Lepkeszárny, kövek | Clara Dupont-Monod: Egy közülünk

Tóth Zsuzsanna |

Japán tusrajzokra emlékeztető borítójú, megjelenésében nagyon nőies könyvet készülök ajánlani, ami számomra az utóbbi idők legkülönlegesebb olvasmánya volt. Clara Dupont-Monod rebbenő szépségekkel teli, megmagyarázhatatlan szívfájdalmakat okozó és kibeszélő regényt írt. Lágy, költői sűrítettségű mondatai kemény témáról szólnak; a másságról.

Maradjunk még egy pillanatra a könyv külleménél: rendkívüli szépségét Kenyó Ildikónak köszönheti. A belső oldalakon is visszaidézett virágok, a légiesen áttetsző, olvasóbarát tipográfia mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a tapintás és látás fizikai élményei alapozzák meg irodalomesztétikai benyomásunkat. Talán nem itt kellene említenem, de fontosnak érzem, hogy az újságíróként is dolgozó szerző az Egy közülünk (S’adapte) című regényével a 2021-es Goncourt-díj döntősei között volt (s nem először), és végül a Prix Femina díjat kapta. Az elismerés megerősíti, hogy igazi női érzékenységgel megírt regényt veszünk kézbe.

A puritánságában rendhagyó módon gazdag, gyönyörű mondatokkal elmesélt történet egy teljesen átlagos családról szól, amelybe – s amelynek hegyek között megbúvó, csendes otthonába – egy „szabálytalan” gyermek érkezik. Egy szülőnek felkavaró érzés szembesülni a ténnyel, hogy gyermeke nemcsak hátrányokkal terhelten él majd, de ráadásul nagyon rövid ideig – ezt azok is átérzik, akik kevésbé érzékenyek az efféle helyzetekre. Lehetett volna minderről, a családot érő, az addigi harmóniát megbontó tragikus változásról didaktikusan is szólni. Hiszen szinte minden társadalmat nevelni kellene az elfogadásra, mindenütt utat kellene mutatni, hogyan éljünk együtt a rendhagyó létezésű emberekkel.

Ám a szerző nem erre az útra lép. A regény elbeszélőinek kívülállókat választ: nem is élőlényeket, hanem köveket. „Mi, akik ezt a történetet megosztjuk, noha kőből vagyunk, inkább a gyerekekhez húzunk. Róluk akarunk mesélni. Az udvar végi vörös kőfalba ágyazva jó rálátásunk van az életük alakulására. Tanúk vagyunk, figyelünk évezredek óta.”

Ez a fajta „kívülállás” szokatlan pártatlanságot kínál az olvasónak, majdhogynem a halhatatlanok elnéző szeretetét. Mégsem hiszem, hogy bárki pusztán szemlélője képes maradni az elbeszélésnek. Van valami különös, szívbemarkoló líraiság a szövegben, ami – gyanítom –, a ridegebb lelkeket is együttérzővé teszi, ugyanakkor nagy ívben elkerüli az érzelgősség minden árnyalatát. Ráadásul a betegen született gyermek testvérei mind teljesen eltérő módon reagálnak az életüket gyökerestül felforgató jövevényre. Bátyja féltő, önmarcangoló és önfeláldozó szeretettel, nővére daccal, dühvel, később a családért majd mindent feladó, már-már manipuláló szeretettel. A legkisebb, aki a beteg gyermek halála után, kései áldásként érkezik, magába gyűjti és összegzi mindazokat a reakciókat, amiket a testvérei (és vélhetően szülei is) átéltek a sérült kisfiúval kapcsolatban; a kétségbeesést, kitaszítottságérzést, bűntudatot, sajnálkozást és szeretetet, ami ott kavargott a különös gyermek körül. És valahogy újrateremti a békét.

• Olvass bele!

Miközben a könyvről írok, folyamatosan úgy érzem, talán nem is sikerül megfelelő szavakba öntenem a róla szerzett benyomásaimat. Mintha egyre-másra megsérteném ama „szivárványos zománcot”, tudják, a babitsi „hímes lepke kényes, dupla szárnyán…” Ráadásul néhány megtalált, jó mondatot is sikerült (akaratlanul) kitörölnöm, hogy aztán a veszteség érzésével kezdjek újra az írásnak. (De jómagam ügyetlenkedései most másodlagosak…) Nem is folytatom. Csak annyit még, hogy ennek a poétikus szépségű, szövegével is gyönyörűséget okozó rövid regénynek finom árnyaltságú fordításáért Molnár Zsófiát illeti elismerés.

Biztos vagyok abban, hogy aki elolvassa a könyvet, gazdagabb lesz tőle.

Clara Dupont-Monod: Egy közülünk
Fordította: Molnár Zsófia
General Press Kiadó, Budapest, 2023
200 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft,
kedvezményes ár a lira.hu-n 3992 Ft,
e-könyv változat 3499 Ft
ISBN 978 963 452 7176 (papír)
ISBN 978 963 452 7183 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A Cévennek hegyeinek védelmező karéjában születik egy gyerek. Egy fekete szemű, hosszú szempillájú, kerek arcú kisfiú, aki nem lát, és aki egy idegrendszeri rendellenesség miatt voltaképp örökre csecsemő marad. Egy „szabálytalan” gyerek, aki láthatatlan határt húz a családja és a többi ember közé.
Ez az ő története. Az övé és a testvéreié. A legidősebbé, aki szinte eggyé válik vele, óvón ragaszkodik hozzá, átadja magát neki, és elvész benne. A középsőé, akiben izzik a harag, és aki teljesen elutasítja öccsét, ám amikor szükség van rá, mindent megtesz, hogy megmentse az összeomlás szélén lévő családját. És a legfiatalabbé, aki a család szellemeinek árnyékában él, mégis az újjászületést és a megbékélést hordozza.