Hétköznapjaink makámái | Aczél Géza: (szino)líra: torzószótár

Tóth Zsuzsanna |

„Egy óriási figura, nagy idők tanúja, jelentős élet­művel, s hatalmas sztorikkal – aki éppúgy rajta hagy­ta keze nyomát az irodalmon, mint a városon” – írja Aczél Gézáról Keresztury Tibor. Akiről szó van: költő, mű­for­dító, irodalomtörténész, kritikus – ám leginkább iro­da­lom­szervezőként ismerjük.

1993-tól az Alföld főszerkesztője. Nagymonográfiát írt Kassákról, közismert az avantgárd iránti érdeklődése. Számos kötete ellenére, s noha József Attila-díjat is kapott, nem tartozik a divatos költők közé, műveivel nemigen találkozunk versmondó versenyeken, előadóművészek repertoárjában. (Én magam is csak a 2003-ban megjelent (ablak)(szakács) óta kísérem figyelemmel munkásságát. Sajnos.)

A vidéki lét teszi, vagy különös egytömbűsége, hogy kevés reflektorfény vetül rá? Soha nem törekedett látványosan a babérokra, bár nyilván hiányzott neki az országos elismerés. Megkeseredett-e ettől? Nem tudom. Szavai többször szemlélődők, mint hangos véleményt formálók; „a lét úgy ahogy van reménytelen s ki lökdösődni nem szeret folyton csöndesen alábukik”

Aczél Géza így vall magáról egy korábbi kötetében: „kicsit üresjáratban közel hetven évemet ellötyögtem ha ebben van némi boldogságom talán az túl sok barom hathatósan nemigen vezérkedett fölöttem és törékeny fizikális alkatomra is lesve sosem voltam betuszkolva az ellenőrzött nyolcórás menetbe amely mögött hiányoznak a jó alvások és a gondtalan szórakozások csak a politikai lózungok és az átkok dübörögnek egyre…”

A (szino)líra, Aczél Géza legújabb verseskötete – a sorban már a 13-ik, az első 1975-ben jelent meg – egy lírai szótár első kötetének tekinthető. Egyelőre az ábécé első két betűjére épül. Ha belegondolunk, hogy a kétszáz szócikkel csupán két betűt fed le, úgy tűnik, eleve torzónak készül. A szerkezet hasonlítható például a Porhoz, Temesi Ferenc szótárregényéhez – a laza asszociációk azonban szigorú költői formába rendeződnek. Ezt a ritmikus prózát többen hasonlítják az arab eredetű makámákhoz, amelyek többnyire humoros, anekdotikus jellegűek voltak, s csak később telítődtek filozofikus tartalommal.

Aczél kompozícióit illetően vállalja a hasonlítást, bár sokszor nélkülözi az eredeti makámák humorát. Verseit a „faltól falig” forma – a számítógép egyenletesen sorkitöltő írásképe – jellemzi. A szigorúan zárt sorokban gazdag belső rímek zenélnek, a központozás hiánya a pontos gondolatritmus diktálta olvasásban alig észrevehető. A versek egymásutánja nagyívű, akár Juhász Ferenc eposzaihoz hasonlítható gondolati hömpölygést idéz. Mint már egy évtizede, most ismét csupa kisbetűs prózaverset kapunk, amelyek az élet látott dolgait, és a bensőben megidézett gondolatokat, képeket rendezik egységbe. A hétköznapi jelenések együtt kavarognak gyerekkori emlékekkel, és a pályája végét látó, kissé rezignált költő hangulataival. Ebben a vallomásokkal, önreflexiókkal teli vers-áradatban egyaránt találunk öniróniát, elégikus szemlélődést és kritikus hangot; időnként napjaink szlengjét is megidézi. Vall a magányról, a szeretetről, apróságokról, és egyéb, fontosnak vélt dolgokról. Tudatosan „torzón”.

„Talán már a címből is kikövetkeztethető, hogy egy szinonimaszótár címszavait követem egységesen nehéz 12 soros költeményekben, versenyt futva az idővel, szándékosan vállalva a torzóban maradás szerepét, azzal a kis belső izgalommal, hogy vajon meddig érek: kijutok-e az a-ból, netán kis matuzsálemként elvergődöm az f-ig? S persze, menet közben a tematikát diktáló címszavakhoz igyekszem hozzá tapasztani újabb lírai felismeréseimet.” – vallja egy Bedecs Lászlónak adott interjúban.

Sok versből idézhetnék, számomra fontos sorokat. Nehéz a választás. Egy biztos, hogy akik végigolvassák a kötetet, találnak megmentendő idézeteket a maguk számára.

„…ám kérdés maradt bennem temérdek miután az alázatot régen kialudtam öregedve miként hívhatnám asztalomhoz kik egykor túl fiatalon a földbe buktak laza rendelésnél ma hogyan fordíthatnám előnnyé azt a két-három évtizedet mielőtt végleg alábbszáll fölöttem is a kegy”

S hogy a kötetből teljes verset is idézzek, iderakom az utolsót. A szótár – egyelőre – utolsó darabját.

Aczél Géza: (szino)líra: torzószótár
Jelenkor Kiadó, Pécs, 2014
112 oldal, teljes bolti ár 1900 Ft
ISBN 978 963 676 5347

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

A kötet az utóbbi évtizedben született önéletrajzi trilógiában kialakított és készre csiszolt versformát és dikciót, a faltól falig érő, rímtelen verssort alkalmazza, amelyet belülről bokrosan burjánzó belső rímek tördelnek fel, érdekes feszültséget hozva létre a nagylélegzetű szabadvers és a makáma közötti állandó ingadozással. A hosszú sorok ezúttal tizenkét soros versszakokat alkotnak, amelyek egy befejezhetetlen értelmező szótár egy-egy szócikkét alkotják.