Különleges hangszerek, különleges hangzások ǀ A Premier Players két lemeze

D. Magyari Imre |

A pillanatnyilag legfontosabb információ, hogy a Clara & Monika in Scandinavia című lemez* valóban különleges anyaga – svéd zeneszerzők dalai hárfakísérettel – június 2-án 19 órakor élőben is hallható lesz a Nádor teremben (Ajtósi Dürer sor 39.). Clara: Clara Bystrand svéd szoprán, Monika: Markovich Mónika hárfaművész, ők alkotják a 2018-ban alakult Premier Players duót. A lemez dalai a koncerten hegedűre és hárfára írt duókkal egészülnek ki, a grúz hegedűs Mariam Bughadze.

A hárfa különleges hangzású hangszer, csak a 19. század vége óta eltűnik a nagyzenekarok mélyén. Ha Debussy vagy Ravel s még néhányan kedvelik is, ritkán halljuk önmagában, szóló- vagy akár kísérőinstrumentumként. Pedig a 18. században a műkedvelők kedvelt hangszerének számított, ahogy a Zenei lexikonban** olvashatjuk. A modern, majdnem két méter magas, a legtöbbször 47 húros hárfa a 18. és a 19. század fordulóján született meg, de őseit már az ókorban is megtaláljuk. Dávid király kinnora és Orfeusz lürája egyaránt rokona.

Markovich Mónika hárfaművész láthatóan és hallhatóan nem elégszik meg azzal, hogy egy zenekarban üljön, amibe egyébként a barokk nagy alkotói, Monteverdi, Händel és Gluck vették be a hárfát. S nem elégszik meg azzal sem, hogy mások hárfára írt kompozícióit adja elő. Így született a skandináv lemez is, amin svéd zeneszerzők eredetileg énekhangra és zongorára vagy zenekarra írt dalait hallhatjuk, csak most a kíséretet a hárfa adja.

Hugo Alfvén, Gunnar de Frumerie, Gösta Nystroem, Wilhelm Peterson-Berger, Ture Rangström – így hívják az alkotókat. Gondolom, a nevek nem csak számomra ismeretlenek. De nem árt olykor ismereteink korlátaival szembesülni. És persze semmi baj, a lexikonoknak és a Wikipédiának köszönhetően percek alatt járatosak lehetünk a svéd zenetörténetben (is)…

Rájöhetünk például, hogy a zeneszerzők egy kivételével a 19. század második felében születtek, s Gunnar de Frumerie is csak nyolc évvel a századforduló után, 1908-ban. Az impresszionizmus, posztimpresszionizmus jegyében írtak, a lemez legalábbis ezt mutatja. És az előadók érzékenységét, rátermettségét, nem hétköznapi tehetségét. Markovich Mónika rendkívül invenciózusan írja át a zongora és a zenekar szólamait hárfára, újszerű hangzásokat kever ki, hisz remekül ismeri hangszerét, de ötletei sosem válnak öncélúakká. Clara Bystrand pedig úgy énekel, hogy megsejtünk valamit abból, amiről a dalok szólhatnak – s ami természetesen a zenében is ott van. Ezzel együtt jó lenne értő fordításban, pláne műfordításban olvasni a szövegeiket. Azért ne csak a Bergman és az Ericsson, a Lagerlöf és az IKEA, a Strindberg és az Elektrolux cégeket ismerjük a svéd kultúrából!…

Különleges hangszer a marimba is. Ezt most nem azért írom, mert rám tört a különleges hangszerek felsorolásának nehezen elfojtható vágya, hanem azért, mert a Premier Players 2019-es első lemezén, amely a Countless Clara címet viseli – magyarul talán Klára ezer arca –, marimbát is hallhatunk, amit Markovich Mónika férje, Bolgár Dániel szólaltat meg. (Kettejük együttesének a neve: Duo Modarp.) Sőt az 1951-ben született kanadai John Thrower dalaiban hallhatunk egy másik marimbát is, ami mögött Somodi Dániel állt. A marimba Afrikából származik, a néger rabszolgák révén került Közép-Amerikába, ahol népi hangszerré vált. „…keretre erősített különféle nagyságú és hangolású falapokból áll, amelyeken két pálca alakú verővel játszanak (olykor két játékos), a lapok alatt többnyire tök vagy cédrusfa rezonáló üregekkel” – tudjuk meg az említett lexikonból, ami azt is elárulja, hogy a mai zenében a vibrafon mellett ez a legfontosabb dallamjátszó ütőhangszer. (A vibrafon huszadik századi hangszer, a dzsesszisták találták ki, de azt fémlapok alkotják.)

A Countless Clara című lemezen Debussy és Fauré szerzeményei is hallhatók, a szövegek egyike Victor Hugótól származik. Befejezésül mégis az első dal Bolgár Dániel írta textusának többször elhangzó sorát idézném: Music is much more important than the words. A zene sokkal fontosabb, mint a szavak. Nem tudom, hogy így van-e. De ha az alkotók nem hinnének ebben, a lemezek nem lennének ilyen jók.

* A lemezek minden zenei streamszolgáltatónál elérhetők.

** Brockhaus Riemann: Zenei lexikon. Zeneműkiadó, 1983–1985