Volt egyszer egy mesemondó | Tamási Áron: Tündöklő Jeromos / Nemzeti Színház

Posted on 2022. szeptember 6. kedd Szerző:

0


Jeromos tündökölni kezd (Schnell Ádám)

Bedő J. István |

A Nemzeti Tamási Áron-darabot mutat be. Nem voltam rest, felkutattam a Színházi adattárban, vajon hányszor vitték színre Tamási Áron játékát. A háború óta Magyarországon kétszer, Erdélyben öt alkalommal. Vajon miért ez a halovány újabbkori fogadtatás? (Ugyanis a háború előtt is színre került kétszer.) Nem érti a ma közönsége? Nem érti a nem-erdélyi közönség? Idegenszerű a mesélés módja? Elkopott volna? Minden lehetséges.

A 1936-os drámapályázati darabot Tamási karácsonyi környezetbe illesztette, a mostani előadásból az összes ilyen ünnepi vonatkozás kimaradt, csupán kutya hideg van, meg hó, meg szél. De ez nem fontos. A darabot a megszületése korában így lelkendezték körül:

Első tekintetre reális, sőt naturalisztikus történet, amely mögött azonban csakhamar hatalmas misztikus háttér alakító erejét érezzük. Az alakok hús-vér figurák ugyan, de mégis többek, mint való személyek. A mi korunkat, egyéni és történelmi sorsunkat eldöntendő nagy eszmék képviselőinek mutatkoznak be az egyszerű emberek.
A szerkezet is olyan egyszerű és átlátszó, hogy egyszerűbbet képzelni is alig lehet. Kristálytiszta, friss és illatos, mint a hegyi forrásvíz, és szinte együgyűen természetes, de egyúttal rafináltan naiv, mint a népmese. Csordultig telve van játékos humorral, nagy emberi jósággal és egyúttal mélységes komolysággal. Az egész darabot átlengi a székely táj sajátos illata, a hegyek éles levegője.
Ez a színjáték igazi, őseredeti, a maga különvaló töretlen útját járó, semmi mással össze nem hasonlítható művészet, amely sehol másutt, mint itt, a mi földünkön meg nem születhetett volna. Nem jár kitaposott utakon, és lesznek, akik éppen egyszerűsége és művészi újszerűsége miatt talán nem fogják könnyen megérteni.” és így tovább még legalább egy hasábon a Pásztortűz című lapban. (Jelentés a Szépmíves Céh és a Magyar Színház pályázatáról)

Valóságos környezet: a kocsma (kimerevített megállással)

Való igaz, realista környezetben vagyunk, egy kocsmában. Ide érkezik Jeromos, aki nagyon elüt a székely falu lakóitól. Lehet szélhámosnak is gondolni, de valójában ennél rosszabb: szélhámosba oltott manipulátor. Sok pénze van – első kérdés: honnan? –, és ebből osztogatással, vesztegetéssel, az egyszerű emberek egymás ellen uszításával kovácsolna magának olyanfajta tőkét – tömegmozgalmat –, amit biodíszleteként ajánlhat fel majd valamelyik politikai pártnak. Az ilyesmiért jutalék/jutalom jár majd – ez benne az üzlet.

Hogy ez nem Tamási szövege? Nem bizony, ez az ott és akkor megrajzolt világ leírása mai fogalmakkal. A kívülről jött népboldogító jelensége sem új, nem is egyedi – bár kétlem, hogy Tamási ismerte volna az orosz forradalom alakulását és abban Lenin szerepét. (De nem is zárom ki.)

A vállalkozás megalapítása (Schnell Ádám, Kriston Bálint)

A darab a különböző színre vitelek alkalmával már volt színmű, dráma, komédia, drámai játék – valószínűleg a különböző korokban a rendezők mást és mást igyekeztek kihozni belőle. Ha sokszor nevet a néző, akkor komédia, ha csak néha, akkor valami más.

Most pedig: egy manipulátor tündöklése és bukása. Akkor tehát azért került színre, mert bírálja a korrupt politikusokat? Vagy azért, hogy megmutassa: az öntudatos „nép okos gyülekezete” le tud számolni a manipuláló népbutítókkal, akik a tudatlanságát kihasználnák?

A két Sáska (Kriston Bálint, Kovács S. József)

Jeromost Schnell Ádám játssza, szinte a paródiáig erősítve a simulékony, alkalmazkodó, majd önnön (pénzének) erejébe beleszerelmesedő Jeromos „tárgyalási praktikáit”. Ő az az alak, aki hihetőnek tűnő nettó hazugságokkal bárki fejét képes elcsavarni, megszédíteni, majd megalázni. Ha Schnell nem használná tömérdek színészi eszközét – hang- és stílusváltásait, testbeszédét – és csupán a színpad élére állva, öltönyben adná elő mézesmadzag felépítésű hazugságait, mellébeszéléseit – mai, kormányon lévő politikusnak hihetnénk. Az általa megmutatott Jeromos – a szövegkönyv szerint is! – jellemtelen, gerinctelen, bajkeverő. Persze ahhoz van elég esze, hogy a falu egyetlen értelmes emberét, Bajna Gábort kiáltsa ki fő ellenségnek, aki ellen harcolni kell és akit legyőzni kell.

Ellenfelek: Bajna Gábor és Jeromos (Herczegh Péter, Schnell Ádám)

Mint oly gyakran, az önjelölt és kezdetben sikeres népboldogító – akiről a néző már tudja, hogy valójában népbutító – azon bukik meg, hogy a falu egyetlen szép virágszálát, Siposék Ágnesét (Martos Hanga e. h.) maga akarja leszakajtani (hogy stílusos legyek). Meg azon, hogy lám, egyetlen becsületes ember is képes egy egész falut visszaterelni a jó útra. Így aztán… – és itt álljunk meg.

Én nem tudom, hogy csaknem kilencven évvel ezelőtt Tamási a mesemondás csodás fordulatait akarta-e beleépíteni darabjába, mindenesetre az okos, jó eszű, jóképű, béketeremtő Bajna Gábornak (Herczegh Péter) a falusiakhoz intézett beszéde olyan, mintha az 1950-es évek sematikus párttitkára vagy munkásigazgatója felvilágosítaná (deus ex machina) a proletárokat, hogy pénzért eladni a becsületességüket – nem helyes. Mire azok egytől egyig visszaadják a vesztegetésként kapott pénzeket, sőt le is számolnak a vesztegetővel, de Jeromos (aki addigra már kiérdemelte a „Tündöklő” előnevet) füstté válik. Puftili zutty. (Átvéve Esterházy Pétertől.)

Mintha két különálló darab lenne a három felvonásosból kétrészesre átszabott Tamási-mű. Van egy keményen társadalomkritikus eleje – és egy mesevilágban lebegő vége. Jeromosról minden rossz elmondható: a nagy manipulátort tökéletesen meg lehet utálni. Schnell Ádám álnok, tenyérbemászó figurát állít elénk, akinek egyetlen igaz gondolata vagy valódi mosolya nincs. Hamis annál több.

A bukás kezdete: Jeromos friss húsra vágyik (Schnell Ádám, Martos Hanga)

A székely falusiakat alakítók (a színház művészei, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház tagjai, valamint meghívott vendégek és egyetemi hallgatók) valamennyien beleilleszkedtek ebbe a se-ide-se-oda nem tartozó mesevilágba, és fájdalmas kimondani, de ettől valamennyien karikatúraszerűek lettek. Még ha az eredeti szöveget mondták is (Kulcsár Edit dramaturg gyöngéd kézzel igen keveset tüntetett el), a párbeszédek, a viselkedésformák egy valóságosan létezett (sőt: talán változatlanul létező), ugyanakkor el nem hihető világot rajzoltak meg.

Igen hiteles volt ellenben a megvásárolható Sáska kocsmáros (Kristán Attila), az agyafúrt Sáska Gáspár (Kovács S. József), néhány mondatával jellemet rajzolt Bella varrónő (Szilágyi Ágota), meg a féllábú jegyző (Ferenci Attila).

Az előadást Márkó Eszter rendezte, hibátlanul visszaadva Tamási aprólékos rendezői utasításait, és beleillesztve a fizikai színház színészmozgató elemeit – szellemesnek tűnt a kimerevített mozgásmegtörés a táncok és gesztusok áradatában. Nagyszerű a széki muzsikát felidéző zene (Lovas Gábor), tág teret kapott a koreográfus Darabos Péter, kitűnőek a színpadra felépített kocsmai táncolások (szándékosan írom így), olyan szépek és fegyelmezettek, mintha az Állami Népi Együttes stilizált táncjátékait látnánk, a spontaneitás teljes kizárásával…

Jeromos vesztésre áll (Schnell Ádám)

Fotók: Eöri Szabó Zsolt, Nemzeti Színház

Tamási Áron: Tündöklő Jeromos
Dramaturg: Kulcsár Edit
Rendező: Márkó Eszter

Szereplők
Tündöklő Jeromos / Schnell Ádám
Sáska Mihály, korcsmáros / Kristán Attila
Gáspár, a Sáska fia / Kovács S. József
Bajna Gábor / Herczegh Péter
Ágnes, leány / Martos Hanga e.h.
Bella, varrónő / Szilágyi Ágota m.v.
és sokan mások

Díszlet / Csíki Csaba
Jelmez / Cs. Kiss Zsuzsanna
Zene / Lovas Gábor
Koreográfus / Darabos Péter

Az előadás a Nemzeti Színház Gobbi Színpadán tekinthető meg
További előadások és jegyvásárlás