Nők a festészet labirintusában | Kopócsy Anna: Új Nyolcak

Arnóti András |

Nagyon izgalmas könyv Kopócsy Annáé a 20. századi Nyolcak női kortársairól. A mű alcíme árulja el a legtöbbet a képzőművészet múlt századi történetében csak felületesebben jártas olvasó számára: Festőnők a modern művészet sodrában.

Az Új Nyolcak izgalmas, fordulatos és tanulságos mű, általa belekerülünk a magyar kultúra- és művelődéstörténet, tudomány és közélet legdinamikusabban és leginkább reményt keltőn kibomló szellemi korszakába. Most már hozzá kell tenni, hogy a 19. és 20. század fordulójáról van szó.

Fontos és megbecsülendő dolog, amikor valamibe úgy felejtkezel bele, hogy észrevétlenül jutsz a korszak gazdag keresztmetszetét érzékenyen felkínáló és szinte analitikusan feltárt tudáshoz. Ennek fókusza itt és most Kopócsy Anna kötete.

De engedjük érvényesülni a főszereplő hölgyeket! Tizenöt névnek kell itt szerepelni, mert hogy annyian voltak. Ma lehetne egy műveltségi vetélkedő kérdése is: Vajon kik tartoztak a Nyolcak festőcsoporthoz? A felkészült versenyzők szinte egy levegővel kivágják (akárcsak az Aranycsapat összeállítását): Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos.

De mi a helyzet a címében megjelölt Új Nyolcak festőcsoporttal? Fel tudja valaki sorolni a neveket? Bartók Mária, Bartoniek Anna, Dullien Edith, Endresz Alice, Futásfalvi Márton Piroska, Hranitzky Ilona, Járitz Józsa, Kiss Vilma, Lóránt Erzsébet, Muzslai Kampis Margit, Perényi Lenke, Szirmai Ili, Sztehlo Lili (Sztehlo Gábor evangélikus lelkésznek, a Gaudiopolis megalapítójának unokatestvére), Szuly Angéla, Wabrosch Berta.

Hogy ez tizenöt név? Igen. De hogyan maradt csupán nyolc a tizenötből 1931-re? (Őket vastag betűvel jelöltem). Ez is megtudható a könyvből.

Tizenöt ifjú hölgy szakmai barátságot köt – nagyobb részben még – a Képzőművészeti Főiskolán, amelyről kikerülve megnő ezeknek a kötődéseknek fontossága, hiszen a pályán maradást igen sok dolog nehezítette. A huszadik század tízes-húszas éveiben járunk. Magyarországon 1919 novemberétől kaptak választójogot a nők, de akkor sem a férfiakkal azonos mértékben. A férfiak huszonnegyedik évüktől szavazhattak, a nők csak harmincéves koruk után. Ráadásul a férfiak választójogához elegendő volt a négy elemi elvégzése, a nőknél ezt hat elemihez kötötték, illetve a négy elemi csak férjezetteknek volt elegendő, ha három gyerekük volt, vagy saját keresetükből tartották el magukat.

A Főiskola tehát a szakmaiság mellett erős védőburokként borult a nők fölé. Érdemes megmlíteni mestereiket is: Csók István, Deák-Ébner Lajos, Glatz Oszkár, Réti István, Vaszary János. Emellett nagyon fontos szerepet játszottak a különböző szabadiskolák, művésztelepek, mint például a Haris köz, Nagybánya, Nagymaros, Pécs, Szentendre és a kevésbé ismertek is. E helyeken már befutott, ismert mesterek – Aba-Novák Vilmos, Berény Róbert, Szőnyi István – irányítása mellett dolgoztak. A tanulási folyamatban fontos szerepet kaptak a hevesen pulzáló művészeti élet különböző helyszínei: a művésztársaságok – mint a Szinyei Társaság, az 1924-ben alakult KUT, vagyis a Képzőművészek Új Társasága –, de a kiállítóhelyek is: a Tamás Galéria, a Képzőművészeti Szalon, az Ernst Múzeum stb.

Ezzel párhuzamosan tobzódik körülöttük a szecesszió, el-elcsábítja őket az akkor minden művésszel incselkedő avantgárd szellemi kisugárzása és szerteágazó, stiláris nyitottsága. Ráadásul a kor kedvez a misztikus útkereséseknek: a számmisztikában a nyolcas a folytatást, az ismétlést, a ciklusokat jelenti. Szokták a hógolyóhoz hasonlítani: ahogyan tovább gurul, egyre nagyobb lesz.

Kopócsy Anna olyan világba invitál, amelyben az olvasó remekül érzi magát. Magával ragad, bevonz a jelenlét sokféle élményébe, kalandjába és ha – az információbőség okán – valahol megtorpannánk, a következő mondatban, oldalon vagy fejezetben válasz érkezik a kérdés feltevése nélkül, és egyszerre látjuk, érezzük, értjük, amit gondol. Mivelhogy „csak tiszta forrásból” merít. És azt is nagy bőséggel és körültekintően teszi.

A tizenöt festőnő a századfordulón még kicsi gyerek, hiszen szinte mind a 90-es években születtek. Még nem találkozhattak Nietzschének a közelgő 20. századra vetülő, vészjósló gondolataival („Isten halott”), ám a tízes években vagy azt követően már érezhették, érthették, festészetükbe emelhették a szerelem olykor mindent elsöprő katarzisát, eufóriáját és olykor reménytelenségét, például a kortárs Ady Endre tollából (Kocsi-út az éjszakában, 1909):

„Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.”

Erős a csábítás – látva a kötetben az örvendetesen sok reprodukciót –, hogy az Új Nyolcak (vagy a tizenötök) képi világáról, festészetéről írjak. Ám azt megtette a Kopócsy Anna, nem is akárhogyan. Másfelől viszont az olvasónak érdemes közvetlenül megismerni a festőnők munkáit, s azon túl azt is, hogyan éltek idehaza vagy éppen külföldre szakadva. Nem utolsó sorban pedig érdemes megtapasztalni, hogy a magyar festészet, napjainkban is zajló történetében hogyan hoztak létre merőben új irányt, gondolkodást, maradandó lenyomatot. Ki-ki, a maga befogadói folyamata révén.

Hadd idézzem a szerzőt: „Ezek a festőnők megőrizték magukat, vállalták egyéniségüket, ami az alapvetően férfiak által uralt művészeti szcénában eléggé reménytelen vállalkozás volt. (…) kizárólag nemi alapon szerveződő művészcsoportba nem vágytak, ezt a szükség hozta. Végül is a hátrányokból erényt kovácsoltak. Többségüknek elegendő volt a pályán maradáshoz a nyilvánosságnak az a kis szelete, amelyhez így jutottak. Ezzel az írással szerettem volna tisztelegni emlékük előtt.”

Külön öröm és elismerés érte, hogy a szakemberek összehangolt munkája nyomán nem csupán a kötetet vehetjük kézbe, de az Új Nyolcak festőcsoport munkáit szeptember végéig megnézhetjük Pécsett, a Modern Magyar Képtárban.

Kopócsy Anna: Új Nyolcak.
Festőnők a modern művészet sodrában 
A magyar művészet- és művelődéstörténet fejezetei sorozat
Holnap Kiadó, Budapest, 2021
320 oldal, teljes bolti ár 370Ft,
online ár a kiadónál 2590 Ft,
ISBN 978 963 349 3496

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A 20. században megnyílt a lehetőség a női alkotók számára, hogy a férfiakéval azonos képzésben részesülve aktív szereplőivé váljanak a modern művészeti életnek.
A könyv tizenöt magyar alkotónő történetét meséli el, akik önálló csoportot hoztak létre 1931-ben, hogy hathatósabban tudják képviselni érdekeiket a művészeti világban. Történetükből kiderül, hogy – a jogi egyenlőség ellenére – mennyivel nehezebb volt az érvényesülés számukra. Ugyanakkor a megnyíló lehetőségek között felbátorodván olyan erőteljes, egyedi hangot ütöttek meg festészetükben, amely teljesen eltért a korabeli női művészetről gondolt sztereotípiáktól. Életművük mégis feledésbe merült.
E kötet most arra vállalkozik, hogy rekonstruálja a művészet történetének ezen elfelejtett fejezetét, és az alkotónők művein keresztül villantsa fel azt a sajátos női nézőpontot, amely hitelesíti műveiket, és izgalmassá teszi azokat a mai szemlélő számára is.