Közelünkbe hozza a közelünkben lévőt | Forgács D. Péter: A bürokrácia szociológiája

Cserhalmi Imre |

Bárcsak ilyen tankönyvekből tanulhattunk volna az egyetemen – mondta valaki a könyvbemutatón, s egyetértőleg teszem hozzá: bárcsak ebből és ilyenekből (is) tanulnának a mostani hallgatók. Hogy mit és hogyan lehet belőle tanulni, erről természetesen csak néhány mondat férhet ebbe a recenzióba.

Forgács D. Péter, az évtizedek óta Ausztriában élő tudós rádöbbent, hogy a szellemtudományok kevés figyelmet szentelnek a hivatalnokok társadalmi csoportjának, amely pedig szerinte a modern bürokratikus társadalmak meghatározó „tengelye”. Természetesen Marxtól Max Weberen át Habermasig sokan foglalkoztak ezzel a témával, de gyakran (és persze logikusan) az állammal, a hatalommal, a közigazgatással (stb.) összefüggésben. Létezésük okát, jellegzetességeit és súlyos szerepét nagy valószínűséggel még senki nem elemezte olyan átfogóan, meglepően új felfedezésekkel, mint e könyv szerzője.

Érdekesség, hogy Forgács D. Péternek korábban kissé más természetű – zene-, nyelv- és irodalomtudományi – tevékenység után, a férfikor derekán vált szenvedélyes érdeklődése tárgyává ez a téma, s azt hiszem, hogy éppen a szenvedélyesség a kulcsszó műve erős hatásának a mérlegelésekor. A szenvedélyesség az írásban nála nem széles gesztusokban, nem a hatáskeltés ismert stiláris eszközeiben jelenik meg, hanem a közreadás, az ismeretátadás, a felfedezések felmutatásának szemérmesen visszafogott, de az egész könyvet átható örömében. Ettől (is) válik a stílusa áttetszővé, a mondandója könnyen értelmezhetővé, a véleménye nemcsak meggyőzővé, hanem rokonszenvessé is.

• Olvass bele!

Itt, meglehetősen formabontó módon, tehát nemcsak a szokásos recenziót záró (gyakran formális, vállon veregető) mondattal említem meg a németből magyarra fordító Papp Zoltán remeklését, aki akár a szépirodalmi szövegek hajlékonyságával, akár a nagyon letisztult tudás bonyolultat pofonegyszerűvé fogalmazni képesség erejével segíti élménnyé tenni a tartalmat. A „kreatív energianyaláb”, a „fokozáskényszer”, a „racionalitásmítosz”, a „reformbürokratikus” kifejezés olyan köznyelvi természetességgel hat ebben a szövegmatériában, mint a „továbbtotojázás és pepecselés” lazasága.

A szerző meglepődve jött rá, hogy a szociológia se nagyon foglalkozott a bürokráciával, amely „inkább az államtudományokban és azon belül is leginkább az állambiztonsági képzésben kapott helyet”. Bizonyos alapfogalmakat különböző országokban is más értelemben használnak. A kutatásai során fedezett fel egy sor addig elhanyagolt – vagy a tudomány számára még észrevétlen maradt – összefüggést politika, bürokrácia, gazdaság, állam, kommunikáció, piac, történelmi-társadalmi hagyományok, be- és kivándorlás stb. között.

A háromfajta bürokrácia, az anglo-amerikai, a mediterrán és a kontinentális közül természetesen ez utóbbi szolgáltatja a legtöbb gyakorlati tapasztalatot, asszociációt – von Haus aus – a könyv szerzőjének, aki akár Bécsben, akár Budapesten él, a nagyon is lényeges különbségek ellenére azért valahogy mindig az egykori Monarchia „fogságában” marad. És a kultúrájában is. Nem véletlen, hogy a könyvébe válogatott irodalmi idézetek főként Ivo Andrić, Franz Kafka és Jaroslav Hašek tollából származnak. Az sem lehet véletlen, hogy amikor a közszolgálat elzüllésének, elvtelen hatalomszolgává válásának a folyamatát, tehát kialakulásának lépcsőfokait, majd működésének jellemzőit és ártalmasságát leírja, folyton azt érzem: egy az egyben a hazai médiáról szól.

Természetesen bőséges magyarázatot kap az olvasó a hivatalnok, a bürokrácia, a közszolgálat meg több más alapfogalom értelmezéséről. Talán említeni is felesleges, annyira kézenfekvő, hogy a gazdag tematikából nem hiányzik korrupció és protekció, kapcsolati háló, besúgás, feljelentés, lojalitás, kiszolgáltatottság, Don Corleone-elv („Tégy nekem egy szívességet, egyszer majd én is fogok tőled kérni valamit.”), önigazolás, legitimizáció, passzív rezisztencia, jog, törvény, akta, kulturális és történelmi szempont, kockázatmentes felelősség, hivatali hierarchia.

Forgács többször utal rá, és egyébként is nyilvánvaló, hogy megállapításait, véleményét vitatni fogják. De hát történhet-e tudománnyal bármi jobb annál, mint hogy vitatják? Igen: még az is, ha sokan megismerik. És ez a könyv felsőoktatási kurzus lehet azok számára is, akik már régen koptatták az egyetem padjait, és azok számára is, akik sohasem.

Forgács D. Péter: A bürokrácia szociológiája
Kossuth Kiadó, Budapest, 2019
304 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
kedvezményes webshop ár 3392 Ft
ISBN 978 963 099 4682

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A bürokráciáról és a hivatalnokokról mindenkinek van személyes tapasztalata. A hivatali érintkezés élménye sokszor rendkívül intenzív, mert bennünket, illetve hozzánk közel állókat érint. Ezen túlmenően a média is rendszeresen beszámol visszaélésekről, sikkasztásokról, elhibázott beruházásokról, áthelyezésekről, korrupcióról vagy szükséges reformról, illetve az ezzel szemben kifejtett ellenállásról. A klasszikus és a modern szépirodalom szintén termékeny a bürokrácia leírását illetően, és nem utolsósorban a filmművészetben is fontos szerepet játszik a közszolgálat – legyenek azok akciófilmek, vígjátékok vagy szerelmes filmek.

Gazdag szakirodalom foglalkozik a hivatalnokok, közalkalmazottak, közszolgák, bürokraták, közszolgálati dolgozók, közszolgálati elitek és a hatalom birtokosai témájával. Bár az elnevezéseket eltérően használják, mégis a személyek ugyanazon körét értjük rajtuk.

Politika és közszolgálat között nem szokás különbséget tenni, a kettőt együttesen államként fogták fel. Társadalmi változások idején a közszolgálat személyi állománya csökken és elveszíti távlati perspektíváit; ezáltal gyengül a szociális állam, és újrarendeződik az államiság. Demográfiai folyamatok, illetve háborúk, járványok, népvándorlások, természeti katasztrófák, valamint gazdasági válságok ragyogóan indokolják a közszolgálat bővítését és a vagyon újraelosztását. Ezért ha válságok és katasztrófák nem következnek be kielégítő mértékben, a politika képes ilyeneket előidézni. Ezek általában még kiterjedtebb közszolgálatot eredményeznek – az örök körforgásban megint kezdődhet elölről a bürokrácia megújulása és növekedése.

A közszolgálat a mérleg nyelve, rajta múlik, hogy a konfliktusokat és az ellentéteket táplálják-e. Az állam elsimíthat, illetve kiélezhet konfliktusokat, de ebben a politikának van szerepe, és a közszolgálat szolgálatkészségének vagy ellenállásának is.