Becsvágyó nő számára nincs béke | Costanza Casati: Klütaimnésztra

kistibi |

Mi történik, ha a mítoszról lehántjuk a csodás elemeket, félreállítjuk az isteneket, csak a puszta emberi érzések maradnak: a célok, küzdelmek, vágyak? Mi történik, ha önmagunkkal kell szembenéznünk, és galádságainkat nem rejthetjük mindenféle isteni beavatkozás, tudaton túli cselszövés mögé? Mi történik, ha az ember felmászik az Olümposzra, és nem talál ott mást, csak sziklát, jeget, havat, és a majd háromezer méter magasban süvöltő szelet? Milyen az, ha Zeusz palotája helyett hideget, félelmet, veszélyt találsz? Milyen az, ha egy ragyogó szempár mögött a puszta rosszindulatot látod?

Az olyan pillanat, ahol és amikor lelepleződik az ember igazi énje. Ahol nincs választás, mert a puszta erő, ravaszság, tisztességtelenség dönt el mindent. Ebben a világban harcolni kell, aki ezt nem akarja, azt gyengének gondolják és eltiporják. Ebben a világban hősnek nevezik azt, aki gyereket mészárol le, nőket erőszakol meg. Gondolkodásnak, becsületnek, kultúrának nincs helye. A király csarnokában zsíros húsok zabálása, kupa borok hörpölése mellett hallgathatod a zenészeit, vágyódva nézheted a nádszálkarcsú táncos lányokat, és részegen még ágyba is viheted őket, hiszen te nemes vagy, neked mindent szabad.

Változott-e a világ Agamemnón óta? Az öntörvényű, erőszakos, brutális „hős”, aki mindent feláldozott azért, hogy még több hatalma legyen. Még saját gyermekét is. Mégis úgy maradt fenn neve az emberiség emlékezetében, hogy ő volt a sikeres görög vezér, aki elfoglalta Tróját, a hős, aki mindent elért, amit akart. A kultúránk talán annyit tisztult már az utóbbi háromezer évben, hogy Hitlert és Sztálint nem nevezzük hősnek.

Mondhatnánk, hogy Klütaimnésztra története átlagos, hiszen az elnyomott nő sorsa szinte mindennapos, nemcsak háromezer évvel ezelőtt volt az, de most is. Csakhogy Klütaimnésztra nem átlagos nő. Nemcsak királyi vérből való, de nemzedéke fölé emeli törhetetlen akarata.

Az újramesélt mítosz nagyon sok mindenre hívja fel a mai olvasó figyelmét. Először is arra, hogy figyelmetlenek vagyunk. Csak foltokra emlékezünk a régi mesékből: Klütaimnésztra meggyilkolta a férjét. Az asszony a mítosz szerint vörös szőnyeget terített a háborúból hazatérő férj elé, s Agamemnón rá is lépett. Ez pedig ugyebár hübrisz [büntetendő gőg], mert a vörös színt csak az istenek használhatják. Ezért aztán a cselvető feleség felmentést kaphatott a férjgyilkosság vádja alól.

Costanza Casati történetében lehámlanak az utalások, hivatkozások a felsőbb hatalmakra, az események a mitikus szépítések nélkül tárulnak elénk, viszont teljes bonyolultságukban követhetjük a tetteket. Megértjük, hogy jó néhány, kevéssé fontosnak vélt személy hogyan járult hozzá az eseményekhez, és sokkal árnyaltabban látjuk a szereplők céljait, vágyait. A regényben talán egyetlen mítoszhoz köthető elem marad meg, egy jóslat. „Léda lányai kétszer és háromszor mennek majd férjhez. És mindnyájan el fogják hagyni a törvényes férjüket.”

• Olvass bele!

Klütaimnésztra – ezt ne feledjük el – királylány. A spártai király, Tündareósz különös figyelemmel kitüntetett leánya. Ez azért fontos, mert önállóságra és harcra nevelték. A küzdőtér gyermekkora óta fontosabb helyszíne volt tanulmányainak, mint a tanóra. Testvérét, Helénát is hasonló felnőttkorra készítették fel. Ám a két nővér küllemre erősen különbözött: Heléna volt a mézhajú gyönyörűség, Klütaimnésztra a fekete csoda. (A mítosz szerint anyjukat, Lédát hattyú képében Zeusz tette magáévá, s az erőszakos „nászból” született a két leány. Casati földhözragadtabb magyarázatot ad a különbözőségre: Léda megcsalta Tündareószt.)

„…nehéz olyan férfit találni, aki tényleg erős. Elég erős ahhoz, hogy ne akarjon erősebbnek lenni nálad.” Klütaimnésztrának ez mégis sikerül. Szerelmi házasságot köt Tantalosszal, aki csak egy kisebb királyság ura, Meióniáé. Boldogok, gyermekük születik, minden rendben van. Ám apja elfogadni készül a legerősebb görög város Mükéné urának, Agamemnónnak ajánlatát a szövetségre. Ennek megpecsételése lehetne a házasság Klütaimnésztrával. Tündareósz erre is tud megoldást: a meglévő családtagokat kell csak kiiktatni. Mészároljuk le a férjet és a gyereket, megözvegyült lányomat pedig adjuk feleségül a mészároshoz. A terv egyszerű, le is zajlik, bele is illik a kor szokásaiba, csak azzal nem számol, hogy mindenkinek vannak emberi érzései, egy anya nem viseli el, ha aljasul meggyilkolják szeretteit, pláne politikai célból. Innentől kezdve válik a mítosz mai valósággá.

„Agamemnón és Menelaosz egyedül jön, úgy vágtáznak, mintha üldöznék őket. Az éjszaka néma, és a völgy olyan, mint az üres kagylóhéj, amely hamarosan megtelik az erőszak visszhangjával.”

Casati pontosan meséli el a mítoszt. Heléna a görög világ legszebb lánya. Gazdag királyok tolonganak Spártában, hogy feleségül kérjék. „A tragédia, mely velük történt, aznap kezdődött, amikor Helené Menelaoszt választotta a királyok és udvarlók közül” – s ezzel nyitott utat a későbbi eseményeknek.

A történet itt kettéválik. Heléna útja végül Trójába vezet, Klütaimnésztra pedig Mükénébe megy Agamemnónnal, de egy pillanatra sem felejti el, hogy Agamemnón megölte a szeretteit, és csak azért vette őt feleségül, hogy akarata alá hajthassa. Casati regénye nem foglalkozik a trójai eseményekkel, főhősünket csak annyiban érinti, hogy tíz évre megszabadítja őt gyűlölt férjétől. Klütaimnésztra kihasználja ezt az időt, az addig is gazdag Mükénét jól kormányozza, a várost még gazdagabbá, szervezettebbé teszi.

A történetből kimarad a háború első kilenc éve. Az utolsó fejezet Trója eleste előtt kezdődik, amikor megjelenik Aigiszthosz, a „vérfertőzés és erőszak szülötte. Bosszú céljából fogant gyermek…” Aigiszthosz ugyanis azután született, hogy Thüesztész megerőszakolta saját lányát, Pelopeiát, aki éppen áldozatot mutatott be a szentélyben. (Ez a Thüesztész előtte is rémes dolgoknak volt részese: saját bátyja, Átreusz egy lakomán megétette vele a saját fiainak húsát. E fivér leszármazottai az Átreidák.) A „vérnősző barommal” Agamemnón és Menelaosz végül sikeresen végez, Aigiszthosz pedig elmenekül, s évekig az erdőben bujkál. Baljóslatú a megjelenése Trójában, hiszen az Átreidákat gyűlöli, s ezáltal természetes szövetségese Klütaimnésztra.

Tudom, a történet ennyire sűrítve bonyolultnak tűnik, a regény azonban világossá tesz mindent: okokat és okozatokat, a bosszú végtelen láncolatát, amely nemzedékek életét teszi tönkre.

Az ősi mitológia évezredek óta szerves része a kultúránknak. Nagyon fontos, hogy az is maradjon. Talán Mary Renault volt az első, aki elkezdte újramesélni a görög történeteket. Egy nemzedékkel később Natalie Hayneshez és Madeline Millerhez csatlakozott Costanza Casati is. (A névsor önkényes és nem teljes.) Ezek a regényes mítoszmesélések önmagukban is kiválóak. Közös bennük, hogy az emberi küzdelmet a mesés elemektől megfosztva teszik érthetővé és izgalmassá.

A művet Fügedi Tímea kiváló fordításában olvashattuk.

Costanza Casati: Klütaimnésztra
Fordította: Fügedi Tímea
General Press Kiadó, 2023
487 oldal, teljes bolti ár 6990 Ft
online ár a lira.hu-n 5592 Ft,
e-könyv változat 4899 Ft
ISBN 978 963 452 7336 (papír)
ISBN 978 963 452 7343 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Uralkodásra születtél, de egy zsarnokhoz mész feleségül. Tehetetlenül nézed, ahogy feláldozza a gyermekedet, hogy kiengesztelje az isteneket. Végigkíséred, amint hosszú háborút vív egy idegen városállam partján, és saját kegyetlen gondolataiddal vigasztalod magad. Mert nem ez volt az első gonosz tett ellened. Nem ezt az életet érdemelted. És nem ez lesz a veszted. Lassan tervet szősz. Mert te már rég megértettél valamit, amit a többiek ez idáig sem: ha nem kapsz hatalmat, akkor magadnak kell megszerezned.
Klütaimnésztra újramesélt története elképesztő erővel láttatja az ókori görögök, a hatalom és a próféciák világát. Egy felejthetetlen királyné portréja, az emberiség, az anyaság, a testvériség, a gyász, a veszteség és a bosszú kiemelkedő jellemrajza.