak a rettenetes emberek, néhányan a könyvben is megörökítődnek, így rögtön a kilencedik oldalon az elvtárs, aztán később egy másik, egy félelmetesebb (szabad ember is félhet, sőt demokrata is), a Deák téri Főkapitányságról, még később egy harmadik, hadd tudják meg a mai fiatalok, miben éltünk. Bár elég, ha körülnéznek. És ott a dalokban a valóság is, a lány, akit Kóbor ismert, és a másik, aki nem ment haza. A hajdani hétköznapok, egész a frizuramizériáig (frizéria, mondaná a szerző, aki nagy önkéntes névadó is), mely frizura korántsem csak az anyukánknak nem tetszett. Meg ott az illúziótlan tudás a kissé naiv balladában, hogy hiába akar békét a fegyverkovács fia, kovácsolnia kell tovább a fegyvereket, ez a világ már csak ilyen.

Ez a szabadság sugárzott, még erősebben, az LGT-ből is. 1971-ben alakult, Presser, Barta, Frenreisz, Laux, később Presser, Karácsony, Solti, Somló – ritka erős csapat. Ennek a szabadságnak a szakmai tudás, a felkészültség is része volt, hisz egyedül ez adhatta a fölényt. Presser szabadságába belefér Esterházy Péter és Oláh Ibolya, Parti Nagy Lajos és Eric Clapton, Fischer Annie és Garth Hudson, Szvjatoszlav Richter és Lew Soloff, Jancsó Miklós és Jeff Buckley, aki Cohen Hallelujah-ját énekli egy felvételen: „…közben is elszúr egy-egy akkordot, csak hát érezni, hogy valami természetfeletti hatás alatt énekel a kölyök, és ez a hatás aztán mibennünk teljesedik ki.” Meglehet, számára nincs is komoly- meg könnyűzene, csak zene van. Azt hiszem, ez nincs így, de olykor hajlamos vagyok így hinni.

Azért azt meghallgatnám, ahogy Vásáry Tamással négykezeseztek.
Azt is, ahogy Szakcsival.
Jó lehet ennyire tehetségesnek lenni.
És nem is a tehetség a legfontosabb.

Meg kell nézni, kikről ír a legnagyobb szeretettel. Például Palikóról, Pali Danekről, aki „semmilyen nyelven nem tud rendesen”, s aki a Szlovkoncert dramaturgjaként (!) a hetvenes évek végén Pozsonyban fogadta az LGT tagjait. „Barátokká söröztük magunkat és nem lazítottunk ezen azóta sem.” Szép mondat. Persze, mielőtt elérzékenyülnénk, jön egy poén. Sok.

És ilyen szeretettel ír Katona Kláriról, Somló Tamásról. Zorán külön fejezet, itt van Dusán is, és a szüleik, Mile bácsi és Mária néni, aki A padlás-beli Mamóka figurájának is egyik ihletője. „Egyszer Mária néni teaforrázás közben azt mondta, »Tudod, Pici, te nekünk vagy harmadik fiú«.”

Én nagyon elhiszem Presser Gábornak, hogy azoknak írja a dalt, akiket megszólít az egyik legszebb számban. A fiúnak, aki az utcán újságot árul és éjjel tanul, annak, aki embert gyógyít, gyereket tanít, annak, aki életet adott neki és persze egy lánynak, kinek tudnia kell, hogy rá egy sokkal szebb dal vár…

Az LGT-lemezeken ott a Ringasd el magad, a Kék asszony, a Szólj rám, a Mindenki, A rádió, a Nem adom fel, a szerzői válogatásokon a Mikor elindul a vonat, a Rock and roller, az Apám hitte, a Mondd, kis kócos, Pesten születtem, a Fényév távolság. Mindegyik nagyszerűen szól, Timár Ákos Domonkos hangmérnök remek munkát végzett. (Igazi mastermunka.) Sok számot hiányolhatunk persze. Szerencsére. De azért felidéződik ötvenöt év. Röpke ötvenöt…

Azt nagyon sajnálom, hogy a lemezek „kísérőfüzetei” igazából csak félbehajtott lapok, adatokkal. Ha mást nem, lehetett volna idézeteket válogatni a könyvből.

Nagyon remélem, hogy találkozunk egyszer. Úgy megkérdezném, bő fél évszázad után, hogy miről szól a Gyöngyhajú lány. Mindig elakadok a kis kék elefántnál…

Presser Gábor válogatások

HCD 71321
Presser: Omega válogatás

HCD 71322
Presser: LGT válogatás I.

HCD 71323
Presser: LGT válogatás II.

HCD 71324
Presser: Szerzői válogatás I.

HCD 71325
Presser: Szerzői válogatás II.

Hungaroton, Budapest, 2023

Az albumok elérhetők
a digitális zenemegosztók kínálatában

Presser Gábor: Presser könyve I–II.
Helikon Kiadó, Budapest, 2020, 2021
524 + 436 oldal, teljes bolti ár 6999 Ft + 6999 Ft,
A két kötet együtt a bookline.hu-n 11.050 Ft,
online ár a kiadónál 5599 Ft + 5599 Ft,
e-könyv változat 4599 Ft + 4599 Ft,
ISBN 978 963 479 1898,
ISBN 978 963 479 6541