Amelia Mellor: A mágikus könyvárus (részlet)

Első fejezet ~~ Vásári forgatag

A Paddy’s Market nevű vásártér mindig hangos, szagos és zajos volt.

Billy Pyke pedig éppen ezért imádta a piacot, ami minden szombaton betöltötte a fiú fülét állatok visításával, zenével és tucatnyi különböző akcentussal megszólaló emberi hanggal. Beburkolta a gázlámpák fénye, mely visszatükröződött a dús gyümölcsökről, a friss halról és a zsebtolvajok szeme villanásában, akik akár tízlábnyi távolságról is képesek voltak lebűvölni egy hölgy brossát a ruhájáról. Orra megtelt a levegőben terjengő füst, fűszer és sajt szagával. Szemébe ékszerek, mágia és gazdát cserélő pénzérmék csillantak.

A piac négy hatalmas fémteteje alatt a kinti világ szabályai nem voltak érvényesek. Egy fiatal nő bármely férfit legyőzött birkózásban. A piac négy bazaltborítású utcája zengett a világ minden tájának nyelvétől és akcentusától – Cornwall, Canton, Calcutta, Coranderrk és Cork is képviseltette magát. Egy használt ruhát viselő fiú pont annyi joggal bírt itt, mint bárki más, és bárki előtt, aki szimpatikus volt neki, megemelhette a kalapját. A piac maga volt a ragyogó lehetőségek, veszélyek, izgalmak és a mértéktelenség világa.

Billy pedig boldogan vetette bele magát ebbe a kaotikus, mégis ezer élményt és tanulási lehetőséget kínáló világba.

*

1871 telének egyik komor szombat reggelén Billy a család heti bevásárlását húzta éppen maga mögött egy játék kocsin, miközben húgát, Emmát kísérte át a piac zsúfolt utcáin. Melbourne rongyossá ázott ezen a napon, Billy esőkabátja több vizet nyelt el, mint amennyit távol tartott, sapkájáról a víz gesztenyebarna hajára, onnan pedig a nyakába csöpögött, alattomosan bekúszva a fiú inge alá. Bal cipője talpának repedésén át zoknija teljesen átnedvesedett, és minden lépésnél csicsogott.

A fiúban mégis dac és elszántság égett, ez fűtötte belülről. Mostanra egyértelművé vált, hogy szülei együttes fizetése sem elég ahhoz, hogy mind a hét gyermeküket etessék, öltöztessék és ellássák. Idejét látták hát, és szóvá is tették, hogy legidősebb gyermekük is beszálljon a pénzkeresésbe. A környéken a gyerekek kilencéves korukban kezdtek dolgozni, ezt a törvény is megengedte. Billy immár tizenkét éves volt, és a Spring Streeten lévő Model Nemzeti Iskolába járt, tudott írni, olvasni és számolni is. Ráadásul régóta tudta, hogy egy nap el fog jönni életének ez az új szakasza.

Nem bánta, hogy ott kell hagynia az iskolát, unta az ismétlődő órákat és a kemény fegyelmezést, ám a szombat reggeleket a Paddy’s Marketen – azt semmiképpen nem akarta elveszíteni. Nem állt szándékában csapdába ejteni magát az unalmas szöggyárban, unalmas apjával, unalmas szögeket számolva egész életében. Előző nap Anya és Apa megkérdezték, hogy szívesen dolgozna-e az üzemi gyártósoron. Ugyanezt csinálták, amikor Billynek mosogatnia kellett vagy kicsi Johnnyt tisztába tenni. Megkérdezték, hogy szeretné-e megcsinálni. Billy pedig mindig azt válaszolta, hogy természetesen nem szeretne a hét hat napján egy helyben ácsorogni és hideg szürke szögeket számolgatni a végtelenségig. Mire a szülei csak annyit mondtak, hogy túl fáradtak a vitához, és elküldték a fiút tűzifát pakolni. Ám Billy a fapakolás közben kieszelt egy tervet.

Nem kényszeríthetik, hogy dolgozzon, ha ő talál magának állást.

Épp a minap jelent megy egy reménykeltő hirdetés az újságban, ami a pottyantósban, szögre akasztva várta sorsát. Most pedig Billy tervvel a fejében trappolta végig a piacot, reménnyel és indulattal telve. Szeretné-e valóban? Szeretne-e hétévnyi tanulást kárba veszni hagyni? Szeretne-e egész életében megelégedni a használt holmikkal és másodrendűként leélni az életét? Tényleg szeretne?

A fiú mögött Emma botladozott a bazaltköveken, majdnem elejtve a kosárnyi tojást.

– Billy, haragszol rám?
– Nem – bökte oda a fiú meg sem állva.

Körülöttük tyúkok káricáltak a ketrecekben, emberek kiabáltak a standok között: „Sült almát tessék!” „Friss a homár!” „Próbálja ki a bámulatos erőtesztelő gépet!”

– Mert túl lassú vagyok? – kérdezősködött tovább Emma, miközben kikerült egy gyanús kinézetű pocsolyát.

– Nem vagy lassú.
– Húzhatom én is a kocsit, ha akarod.
Billy csak most döbbent rá, milyen gyorsan megy.
– Egyáltalán nem haragszom rád, Em.

És valóban nem is haragudott. Nem Emma hibája volt, hogy a szülei megpróbálták egy olyan életbe belekényszeríteni, amit ő maga nem akart. Ráadásul ha Billytől elveszik a bevásárlás feladatát, valakinek át kell azt vennie tőle.

A fémtetőről esőcsepp csurrant Billy fémkeretes szemüvegére. Ahogy levette, hogy megtörölje a zsebkendőjével, a világ lágy színfoltokba fordult: aranyló gyümölcshalmok, lila virágmaszatok, piros és zöld kínai lampionok elmosódott képe.

– Hol is találkozunk Frankie-vel? – kérdezte a rózsaszín foltnak látszó Emma.

A Pyke család heti bevásárlását hazahúzni kétemberes feladat volt. Öccsük, Frankie volt Billy leghatékonyabb segítője a piacon, aki ma reggel egy másik útvonalat járt be, hogy részt vegyen a feladatban. Frankie-t ismerve azonban valószínű volt, hogy a fiú figyelme elterelődött, épp kóbor kutyákat simogat, vagy egy utcazenész hegedülésére táncol.

– A könyves standnál – válaszolt Billy.

– Nem várhatnánk meg inkább odakint? – érdeklődött a kislány.

– Még mindig esik – válaszolt Billy, miközben a világ újra élessé vált, ahogy feltette a szemüvegét. – Ráadásul a könyves stand remek hely, ingyen olvashatsz, amíg csak akarsz.

Egy közeli fánkárus épp friss tésztát tett a sütőbe. A sütemény illata minden más illatot felülmúlt egy pillanatra. Emma megtorpant, elkerekedett szemmel figyelte a csodát.

– Em… – súgta Billy, miközben óvatosan újra mozgásra bírta a húgát. – Már megint bámulsz. Tégy úgy, mintha már láttad volna korábban is.

– De hisz nem láttam…

– Azt viszont nem szeretnéd, hogy ezt a tolvajok is tudják. Vagy a házalók. Vagy a Nagy Amerikai Fájdalommentes Fogorvos. Bármelyiküknek könnyen prédája lehetsz, ha nem figyelsz.

Emma hátranézett, mintha egy őt lábujjhegyen követő zsebtolvajt akarna rajtacsípni.

– Amikor Anyával jöttünk, nem voltak tolvajok.

– Dehogynem. Csak nem mondta el neked, mert még kicsi voltál – magyarázta Billy, miközben kezét húga vállára téve félrehúzta őt egy csacsifogat útjából. – De ne aggódj a tolvajok miatt, amíg…

Bill azonban újra elvesztette húga figyelmét, ezúttal egy hajszálcsíkos öltönyben pompázó, vörös szakállú fickó lépett a kislány elé.

– Kicsikém, szeretnél emberetető cápát látni? Csupán hat penny felnőtteknek, de téged és a bátyádat féláron beengedlek.

A férfi mögött lefüggönyzött fülke állt, rajta felirat: Jim Crilly Meglepő Tárlata. Emma lelkesen csapta össze a két tenyerét.

– Billy, megnézhetjük?
– Ma nem – válaszolt a fiú anélkül, hogy lassított volna.

– Pedig nem sokáig lesz látható az emberetető cápa – győzködte őket Jim Crilly, miközben tekintete máris újabb hatpennys áldozat után kutatott. – Hamarosan beleun a halevésbe és valami mással kell őt etetnem.

Jim Crilly fülkéjének függönye félrelibbent, a korábbi vendég vöröslő arccal lépett elő.

– Ez felháborító. Nem kérhet fél shillinget azért, hogy egy füstölt heringet reggeliző fickót mutogasson.

– Nem is füstölt hering! – vidámkodott Mr. Crilly. – Sült cápapikkely!

– Mit számít ez? – replikázott a pórul járt vendég.

– De hisz azt kapta, amiért fizetett. Egy embert, aki cápát eszik. Tehát a cápa eteti az embert.

Az árusok kiabálása elnyomta a pórul járt férfit körülvevő bámészkodók nevetését. Billy és Emma gyorsan odébbálltak.

– Fel nem foghatom, hogy ússza meg mindig – jegyezte meg Billy. – A múlt héten egy háromlábas patkány volt a műsor.

– Hű! Három láb hosszú patkány? – hüledezett Emma. – Hol nőnek ilyen nagyra a patkányok?

– Nem – csóválta a fejét Billy. – Ez a Meglepő Tárlat. Amikor azt mondja, háromlábas patkány, akkor te egy három láb hosszú patkányra számítasz. Valójában csak egy normál patkányt látsz, aminek az egyik lába hiányzik, azaz háromlábú. A sárkánya is csak egy különleges gyík volt, ami sárkánynak nézett ki.

– Én azért a gyíkért is fizettem volna – lelkendezett Emma.

– Tudom – biccentett Billy, és áthúzta a kocsit egy púposabb hátú utcakövön. Egy pasztinák elszabadult és a földre gurult.

Emma felmarkolta a szökevényt, és a kocsira halmozott kupac tetejére rakta.

– Nem akarod rendbe szedni a holmit? – kérdezte a bátyját.

– Azt hiszem, jobban járunk, ha megteszem – tűrte fel Billy az inge ujját. Rendszerező képessége több volt annál, mint hogy szépen rendezzen el dolgokat. Bűbájos képességgel bírt e téren. A sikeres varázslat három alapelvre épült, és nem volt egyszerű mindhármat magas szinten művelni. Az első az imagináció: amikor elképzeljük a vágyott végeredményt. Konvikció: magabiztosság a saját képességünkben. A harmadik pedig az artikuláció: amikor a mágiahasználó fizikai módon is kifejezi a kívánságát, akár szóban, írásban, rajzzal, mozdulatokkal, függően a saját mágiájától. A legtöbb ember kényelmi célokra vagy szórakozásra használta a mágiát: apróságokra, amik, ha félresikerültek is, nem okoztak komoly gubancot. Hiszen egy eltérített gondolat, egy aprócska kétség vagy hiba is meghiúsíthatta, félrevihette a varázslatot, egészen mást eredményezve, mint az eredeti szándék volt.

Ezen a napon a szétszaladó gondolatok veszélyeztették leginkább Billy mágikus terveit. Az imagináció tiszta fejet és összpontosítást kívánt, aminek a fiú épp híján volt. Ha mégis sikerül kiviteleznie a varázslatot, azzal viszont időt nyerhetnének és némi gondtól is megmenekülnének, szóval megérte tenni egy próbát. A fiú mély levegőt vett, és amikor kiengedte, elképzelte, ahogy minden, Frankie-vel, Emmával, otthonnal, szögekkel, időjárással, vizes zoknival kapcsolatos gondolat kitisztul az elméjéből, minden, kivéve a megvásárolt holmik a kiskocsin.

– Áruk – szólította meg a készletet. – Rendezzétek magatokat a legnehezebbtől a legkönnyebbig, hathatósan.

Lelki szemével látta, ahogy a zacskók, dobozok és kötegelt zöldségek összerendezik magukat, minden rést kitöltve igazodnak egymáshoz. Az utolsó szónál a vásárolt holmi csúszkálni és mocorogni kezdett, miközben minden szépen a helyére csúszott. A zsák krumpli a kupac aljára kúszott, a szárazbabos zsák a saláta alá fészkelte be magát, hogy megóvja azt a legurulástól.

– Billy, nézd!

A néhány utolsó dolog a földön kötött ki. Emma megzavarta Billyt, így az imaginációs alapelv nem működött tökéletesen. Mégis valamelyest működött a varázslat, és végül semmi más nem tört el és meg, csak a fiú összpontosítása.

Fordította: Cséplő Noémi

Amelia Mellor: A mágikus könyvárus
Manó Könyvek, Budapest, 2023
366 oldal, teljes bolti ár 3690 Ft