»Egy hang sétálni ment az éjben… «* | Weber Kristóf: Keringő

● K A R Á C S O N Y I
A J Á N D É K N A K
A J Á N L J U K ●

 kistibi |

Weber Kristóf ezt a regényét Borbély Szilárd emlékének ajánlja, sőt a Keringőben olykor előcsillannak Borbély Szilárd sorai. Ez voltaképpen viszonzás: BSz a Hűtődala című versét WK-nak ajánlotta. De ez csak filológia…

Nehéz eldönteni, miről is szól ez a regény. Krimi? Esetleg egy gasztro-utazás? Zeneelméleti gondolatok összesítése? Egy nagy műveltségű szerző mozaikszerűen kirakott pannója versekből/verssorokból? Kedvenc művek átiratai? Önéletrajzi elemekből szőtt kalandregény? Nekem ez utóbbi tetszik legjobban, de mindegyik megközelítés jogos és igazolható.

A főhős, Emil Walz impresszárió el akarja dobni az életét. Mivel a prímszámok megszállottja, kiszámítja, hogy hajnali három óra tizenkilenc perckor kellene távoznia, de reggel arra ébred, hogy életben van. Mit lehet ilyenkor tenni? Folytatja…

Emil Walz magyar, de régen él Ausztriában. Akárcsak a regény írója, ő is zeneszerző: nem véletlen, hogy rengeteg zeneelméleti, zenetörténeti gondolatmenetet olvashatunk. A történet Walz hétköznapjai mentén kering, 2015-öt írunk, de időnként átruccanunk a nyolcvanas évekbe. Az ízét, zamatát az adja a regénynek, hogy a történet háttérbe szorul, fontosabbnak látszanak azok a leírások, gondolatsorok, melyek elsősorban az alkotás, a zene körül forognak. Ez egy sajátos stílust ad a szövegnek. „Minden karmester a zene ellensége – beszélt Poldiból a borókakoktél (…) – Karmesterek vannak, nem is régóta: a tizenkilencedik század elején kezdődött. Amikor egyre nagyobb zenekarok lettek…”

Mivel az elméleti fejtegetések sosem öncélúak, és mindig szituációban fordulnak elő, ezért a kívülálló számára is élvezhetőek. S amikor már azt hinnénk, hogy ez lesz a legfőbb vezérlő elv, akkor ismét új csavarral áll elő a regény. Visszaugrunk az időben csaknem negyven évet, és az eddig száraznak tűnt figurák élettel telnek meg, a történet pedig krimiszerűen izgalmas lesz. Mennyire más egy eleven, húsz-harminc éves figura, mint a hetven-nyolcvanas, élete végén ballagó bölcselkedő?! Az izgalmak forrása a WAM nevű ügynökség, melynek Walz dolgozik. A rendőrség azt gondolja róla, hogy a WAM csak fedőnév és fedőtevékenység: a háttérben embercsempészetre szakosodtak. De mi is ez a WAM? „Többjelentésű név: Mozartnak ez a monogramja. De a céges jelentése: Walsegg Art Music. Főleg művészeti jogokat vásárolunk. Ezzel támogatunk pályakezdő fiatal zeneszerzőket, írókat. Tulajdonképpen megelőlegezzük nekik a későbbi szerzői jogot.”

A hang tehát „sétálni ment az éjben”, vagyis Walz – ha már a prímszámok tévedése, vagy egyéb együttállások miatt életben maradt –, elindult Bécsből, Pozsonyon és Budapesten át Pécsre, szülővárosába. A WAM magyarországi koncertet szervez, tehát Emilnek is itt van dolga. Ahogy a jelenben és a térben haladunk előre a szűkebb pátria felé, úgy haladunk visszafelé az időben. A sorsát kereső főhős fiatalkorának idejében próbáljuk megérteni, hogy az idős Emil mit és miért gondol a világról. Miért hiszi, hogy őt nem szereti senki, és ő sem tud senkihez ragaszkodni. Ez a tér- és időbeli utazás mérnöki pontossággal tárja föl a főhős lelkét. A szerkesztés lenyűgöző. Azt hiszem, mérnökön és zenészen kívül ilyen pontosan felépített regénykompozícióra nagyon kevesen képesek.

Walz gondolatai állandóan a szeretet körül járnak. „Isten tényleg azért teremthette a világot, mert teremtő ereje nem tudott mit kezdeni a világnélküliséggel. Lehetséges, hogy ezt hívják szeretetnek… Mégiscsak a szeretet volna az élet értelme? »Szeresd felebarátodat, ahogy önmagadat«, írja az evangelista. Csakhogy Walz egyáltalán nem szerette önmagát. Így felebarátját sem, sőt leginkább csak a barátai felét. Az ellentmondást csak öngyilkossággal vélte feloldhatónak.”

• Olvass bele!

Walz barátai mind a WAM ügynökség érdekszférájában mozognak, ők nem csupán barátok, de üzlettársak is. Az egyik Leopold Sert, azaz Poldi bácsi, a zseniális, török származású fuvolaművész, akinek az élete kész kalandregény. A másik Franz Walsegg a WAM alapítója, résztulajdonosa, akit Walzhoz fiatal kora óta barátság fűzi. Kocsmai zugfilozófusként kezdte. Az éhező Emilnek segített a fennmaradásban. „Farkas Ferenc egyik szavajárása volt a valószínűleg. Minden második mondatában benne volt… Ez a nyelvi határozatlanság új nevet szerzett gazdájának: a valószínűlegből valszeg lett, Farkas Ferencből Valszeg úr. Amikor Valszeg áttelepült Ausztriába, akkor lett hivatalosan is Walsegg, Franz Walsegg.” Hogy azt a plusz „g”-t ki és miért tapasztotta a név végére, titok marad, habár az osztrákok úgysem értik a név magyar olvasatát. Lehet, hogy Emil ragasztotta rá a nevet, mert annyira tisztelte a zenét és a zenészeket, hogy képtelen volt a nevén nevezni Valszeget az ismert zeneszerzővel való névrokonsága miatt. (Mármint a korábbi Wallsegg arról (is) volt ismert, hogy ő rendelte Mozarttól a Requiemet…)

Folytatjuk a WAM-munkatársakat: Theophilus Sert hegedűművész. Egy zseni. Sokoldalú alkotó, Poldi bácsi fia. Első hallásra megjegyez számsorokat, kottákat; komponál, bármilyen zenéből képes átiratot készíteni. Sorolhatnánk még, de fölösleges. Ezek mind Emil barátai. Szeretik őt: ilyen baráti kör birtokában Emil igazán nem szenvedhetne magánytól, mégis így érez.

Emil tehát elhagyta Bécset. „Bécs azért szeretni való város, mert feltehetően ott a legmagasabb az egy négyzetkilométerre eső őrültek száma. Talán nem véletlen, hogy Sigmund Freud bécsi volt.” Emil megtalálta igazi otthonát, de a feladat újra Pécsre szólította…

És bonyolódik, bonyolódik a helyzet. A rendőrség az egész WAM cég ellen nyomoz, gyanúsított mindenki, aki az ügynökség alkalmazottja. Ahol mindenki gyanús, ott mindenki hazudhat. „A zenében is lehet hazudni. Például a midi szabványú hangszínek esetén az oboa hangzása nem az oboától származik, így a hangszín nem valódi, de hihető. Azaz hazugság. Általában a művészetben a valóság eltagadása a valóság kategóriájába is belefér. A művészet nem azért hazudik, hogy a befogadóját becsapja, hanem azért, hogy a fantáziáját és a képzeletét növelje.”

Emil világa immár érthetetlen számára. Nem tudja, vétkes-e közülük bárki az embercsempészetben, és akad-e aki ártatlan. Ezt a kérdést akkor kell feltennie, amikor a bécsi rendőrség nyomoz a barátai valamennyiük ellen. De ez kevéssé fontos. Évek óta nem járt szülővárosában. Mi várja őt otthon? Hogyan zárul a nyomozás?

A válasz a számokban van. Illetlenség lenne a krimi-vonal miatt elárulni, de egy dolog biztos. A történet 2015. február 17. és 25. között játszódik. Ha kezdő és a záró napot elhagyjuk (mint a nagyobb utazásoknál az érkezés és távozás dátumát), marad hét nap. Az pedig prímszám. És ha valaki a prímszámok megszállottja, és a prímszámok engedik őt tovább élni, akkor ebben az időszakban baj nem történhet vele.

Weber Kristóf zeneszerző, nagybőgős: zeneember. A zene és a művészet minden ága érdekli. Regénye azt tükrözi, hogy alkotója legalább két kultúrából táplálkozik. Tudjuk, hogy Ishiguro vagy Rushdie művei sem lettek volna olyanok, amilyenek, ha nem két kultúra, két nyelv határmezsgyéjén jöttek volna létre. Weber műve is ilyen, csak ő a hang és a szó határán mozog. Borbély Szilárd pedig előre tudta ezt. Ezért küldte Kristófot a hanggal sétálni az éjben. Mert a zsenik minden fontosat tudnak, és mindent látnak előre!

*Írásom címe Borbély Szilárd Hűtődala című versének első soraiból származik.

Weber Kristóf: Keringő
Illusztrációk: Láng Orsolya
Prae Kiadó, Budapest, 2023
304 oldal, teljes bolti ár 4190 Ft,
online ár a bookline.hu-n 3352 Ft
ISBN 978 615 667 5071

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Walz Emil zenekari menedzser és komponista Ausztrián és Budapesten keresztül érkezik meg szúlóvarosába, Pécsre, a kalandos autóútját kísérő személyek kavalkádja pedig a múlt szövetébe ágyazódik. Feltárul előttünk, ahogy a tehetséges, de korhely művész a nyolcvanas évek késő szocialista miliőjében a karrierjét építi, Budapest kocsmáit és klubjait járja, és közben a szerelemben is próbál helytállni. Az idősödő Walz végül egy nyomozás kellős közepébe csöppenve, kották rejtett üzeneteiben és vendéglők, házibulik elejtett mondataiban leli meg az őt körülvevő világ igazságát, és talán egykori szerelmét is.
A Keringő az egy pont körüli folytonos keringés regénye, és ez az egy pont a zene. A szerző alteregójának világlátása és művészetfelfogása izgalmas, új fénytörésben mutatja meg a muzsikát, és rádöbbent, milyen érzéki módon hatja át életünk egészét.