Miért jók nekünk az Afrika-tanulmányok? | Pécs legafrikaibb embere, Tarrósy István

Posted on 2016. június 24. péntek Szerző:

0


Tarrósy István néhány tanítványa társaságában. A nemzetközi tanulmányok szakos külföldi hallgatók a brit parlamenti vitát mint módszert tanulmányozták az EU-s kurzuson (2015)

Tarrósy István néhány tanítványa társaságában. A nemzetközi tanulmányok szakos külföldi hallgatók a brit parlamenti vitát mint módszert tanulmányozták az EU-s kurzuson (2015) (TIA)

Hárságyi Margit |

Magyarország első tudományegyeteme, a pécsi már idén is alapításának (1367) hatszázötvenedik évfordulójára készül. Kiváló alkalom a jubileumi év nagyszabású nemzetközi események szervezésére is, így az elsők között rendezték meg a Nemzetközi Afrika Tanulmányok konferenciát, négy kontinens 16 országából érkező kutatókkal.

A világ két vezető Afrika-szakértője, Robert Rotberg, a Harvard University professzora és Goran Hyden, a University of Florida emeritus professzora főelőadóként vett részt a térség egyik legjelesebb szakmai tanácskozásának munkájában.
Tarrósy István egyetemi docens, Afrika-kutató több tisztségében is szervezője volt a rendezvénynek. Nem csupán az „Afrika-vírusról” beszélgettünk vele, hanem kalandos és rendkívül szerteágazó tevékenységeiről, és arról, hogyan látja a világot.

A főelőadók, gondolom, igen időszerű kérdéseket boncolgatnak
Bizony, nagyon is húsba vágóak a témáik. Azt kutatják, mennyire sérülékenyek az államok, hogyan buknak meg, különösen Afrikában, amikor már a kormányzat nem képes felügyelni, menedzselni az adott területen élőket. Amikor az állam nem tud hadsereget fenntartani, biztonságot adni, egészségügyről és oktatásról gondoskodni az ott élők számára – és ez számos szubszaharai afrikai országot érint.

Ezek a kérdések, legalábbis a határoké, hamarosan Európában is aktuálisak lesznek. Tavaly a legkritikusabb helyzetben, mikor a Keleti pályaudvarnál gyülekeztek a menekültek, ön az egyetemen előadást tartott migrációs kérdésekről. Mit mondott a hallgatóknak?
Kifejlesztettünk a kollégáimmal az egyetem Politikatudományi és Nemzetközi Tanulmányok Tanszékén egy kurzust, Bevezetés a nemzetközi migrációs politikába címmel, s készítettünk egy friss migrációs tankönyvet is. Összetett a kép: óvatosan, felelősségteljesen kell erről beszélni. Nem szabad lecsupaszítani rövid távú politikai célok elérése érdekében, mert az veszélyes: gyűlöletet keltünk, s az terjed; félelmet kelthetünk, s az mélyülni tud. Nincs erre szükség. El kell mondani a veszélyeket, de a pozitívumokat is. A migráció nem új keletű, amióta az emberiség létezik, azóta vándorolnak az emberek. A folyamat nem áll meg, folytatódni fog, ez a globális világ egyik velejárója. Most joggal félünk egy aspektusától, a potenciális terrorizmustól, ami a mindennapokba beszivárgott. A gyökereket kell megismernünk, mert megoldás csak az alapvető mozgatórugók megértésével születhet. Az egyik fő probléma az embercsempészet. A világ sok helyén egész közösségek élnek embercsempészetből, mert ez az egyetlen bevételi forrásuk.

Kis része ez a problémának.
Igen, de ha az új balkáni útvonalakról beszélünk, azok azért jöhetnek létre, mert a csempészek pénzt akarnak keresni.

A krakkói Jagelló Egyetem doktori képzésben részt vevő diákjaival (2015)

A krakkói Jagelló Egyetem doktori képzésben részt vevő diákjaival (2015) (TIA)

Magyarországon minden eszközzel azt sulykolják, hogy a menekülteket utálni, gyűlölni kell, ki kell vetni őket innen.
Magyarország speciális képet mutat. Ez az ország nem célországa a vándoroknak, csak áthaladtak rajtunk. Másfelől viszont kibocsátó, emigrációs ország voltunk és vagyunk. Az is sajátos, más országokhoz képest,hogy itt nincsenek jelentős diaszpórák. Magyar diaszpórák léteznek Amerikától Dél-Afrikán át Ausztráliáig mindenütt, vagyis a magyarok szétszóródtak a világban. De itt, az ország területén jogi értelemben véve csupán 5000 afrikai, 12.000 kínai, 7000 vietnami és még pár ezer más gyökerű él velünk. Nincsenek nagyobb, egymással összefüggő csoportok. A legális bevándorlók több mint kétharmada határon túli magyar.
A diaszpóra közösségek akkor válnak fontossá, amikor valaki elindul például Szomáliából, és keresi a kapcsolódási pontokat, a saját diaszpóráját. Ugyanis az majd könnyebben segíti a kulturális, nyelvi értelemben vett boldogulását. Magyarországon ilyen közösségek nincsenek, ezért a félelem sem indokolt. Azért nem vagyunk célállomás, mert a migráns nem tudna bekapcsolódni a társadalomba. Az egyetemi előadásokon elemezzük, hogy a kibocsátó területeken milyen politikai, gazdasági, társadalmi átalakulások indítják el a migrációs hullámokat. Vizsgáljuk, milyen létjogosultsága van a médiában és a politikai kommunikációban a félelemkeltő szavaknak (pl. „áradat”). Valóban 20-30-szor annyian jönnek, mint a megelőző években, és ez súlyos tehertétel hazánk számára. Nem vitatjuk, hogy Magyarország a schengeni övezetet védi – mely egyben uniós feladata –, de felhívjuk a figyelmet a megoldási eszközök, politikák összetettségére, egymásra épülésére. Önmagában egyetlen kerítés sem lehet megoldás. Sajnos nem látható, hogy az EU a gyökereinél kezelné a problémát.

Saját fiaival (Iván és Áron) Leicesterben, és a kinshasai (Kongó) árvaház gyerekeivel (NyM)

Saját fiaimmal (Iván és Áron) Leicesterben, ahol tanultam, és a kinshasai (Kongói DK) árvaház gyerekeivel (NyM). Kinshasában az Afrikáért Alapítványnak segítettünk az árvaház és az iskola építésében, fejlesztésében (TIA)

A fekete-afrikaiakhoz visszatérve: az utóbbi hetekben zajló MNB-s ügyekben említik a Pallas Athéné Geopolitikai (PAGEO) alapítványt is. A HVG egyik cikke megkérdőjelezi a kutatásokra, tanulmányokra költött milliók hasznosságát. Hiszen ön több mint két évtizede pályázik, nyer el különböző forrásokat itthon és külföldön.
Mindenfélét összeírtak velem kapcsolatban, de ezek ostobaságok. Ami bizonyítható, az feketén-fehéren elérhető. Közérdekű adatok: ki mikor pályázott, én minden esetben hozzájárultam az adatok kiadásához, mert ha egy hivatalosan meghirdetett pályázaton indulok, az mindenki számára átlátható folyamat. A beadott pályázatot elbírálták, a döntéshez semmi közöm nem volt. Előfordult, hogy nem támogatták a pályázatot, a projektjeink többsége azonban nyert. A kutatások nem öncélúak, a magyar külgazdasági-külpolitikai nyitás érdekében hasznosíthatóak. Mindenképpen olyan információkkal szolgálnak, melyekből tanulnak az emberek. A konkrét haszon: az úgynevezett déli nyitáshoz sokkal többet megtudhatunk az afrikai területekről. Minden kutatási és publikációs projekt esetében elszámoltunk, mára ezek nagy része lezárt ügy.

Előadás a Dar es-Salaami Egyetemen PhD-hallgatóknak és kollégáknak (2016)

Előadás a Dar es-Salaami Egyetemen PhD-hallgatóknak és kollégáknak (2016) (TIA)

Miért került Afrika az ön érdeklődésének előtérbe, a fizika, angol és politológia szakok elvégzésekor?
Kiskorában sok ember olvas Kittenberger Kálmánt, és valamiképpen megfogja a mesebeli Afrika. Én is olvastam könyveket, de igazából amikor huszonéves koromban eljuthattam Tanzániába és Egyiptomba, majd egy hónapra, akkor költözött belém az „Afrika-vírus” – amiről Széchenyi Zsigmond is írt –, s azóta nem hagy nyugodni. Azóta kutatom a szubszaharai Afrikát, rendszeresen visszatérek, hogy egyre többet érthessek meg az ott élő emberek gondolataiból, a társadalmi változásokról. Tanárként mindezeket szeretném elmondani a diákjaimnak, hozzájárulni ahhoz, hogy kitáguljon a gondolkodásuk, a világról alkotott felfogásuk. Egyre több hallgatóm érdeklődik Afrika iránt, sokan írnak szakdolgozatot afrikai témákról, sőt doktorandusz hallgatókat is irányítok afrikai munkáik során.

Tanzánia Mvuti nevű falujában találkozhattam az Öregek tanácsával

Tanzánia Mvuti nevű falujában találkozhattam az Öregek tanácsával (KL)

Folyóiratot alapított, könyveket ír, az Afrika Kutatóközpont vezetője.  Ez a központ, amely már felkerült a nemzetközi térképre is. Miért éppen Pécsett van?
Mert Pécsett élek, és innen építettem fel mindezt. A Pécsi Tudományegyetem egyébként szeretne unikális lenni, nemzetközileg is értelmezhető egyediségekkel előállni, és remek terepet kínál az ilyen fejlesztésekhez. Hazánkban a legtöbb, ún. területi tanulmányokkal foglalkozó kutatóközpont Pécsett működik: többek között Balkán-, Ibero-amerikai-, Ázsia-, Orosz Központ is tevékenyen dolgozik az Afrika Kutatóközpont mellett. Én magam az Afrikával kapcsolatban oly sokszor megjelenő sztereotip, negatív, berögzült gondolkodás ellen szeretnék tenni, mert az a kontinens nem csak az oroszlánokról, a pálmafákról vagy a makákókról szól! A bonyolult afrikai világ sokkal több színű. Mára a világ szinte valamennyi állami és nem állami szereplője, kicsi, közepes és nagy hatalom jelen van az afrikai kontinensen. Vagy azért, mert humanitárius módon szeretne segíteni a szegénységben élőknek, vagy mert meglódultak a gazdaságok, és van értelme az ottani piacokkal foglalkozni, az afrikaiakkal kereskedni. Természetesen ott maradt az Amerikai Egyesült Államok, de egyre többet hallunk Kína térhódításáról, és sok feltörekvő ország – mint Törökország is – nagy lendülettel vesz részt afrikai fejlesztésekben. Oroszország újrafogalmazza szerepvállalását, a csehek és a többi visegrádi ország – köztük Magyarország – újraépítik, fejlesztik kapcsolataikat, hosszú távon megtérülő beruházásokkal, ösztöndíjprogramokkal, a kereskedelem erősítésével.

Számos kezdeményezés fűződik Tarrósy István nevéhez, résztvevője több oktatási programnak. A legutóbbi: a bölcsészkari Nemzetközi kapcsolatok szak, amely már harmadik éve a kar egyik legnépszerűbb műhelye. Képzését közösen végzi a jogi, a közgazdász, a természettudományi és az orvosi kar, hallgatói csaknem húsz országból jöttek.

Komoly szervezési tapasztalatokat szerezhetett az 1997 óta megrendezett Pécsi Nemzetközi Kultúrhét (ICWiP), illetve az Európa Kulturális Fővárosa Pécs 2010 (EKF) alkalmával.

Az ICWiP kapcsán nyilatkozunk Kékkő Orsolya szervezőtársammal az ilovepecs.hu portálnak (2008)

Az ICWiP kapcsán nyilatkozunk Kékkő Orsolya szervezőtársammal az ilovepecs.hu portálnak (2008) (TIA)

Én sosem pontszerű eseményekben gondolkodtam, hanem folyamatos építkezésben, fejlesztésben. 1993-tól egyetemistaként azt láttam, hogy kevés a mobilitási lehetőség a magyar hallgatók számára, ritkán jutottak el külföldre. Így kezdődött az ICWiP, egy nemzetközi egyetemista hálózat építésével. Később fogalommá vált, a világ minden országából érkezve itt találkoztak egymással a diákok. Azóta már van belgrádi és zágrábi ICWiP is, a mi mintánkra építve. Aki itt járt, visszatért, hozta a barátait, rokonait, kötődtek Pécshez. Ma már nyári vitaakadémiának hívjuk, megváltozott, kisebb lett, másfelé tolódtak a hangsúlyok.
A 2010-es EKF óriási lehetőség volt Pécs számára: komplex városfejlesztési kísérlet, a címnyertes város turisztikai vonzereje hirtelen megnő, ez mindenhol így van. A pályázat elkészítésében vettem részt, a tervezésben és a kezdeti menedzsment felépítésben, aztán kiszálltam. Később a tanszékünkön egy négyéves kutatást folytattunk le az EKF hozadékairól, erről könyv is született. Egy ilyen program megvalósulását erősen befolyásolja az ország politikai kultúrája, tradíciói. A szociológus-filozófus Ralf Dahrendorf szerint legalább hatvan év kell, hogy a fejekben végbe menjenek a változások. Időre van szükség, hogy a politikus megfelelően tudja kezelni a civil szereplőket, a civil megtapasztalja, mit és mennyit várhat el a politikustól. Az EKF – túl azon, hogy sokat adott Pécs városának –, nagy lecke volt az egész országnak. Megtanulhattuk, hogy ki kell mondanunk, mi volt rossz, mi nem sikerült úgy, ahogyan eredetileg terveztük. Csak ezekből lehet tanulni – magunknak is, másoknak is.

Tarrósy István megint a Pécsi Tudományegyetem külügyi igazgatója. 2001–2004 között már volt egyszer, 2015 óta ismét betölti ezt a feladatkört: szervez és épít. Jelenleg egy nemzetköziesítési stratégiát dolgozott ki az egyetemi karokkal, az ő tapasztalataikra és terveikre építve. A PTE Külügyi Igazgatósága ezt a tevékenységet 5-6 éves keretbe foglalja, és segíti megvalósulását.

Fotók: Kalmár Lajos (KL), Nyitrai Miklós (NyM), Tarrósy István archívuma (TIA)

Tarrósy István pályaképe és további fotók világjárásairól

A nyitó képen:
Az Institute for African Studies-t kerestük fel Csöcsiangban (Zheijiang Normal University) Vörös Zoltán kollégámmal. A Kamerunból, Tanzániából, Kenyából érkezett diákokkal készítettünk interjúkat (TIA)