Tanácstalanul álldogáltam a teremben, a testes úriember erre lazított a tartásán és egy üres székre mutatott vele szemben.
Mivel nem állt a függöny mögött revolveres cimbora, hogy majd megvédjen, ha kell, legfeljebb egyetlen pincér, aki végül is szintén az ő emberük, eleget tettem a kérésnek.
– Értsenek meg… mindjárt indulnom kell…
Mégis magam alá húztam a széket, és helyet foglaltam.
A kövér nem reagált a hallottakra, hanem rögtön belevágott:
– Már régóta figyelünk, és összegyűjtöttük rólad a szükséges információkat. Biztosra akartunk menni. Most már minden tévedés kizárva, minden kétséget eloszlattunk. – Még az üzletbe betoppant bajszos öregnél is rejtélyesebben karattyolt egy darabig. Közbeszóltam:
– Uraim, nagyon-nagyon sajnálom, de önök tévednek. Fogalmam sincs, hogy engem kinek hisznek, fogalmam sincs, kit keresnek. De attól tartok, semmiben sem tudok segíteni. – Feszélyezett a tegezésük, és reméltem, hogy észbe kapnak, ha ragaszkodom az önözéshez.
– Bármit is forgatnak a fejükben, rám ne számítsanak. Nem érdekel. És nem is veszek semmit.
Utolsó megjegyzésemen elmosolyodott a főkolompos, ami oldotta bennem némileg a feszültséget. De csak átmenetileg.
– Az érdeklődés nem játszik itt semmiféle szerepet – mondta halálkomolyan.
Na, ekkor kellett volna legkésőbb felállnom és távoznom. Ám ki tudja miért, ülve maradtam. Ebben talán az is közrejátszhatott, hogy bujkált bennem némi félsz a lógó fejű, nyársat nyelt fiatalabbikkal szemben. Azt is feltételeztem, hogy a pincér kitette revolveres cimborám szűrét. Másrészt kíváncsi lettem, mi jön ezután.
– Fogalmam sincs, kik maguk – válaszoltam, szerintem talpraesetten.
– Ez igaz – mondta most a bolti bajszos.
– Bemutatkoznék. A nevem Benedek. – Langymeleg, puha mancsával kezet nyújtott.
– Engem Istvánnak hívnak – szólalt meg a vezér, és fájdalmasan megroppantotta ujjcsontjaimat.
Mindketten sürgetően pillantgattak a fiúra, aki hallgatott.
– Béla – nyögte ki végül amaz.
– Ludwig Neustätter – feleltem.
A három férfi egymásra nézett.
– Nos, erről van szó – mondta végül István. – Ludwig Neustätter…
Megvetően ingatta a fejét, mintha valami baromságot mondtam volna. – Hát persze. Itt így hívnak.
Előredőlt az asztal közepe felé, és félretolta a borospoharat. A másik kettő követte a példáját.
– Te nem Ludwig Neustätter vagy.
– De elnézést… – Nem engedte, hogy folytassam.
– Térjünk a lényegre. Mi az Ősmagyarok Gyülekezetét képviseljük.
– Ez valami szekta? – kérdeztem. – Vagy termékbemutatót tartanak? Mit árulnak?
– Nem vagyunk szekta. Az összes többi keresztény gyülekezet szekta – mondta István fagyosan.
Szóval mégiscsak szembe hajtanak az autópályán….
– Sajnálom, nem vagyok hívő… – jeleztem, hogy fel akarok állni.
– Azt még meglátjuk. Nem lesz hosszú – mondta István.
– A tömörségért nagyon hálás lennék – válaszoltam, és visszasüppedtem a karosszékbe, bár előtte már félig felálltam.
– Témánk az emberiség történelmének legnagyobb összeesküvése. Mint ismeretes, a mainstream-kutatás azt állítja, hogy a magyarok csak ezer éve élnek Európában. Ami szemenszedett hazugság. Valójában a magyarok mindig is itt éltek Európában, mindenki más előtt.
– Csalódást kell okoznom – vágtam közbe. – Engem nem érdekel a történelem.
– Remekül működik az álcázás – csodálkozott Benedek. – Tényleg fogalma sincs, hogy ő kicsoda! – Semmi baj, mi veled vagyunk – nyugtatgatott, mintha erre szükségem lett volna.
– Mindig is igyekeztek elorozni tőlünk a legjobb koponyákat – folytatta István. – Tudja még valaki manapság, hogy például a golyóstollat is magyar ember találta fel? Sosem tétlenkedtek a minket támadó konteók kiagyalói, hogy megmozgassák a fantáziájukat. Nem kevesebbet állít a legképtelenebb teória, mint hogy Jézus Krisztus zsidó volt.
Béla undorodva csóválta a fejét.
– Mocskos csőcselék…
– Hogy kerül ide Jézus? – kérdeztem.
– Mi meg biztosan tudjuk, hogy Jézus magyar származású volt.
Fordította: Toronyi Attila
Fónyad Gábor: Amikor Jézus a Hortobágyon járt
Atlantic Press Kiadó, Budapest, 2023
222 oldal, teljes bolti ár 4290 Ft













Posted on 2023.11.02. Szerző: olvassbele.com
0