Pikáns, roppant pikáns… | nőNyugat – Frissítve

Írta: Bedő J. István

Nem a színpadról elhangzó szöveg. Persze olykor az is, de ez lényegtelen. Másutt van már a tűrésküszöbünk. Csakhogy most kidőlt egy sor fiók, és a naplók összeölelkeztek. NőNyugat. Provokáló cím.

Mert megszűri a legendás folyóiratot, és amit kapunk, izgató és szórakoztató elegy, nagy­szerűség és kisszerűség elképesztő kevercse. Kapásból tudjuk, mi a Nyugat, kik alkották ez első, a második nemzedéket, csakhogy a Bíró Kriszta által egybeszerkesztett szövegfolyam meglep, és minimum orrba vág.

Ugyanis itt a Nyugat körül legyeskedő hölgyek, a költők, írók liezonjainak, fél-alkalmi és több felvonásos, titkolnivaló és törvényesített kapcsolatainak kusza, és mind jobban kitisztuló szövevényét gombolyítjuk le. Kezdetként Kaffka Margit bukkan fel kesernyés önvallo­má­sával, aztán reflektál rá a magyar irodalom színe-java.

Megszólal Móricz, Szabó Lőrinc, Babits, Kosztolányi, és beszél mindannyiukról Harmos Ilona – a későbbi Kosztolányi-feleség, Török Sophie – a későbbi Babits-feleség, Csinszka (őróla meg Léda), az első Móricz-feleség Holics Janka és a második, Simonyi Mária. És ezek mind tudnak magukról valami rémesen kisszerűt mondani.

Ez a nőNyugat összeállítás nagy leleménye. Ebben a válogatásban egymást magyarázzák, egymást leprázzák, ekézik az irigykedő, bosszúra szomjas, századelős csajok (azok, igen!). Kivetik a hálójukat valamelyik nagyságra, vagy hagyják magukat lekaszálni, egyik idősödő virágról a másikra libbenő pillangóként.

És a férfiak! Szabó Lőrinc átjátssza a nőjét Babitsnak. Karinthy hozza össze a kapcsolatot Kosztolányi és Harmos között. Csinszka kokettál Babits-csal, aztán beleslisszol egy házasságba. Nem olyan nagy dolgok ezek, csak éppen mindet külön-külön ismertük (netán tanultuk) meg, itt meg az egész banda, ezek a zsenik élnek itten egy gubancban, és kinek-kinek megvan a maga kalandja.

Közben beledörmög az elején (a század és a Nyugat elején) Balázs Béla (Bíró Kriszta), aki fintorog a női választójog miatt, de villámgyorsan kiderül: azt nem érti, miért nem magától értetődő, hogy a nő választhat és választható. Beledörmög Füst Milán, aki mindenkit fensőbbséges módon kísér figyelemmel, és kritizál értéke szerint.

Hatvany Lajos epés megjegyzései sem maradhatnak el, sem a hatalmas tömegű, sziklából faragott Szabó Dezső (Kerekes Viktória), aki viszont a nőtől csak a nősténységet várja el.

Nem hagytam ki, csakhogy külön fejezet Karinthy, aki Judik Etel és Böhm Aranka életét osztotta meg a Nyugattal. Igen, kérem, Fricinek, meg a többieknek is – az írás volt a szerelem, míg a nő lehetett ihlető múzsa vagy támaszték; csillogás vagy társ a halálos ágy mellett. De azért ők – még a költőnők is – jobbára szekundáltak a férfiak mellett.

Csillogó, szikrázó előadást teremtett Mácsai Pál a hölgycsapatból: Bíró Kriszta, Für Anikó, Hámori Gabriella, Kerekes Viktória és Lázár Kati. Pedig a játéktér (Thália/Arizona) széles, de nem mély. A hölgyek a piros padon üldögélnek, egymásra figyelve, néha kommentálva az épp elhangzó naplórészletet, olykor naplóregényt. Nehéz szétválogatni, ki mindenki hangja Bíró Kriszta és Für Anikó, hiszen tucatnyi szerző könyvtárnyi műve adja ki a szövegüket. Lázár Kati ordas kuplerosnét idéző hangon szólaltatja meg a borral feltöltött Adyt, a méltatlankodó Móriczot, Babitsot, bárkit… A mindenre elszánt (és a valóságban mindenkit túlélő) Harmos Ilonkát legtöbbször Hámori Gabriella idézi fel, tündéri csicsergéssel.

A nyugatos hölgyek egyenértékű szerep-partnere a cimbalmon játszó, kísérő Szalai András. Az összeállítás kiemelkedő perceit élheti át a néző, midőn egy Mikes Margit-opusz (Az Est-lapok Mikes Lajosának lánya a szerző) hangzik fel motetta-jelleggel: Költő a konyhán. 1933-ban született a mű; ne vessenek meg érte: legalább olyan szörnyű, olyan röhejes, mintha az ötvenes évek szocreálja lenne. Viszont isteni a többszólamú kórus!

Abban, hogy a válogatott anyag száz percnyi hossza észrevehetetlen, komoly szerepe lehetett Ari-Nagy Barbara dramaturgiai munkájának.

Pikáns, roppant pikáns – írtam feljebb. Pikáns ugyanis a látásmód. Karinthy Ferenc (Cini) – mint a kor átélője – naplójában hosszan és elítélően ír az itt felhasznált emlékezésekről, azok elfogultsága, félrevezető szemlélete miatt. (Harmos Ilonka Karinthyról írt jegyzeteiről van szó, illetve az Ítélet nincs című Déry Tibor-memoárról.) Csakhogy amit Cini mint egyetlen, de torz tükörcserépként ismert meg, az itt, a többiek emlékeivel kiegészülve plasztikus rajzot ad a Nyugat születésétől a háború végéig nyúló néhány évtizedről. Amelyben a nők hol női vonzerő nélküli fadarabok voltak, hol kis női csukák, hol pedig orbitális lotyók (hogy a kor szavát idézzük), veszekedőgépek.

Mint akármelyik nő kortársuk, akit viszont nem őriztek meg emlékiratok.

Az írás eredetileg 2010. december 1-én jelent meg az olvassbele.hu oldalon

Mészáros Annarózsa fotói a 2010-es bemutató alkalmával készültek.

NőNyugat, az Örkény István Színház és a Thália Színház produkciója az Arizona Stúdióban.
Válogatta és szerkesztette: Bíró Kriszta
Rendező: Mácsai Pál

Szereplők: Bíró Kriszta, Für Anikó, Hámori Gabriella, Kerekes Viktória, Lázár Kati mv.
Közreműködik: Szalai András – cimbalom
Díszlet, jelmez: Füzér Anni
Zene: Kákonyi Árpád

Legközelebbi előadások:
2013. november 16. (szombat, 15:00), december 28. (szombat, 20:00), december 29. (vasárnap, 15:00)