Bedő J. István |
Aligha tévedek, hogy a szeptember eleji hangversenyre Korcsolán Orsolya szándékosan választotta Bruch Kol Nidréjét indító darabnak – hiszen a hamarosan beköszöntő zsinagógai újév előtt hangzik el a fogadalmak alóli feloldozás szövege. Max Bruch eredetileg csellóra és vonós zenekarra írott műve most a Rumbach zsinagóga eszményien szép környezetében hangzott el.
Korcsolán Orsolya ezt a lágyan éneklő dallamot úgy szólaltatta meg, mintha házi muzsikálás lenne – megragadó intimitással. Sőt: mintha nem is zsinagógai fohászkodás lenne, hanem családi körben megünnepelt felkészülés. Ez a sokszor (és többféle hangszerelésben) játszott zenemű szelíd, gyöngéd érzelmeket sugall, és bár a romantika korában született, mégis valamiféle visszafelé tekintést érzékeltet. A hegedűművész a talán tízperces darabban elsősorban a leheletnyi pianissimókkal varázsolja el a hallgatót (persze nem csak azokkal). Ezek néha olyanok, mint egy selyemszoknya libbenésének hangja, amint viselője áthalad egy barokk fogadótermen. A mű elején felhangzó alig néhány taktusnyi, zsidó népzenéből kölcsönzött hangmenet csak elhelyezi a hallgatót a mű idejében – a többi: mint egy nosztalgikus dal, benne a liturgiát recitáló kántor dallamával.
Azonnal meg kell említeni, hogy az Anima Musicae kamarazenekar tökéletes párosítás a szólóhegedűhöz (akárcsak a csellóhoz a nagyzenekar): egyensúly van a pódiumon. Habár Korcsolán mindig és mindenhol nagyon sokat tesz az elfelejtett vagy nem kellően méltányolt zsidó zeneszerzők megismertetéséért – ez alkalommal a mű volt fontos. Csak a zenetörténetben kevésbé járatos olvasó számára jegyzem meg, hogy Bruch e művét a kor jeles csellóművészének felkérésére írta, ő maga protestáns volt.
Mendelssohn 7. (d-moll) vonósszimfóniája szólista nélkül vitt be a zeneszerző világába. Felnőttkori műnek gondoltam, csak némi guglizás után esett le az állam, 12-13 éves, zeneileg koraérett gyerek írta, benne egy villanásra megszólal a Szentiván-éji álom nem sokkal később született nyitányából a halk zizzenés – de csak mint egy végig nem gondolt ötlet. És aztán: a záró tételben mintha visszaléptünk volna legalább hetven-nyolcvan évet, gyönyörű és játékos fúga szólal meg, bár a zeneszerző nem az ősforrás Bachhoz nyúlt vissza, hanem Mozart Jupiter szimfóniájából merítette az ihletet.
Jávori Fegya – a klezmer szerelmese, nagykövete, népszerűsítője – volt a szerzője az alig néhány perces Doinának, vagyis a klezmer táncház egyik legvidámabb elemének. A Mendelssohn-mű játékossága után tűzijátékként szólalt meg a csapongó, egyszerre sokféle hangulatot keltő klezmer darab a zenekar előadásában. Tegyük hozzá, a doina bevezető muzsika a többi táncdallam előtt, és bizony a nézőtéren is lehetett érzékelni valamilyen táncra perdülési hajlandóságot…
A koncert zárásaként pedig minden barokkzene-rajongó álma került sorra: kamarazenekarral kísérve Korcsolán Orsolya játszotta a Négy évszak szólóját. Aki sokszor és sokféle előadásban hallhatta, nagyobb és kisebb zenekartól, komótosabban vagy fürgébben Vivaldi művét – nos, az úgy érezhette, tízpontos előadást kapott. A bravúr részletek látszólagos (!) könnyedsége, a zenekar csöndes elbújása, hogy a szólista csilloghasson, vagy éppen a hatalmas, tömör hangzás – mind segített felidézni a patak felett finoman olvadó jéghártyát, a tikkasztó napsütést, a viharjelenetekben kavargó szürke felhőket vagy akár az esőcsepegést a nem túl szélsőséges itáliai télben.
Nagyon jó volt bejárni a világ négy darabkáját a négy nagyon különböző zenével, és egy művésszel, aki – szerencsénkre – évek óta elmaradhatatlan a ZsiKuFeszt koncertjeiről. Aki idén nem hallotta, nehogy kihagyja a legközelebbi alkalmat!
„4 világ, 4 évszak” – Korcsolán Orsolya és az Anima Musicae Kamarazenekar
Rumbach utcai zsinagóga 2022. szeptember 8.
Fotók: Zsidó Kulturális Fesztivál
Miki
2022. szeptember 18. vasárnap
Dicséret illeti a szerzőt, hogy Bruchról protestánsként emlékezik meg. Egyébként Mendelssohn is hívő evangélikus lett…
A szerző válasza: Die Vorfahren von Max Bruch lassen sich bis zu Thomas Bruch, einem 1560 in Saarbrücken geborenen Katholiken zurückverfolgen, der zum Protestantismus konvertierte. (de.Wikipedia) vagyis Max Bruch ősei Thomas Bruchhoz, az 1560-ban Saarbrückenben született katolikushoz vezethetők vissza, aki áttért a protestantizmusra.
KedvelésKedvelés